Csatlakozás után: merre visz a székely furfang?

Január elseje óta másfél millió új magyar polgára van az Európai Uniónak - a hivatalos Románia erről persze sokat nem beszél, az államfő is csakis a románok nagy győzelméről szónokolt a taggá válás pillanataiban - Márványi Péter jegyzete

Keleti szomszédunk egész integrációs kalandja azzal kezdődött, hogy valamikor a kilencvenes évek közepén az akkori vezetés felháborodva mondta, hogy ha Magyarországot felveszik a NATO-ba, Romániát is fel kell venni. De erre már a kutya sem emlékszik. És miközben jelentős román erők mostanság azon buzgólkodnak, hogy a politika perifériájára szorítsák az RMDSZ-t, az is valahogy már elhomályosult, hogy az erdélyi magyarok politikai képviselete akkor is a lehető legkövetkezetesebben próbálta az európai normákat érvényesíteni, amikor a román elit még az európai látszatokkal is alig törődött.

Nos egy dolog a hála és más dolog a politika, ezt most már maga Markó Béla szövetségi elnök is megerősítette egyik legutóbbi nyilatkozatában. Mintha a szlovákiai minta lebegne a román politikusok jelentős részének szeme előtt, ha már felvették az országot, akkor már nem fontos a kisebbségiek iránti tolerancia. És csak remélhetjük, hogy maga az uniós tagság könnyít annyira a kisebbségi magyarok sorsán, hogy ne az legyen a döntő, mit engednek, vagy mit nem engednek jogokban, esélyekben a többségiek, hanem hogy mit nyújt Európa a kisebbségek számára. Mindenesetre nem véletlen, milyen sok szilágysági, bihari, aradi magyar próbálta ki már első éjszaka a személyi igazolványos határátlépést.

A székelyföldi uniós rákészülődésnek volt egy furcsa mozzanata: több helyen december utolsó napjaiban ünnepélyes disznóvágást tartottak, mondván, ilyen többé nem lehet az uniós világban. Ami persze hatalmas félreértés, a hagyományos moslékos tartás és disznóvágás tilalma csak a kereskedelmi forgalomba kerülő sertésre vonatkozik, ezt a cirkuszt két éve ráadásul már nálunk is eljátszották, erre azonban nem figyelt fel a mostani székelység, az ottani magyar lapvéleményekben is az öröm helyett inkább enyhén gyanakvó várakozás érződik.

Néhány hete csak, hogy a régió legjelesebb szociológusa arra emlékeztetett itt, a Gazdasági Rádióban, hogy a székely közösségek ragyogó védelmi rendszert fejlesztettek ki identitásuk és családi létformájuk megtartásáért a kívülről jött fenyegetésekkel, elnyomással, kényszerekkel szemben. A nagy kérdés, hogy vajon ezalkalommal inkább kihasználja az esélyeket a híres székely ész és furfang, vagy most is inkább reflexből védekezik - csak épp most saját európai jövője ellen.