A molekula nyomait először 2006 áprilisában figyelték meg, amikor az Európai Űrügynökség (ESA) Venus Express nevű műholdja megérkezett a bolygóhoz, és tanulmányozni kezdte a légkör összetételét. A műhold fedélzetén lévő infravörös légköri spektrométer a lenyugvó nap fényének segítségével a légkör által elnyelt fénysugarak hullámhosszát mérte. Mivel a különböző gázok különböző hullámhosszú fénysugarakat nyelnek el, a tudósok következtetni tudnak a légkör összetételére.
A Vénusz megfigyelése közben a közép-infravörös tartományban egy szokatlan adatot kaptak, melynek forrását nem tudták azonosítani. Ugyanebben az évben a Marsot teleszkópokkal figyelő NASA-kutatók ugyanezt a szokatlan jelenséget figyelték meg.
A Vénusz a NASA felvételén
A bolygón tapasztalható üvegházhatás a felszíni hőmérsékletet 400 °C fölé emeli. Az éjszakai és a nappali hőmérséklet között sincs lényeges eltérés. |
A CO2 ezen formájánál egy „normál” oxigén csatlakozik a szénatomhoz, a másik csatlakozó oxigén-atomnak viszont 10 neutronja van, a szokásos nyolccal ellentétben.
Az eltérő tömegű oxigénatomoknak köszönhetően az izotóp nagyobb energiát képes elnyelni, mint a normál széndioxid-molekula; ez azt jelenti, hogy jóval nagyobb szerepe van az üvegházhatás kialakulásában a fullasztóan forró Vénuszon.
Szputnyik-ünnep: űrkorszaki sztorik a javából
Titokzatos űr-sugárzás tartja lázban a tudósokat
Újabb titkokra derülhet fény