Egészségügyi öngondoskodás: vajon felkavarodik az állóvíz?

Hozzátette: 2008 óta békés stagnálás van a díjbevételek tekintetében. Az évi 8 millárdos forgalom az egyéni összegbiztosításokból, a csoportos biztosítások TB rokkantsági szolgáltatásaiból, az utasbiztosításokból (ez viszi az egész piacot) és a költségfedező egészségbiztosításokból tevődik össze. Ez utóbbi, a klasszikusnak tekinthető egészségbiztosítás a legkisebb az említett területek közül.

Ez lehet a jövő?

A kórházak technikai állapota, felszereltsége általában nem tökéletes, az orvosok és az egészségügyi dolgozók motiváltasága jellemzően alacsony, egyre gyakoribb a munkaerő-elvándorlás. Nőnek a (finanszírozási problémák miatt keletkező) várólisták, az egészségügy finanszírozhatósága pedig kérdéses – állapította meg Paál Zoltán.

Az elöregedő társadalom várhatóan egyre több egészségügyi ellátást igényel majd. A társadalom korfája ugyanis (a nyugdíj mellett) ebből a szempontból lényeges – hívta fel a figyelmet.
 
Paál Zoltán szerint a fokozódó elégedetlenség, a színvonalas(abb) ellátásra való egyre nagyobb igény, az állami ellátáson kívüli lehetőségek keresése (a hálapénz már nem „elég”, hisz lassan elfogynak a pluszszolgáltatások mögötte) miatt áttevődhet a hangsúly az egészségügyi öngondoskodára, amellyel adott esetben tervezhető költség mellett kiszámítható szolgáltatást kap cserébe a biztosított.

Már ma is léteznek magánintézmények, és az állami ellátást kiegésztő fizetős ellátások szintén egyre elterjedtebbek. A biztosítási piac számára ez utóbbi terület az, amelyben lehet komolyabb keresnivalója. Egyre másra szerveződnek ún. szolgáltatásszervező cégek, amelyek rátelepednek az állami finanszírozású területekre, sokszor lényegi pluszszolgáltatást nem is nyújtva. Ilyen, amikor a sorbanállás helyett némi pénzért cserébe a „hátsó ajtón keresztül” jutunk be az orvoshoz – hozott fel egy személyes példát az ügyvezető.

Milyen erők hajtják az ágazatot?

A legtöbb beteg az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) szolgáltatásaira alapoz, így nem indukál biztosítási igényt – vélte Paál Zoltán. Az egészségügyi intézmények is az állami pénzek maximalizálására törekszenek, így ezeket a reflexeket kellene átalakítani a jövőben, amihez pedig erős minőségellenőrzés szükséges a biztosítóknál. Ráadásul a szolgáltatói piac területileg meglehetősen szegmentált, az országos lefedettséghez több hálózattal kell leszerződni vagy pedig több tucat szerződést kell kötni az intézményekkel – árulta el a biztosítók nehézségeit.

Hazánkban ma elvileg minden egészségügyi szolgátatás ingyen hozzáférhető – hívta fel a figyelmet. Eddig pedig még nem volt olyan „bátor” politikus, aki ki merte volna jelenteni, hogy az OEP valamit nem fizet. Emellett a rendszer több meghatározó haszonélvezőjének a jelenlegi helyzet ideális, tehát nem érdekük, hogy egy tisztább (például hálapénz-mentes) rendszer épüljön ki. Ezt tetézi, hogy maga az adórendszer sem kedvező az egészségbiztosítások számára – tette hozzá.

A szektor lehetőségei közé tartozik, hogy a szolgáltatói kapcsolatokat bővítik, meghódítják a réspiacokat, kiépítik a minőségbiztosítási rendszereket és hatékonyan lobbiznak – összegezte a kilátásokat az ügyvezető.

Privátbankár - Szilágyi Balázs