A fonál ott szakad, ahol vékony - így tartja egy török közmondás, amely jól jellemzi a megerősödő gazdasági és belpolitikai háttérrel bíró török politikai vezetés legújabb külgazdasági és külpolitikai lehetőségeit, amely a mediterrán térség egyik legfontosabb tényezőjévé kíván válni. Törökország az Európai Uniótól némileg távolodik ugyan, de továbbra is a teljes jogú tagságra törekszik, szemben a Németország által felkínált stratégiai partnerséggel. Mindeközben az „arab tavasz” országaiban a térség egyfajta demokratikus és iszlám mintaállamaként sikerült újabb szövetségeseket találni.
A régió hatalmi viszonyainak az átrendezéséről szól az iráni vezetés által támogatott szír rendszer elleni felkelőknek nyújtott verbális segítség, és az Izraellel kialakult igen komoly feszültség is, amely keretében az izraeli török nagykövet visszahívása mellett Törökország felfüggesztette a kereskedelmi és katonai kapcsolatokat Izraellel, valamint további nyomást gyakorol a független palesztin állam létrehozása érdekében. Mindeközben az Egyesült Államok egyik legfőbb katonai szövetségeseként tekint az országra, így Törökországba telepítik a NATO új, korai előrejelző rakétarendszerét.
A külpolitikai törekvéseknek megfelelő hátteret nyújt az időközben gyors növekedésnek indult gazdaság. A 2000-es évek eleji török gazdasági válságából okulva a török bankrendszert a 2008-2009-es globális recesszió sokkal felkészültebb tőkehelyzetben és egészségesebb hitelportfólióval érte, amelynek következtében a hitelezési veszteségek a legalacsonyabbak, majd a hitelezés növekedése (25%) a legmagasabb volt a kelet-közép-európai régióban.
A szeptember 20-i keltezésű S&P általi felminősítés ugyan - szokás szerint - megkésve követi a befektetők értékítéletét, hiszen a hazai devizában kibocsátott szuverén adósság eddigi spekulatív adós besorolási sávból a befektetésre ajánlott kategóriába emelése egy már a piacok által beárazott esemény volt (lásd táblázat), de a további várható felminősítések következtében - várhatóan 12-18 hónapon belül a külföldi devizában fennálló adósságra is kiterjesztik a jobb osztályzatot, valamint az S&P példáját a többi hitelminősítő is követheti - ideirányulhatnak a közeljövőben olyan portfólió és tőkebefektetések, amelyek befektetési politikája minimálisan előírja az „investment grade” besorolást egy adott ország esetében.
A hitelminősítők az adósbesorolásaikban, a befektetők - többek között - a CDS-árazásban szép lassan elismerik a török gazdaság hosszú távú növekedési lehetőségeit, de a legnagyobb problémaként a nagyon magas folyó fizetési mérleg hiányt (C/A) jelölik meg, amely elérheti 2011-ben a GDP 10%-át. A török jegybank szokatlan monetáris politikájára (2010. végétől drasztikus tartalékráta-emelésekkel, kamatcsökkentésekkel próbálta a gyors gazdasági növekedést lehűteni a hitelbővülés visszafogásával, a török líra gyengítésével) heves tőkekivonásokkal választoltak, mert a bevezetett intézkedések emelkedő globális nyersanyagárak mellett tovább rontották az ország C/A egyenlegét.
A török részvénypiac is megsínylette a befektetők elfordulását, az index a 2009-es mélypontokról induló 95%-os emelkedés után 33%-ot esett, jóval a világpiaci lejtmenet kezdete előtt jelentős árfolyamcsökkenésnek indult, alulteljesítése egészen 2011. harmadik negyedévéig tartott. A török részvénypiac értékeltségi (P/E, árfolyam/egy részvényre jutó eredmény) szintje jelentősen a korábbi historikus átlag (9,8 P/E) alá csökkent, és ez a növekedési kilátásokkal kiigazítva az egyik legolcsóbbnak számít a feltörekvő piacok között. Ezzel párhuzamosan a globális befektetők alulsúlyozták a török részvényeket portfólióikban, ilyenkor általában a rossz hírek megszűnése már önmagában elegendő egy jobb teljesítmény elérésére. Az európai adósságválság, a globális gazdaság növekedési kilátások csökkenése következtében az árupiacok csökkenésnek indultak, így a török gazdaság legnagyobb problémájának (C/A) a kezelésére időt nyert, a külső egyenleg csökkenésnek indult.
A dezinflációs trend folytatódása, a továbbra is szigorú fiskális politika (a költségvetés elsődleges egyenlege 2011-ben +1% körül alakulhat, míg az ország nettó adóssága a GDP 35%-a) újra ráirányíthatja a figyelmet az ország stabil növekedési kilátásaira, amelyet egyedüliként növeltek az elemzők az előrejelzéseikben az elmúlt három hónapban (5,9%-ra 4,5%-ról).
Törökország geográfiai elhelyezkedése, geopolitikai pozíciója, a tőzsdei vállalatoknál tapasztalt corporate governance, az erős belső kereslet, többek között az energiaszektorban rá váró fejlesztések, a dinamikusan bővülő bankszektor, a befektetésialap- és életbiztosítási piac mind számos lehetőséget nyújt a jövőben is a befektetők számára.
Privátbankár