A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottsági ülésén Draskovics Tibor és Raskó György elmondta, hogy a cukoripar privatizációja olyan időszakban történt, amikor nem volt piaca a magyar cukornak, hiányzott a belföldi tőke és pénzügyi problémákkal küzdöttek a cukorgyárak.
A volt privatizációs kormánybizottsági tag, Draskovics Tibor elmondta, hogy rövid ideig volt a kormánybizottság tagja és a cukoripari privatizáció részleteire nem emlékszik. Nem Draskovics Tibor azonban az egyetlen, aki nem emlékszik a cukoripari privatizációra, a vizsgálóbizottság korábban Martonyi János külügyminisztert hallgatta meg, ahol a külügyminiszter, aki cukoripar privatizációja idején az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) tagja volt átfogó beszámolója után úgy fogalmazott: "Elnök úr, nagyon őszintén meg kell mondanom, hogy a cukoripari privatizációjára egyáltalán nem emlékszem".
Raskó György, aki az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgató tanácsának tagja volt, kifejtette, hogy éppen az általa ellenzett Agrana magyarországi tulajdonlásának milyen haszna volt: mintegy 100 milliárd forint befektetés, jelentős kapacitásbővítés és korszerűsítés.
A magyar cukoripar elmúlt 20 évével foglalkozó sorozatunk első részében a Cukoripari egyesülés munkatársa arról beszélt a Privátbankárnak, hogy a rendszerváltáskor "volt egy elméleti megfontolás is, miszerint a privatizált cég jobban működik, mint az állami és lassan mindenki megértette, hogy a helyzet tarthatatlan és a nem hatékonyan működő gyárakat bezárni, a megmaradókat pedig fejleszteni kell, de mindezt már nem akarta elvégezni az állam". Az átalakulást termelői oldalról bemutató második részben pedig Kelemen István a Cukortermelők Országos Szövetségének főtitkára jegyezte meg, a privatizáció nem volt kellően átgondolt, a ´90-es évek zavarának kiindulópontja a nem megfelelően végbement magánosítás.
MTI, Privátbankár