Idén legalább 10 ezer vagyonosodási vizsgálatot tervez az APEH. Miért csak most került előtérbe ez az ellenőrzési forma?
Már a hetvenes években is végeztünk vagyonosodási vizsgálatokat, de a miniszterelnök tavaly nyári bejelentése az ellenőrzések számának megsokszorozásáról adott egy újabb lökést az APEH-nek. Márpedig, ha a kormányfő kér valami, akkor az adóhivatal „vigyázzba áll” és teljesíti a kérést, erre utal, hogy 3 ezer vizsgálatot már el is kezdtek. Az ilyen ellenőrzéseknek inkább preventív szerepük van. A ráfordított revizori munkamennyiség és közvetlen állami bevétel (adóhiány, bírság pótlék) nem áll olyan arányban, mintha ugyanezen idő alatt cégeket vizsgálnák. A hosszú távú hatása viszont megkérdőjelezhetetlen.
Sajtóhírek szerint egy-egy vizsgálat 6-8-10 millió forintos bevételt hoz. Ezek korrekt számok?
A korábbi 4-600 vizsgálatból átlagosan évente 2-3 milliárd forint folyt be. Az elmúlt években már kialakult a vagyonosodási vizsgálatok gyakorlata, felkészültebbek a revizorok, kiderült, hol vannak jogszabályi lyukak. Ráadásul az adózás rendjéről szóló jogszabály módosításával szigorúbb lett az adózóra háruló a bizonyítási teher. Néhány éve még kibúvó volt a „kaptam a nagymamától százmillió forintot” indoklás, miközben a nagymama kegydíjon élt. Ma már ez nem lehetséges.
Megfordult a bizonyítási teher, vagy csak szigorúbb lett?
Korábban is az adózónak kellett magyarázkodnia, ezt nehezítették meg. Az adózónak mindig is bizonyítani kellett, hogy ha minimálbér után adózik, miből vette a nagy értékű házát, miből fedezte drága utazásait. Adóügyi forrásból legálisan származik, ha örökölte, ajándékba kapta, és ezt igazolni is tudja, ha az illetéket megfizette. Régebben a vagyonvizsgálatoknak tipikus ellenőrzési célpontja volt a „tartósan, veszteségesen működő” kis és közepes vállalkozás. Ezeknél a cégeknél úgy könyvelnek, a veszteséget úgy lehet pénzügyileg ellentételezni, hogy a tulajdonos hitelezett tagi kölcsönnel. Egyszerű volt az eset, azt mondta a vállalkozó, hogy betett 100 milliót, már csak meg kellett kérdezni, hogy miből. Úgy gondolom, hogy a vizsgálatok egy része ezen cégek ellen indul el most is, a veszteséges cégbe betett pénzek eredetét vizsgálják, ha nem igazolják a bevallások, hogy volt jövedelme erre.
Mennyire bonyolult a vagyonosodási vizsgálatok előkészítése?
Nem egyszerű, a revizor ott kezdi, hogy megnézi a bevallást, ha volt magas adózott jövedelem, már hagyja is. Könnyíti a helyzetet az illetékhivatal integrálása az APEH szervezetébe, a közvetlen adatmozgás gyorsabb, mint a hivatalok közötti. Ráadásul a vizsgálatoknál nem a közvetlen hatás a fontos, hanem a megelőzés. Ha sokat hallanak ilyen ellenőrzésről, elgondolkoznak azon, hogy megéri-e kockáztatni. Találkoztunk már ilyen hatással, amikor a 90-es évek elején általános kötelező vagyonnyilatkozatot kell beadni, aztán az AB megsemmisítette a jogszabályt. Akkoriban a jómódú ismerőseim egy része hívogatott, hogy mit írjon, féltek az elszámoltatástól. Pedig az akkori szabályozás még azt sem tette lehetővé, hogy az adóhivatal a bankszámlákba betekinthessen.
Mikor éri el az ellenőrzési mechanizmus azt a szintet, hogy mindenki azt gondolja, nem érdemes adót csalni, mert többe kerül, mintha bevallaná?
A magyar adózási tudat hiánya több dologra vezethető vissza. A gyökerei a rendszeres idegenuralomból fakadnak, gondoljunk csak arra, amikor a törökök itt voltak, inkább sertést termeltek a gazdák, mert a marhát elhajtották a mohamedánok, a sertéshez nem nyúltak. Az „ezeknek nem adózunk” mentalitás sokáig fennmaradt, gyakorlatilag a Bach-korszakban az adómegtagadás minősült az igazi passzív rezisztenciának.
Ma sem tartunk előrébb?
Hiányzik az a középosztály, amelyik öntudatosan az országgal közös sorsot vállal, önként hozzájárul a közös költségekhez, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a véleményét, szavazatát figyelembe vegyék. És persze hiányzik a kényszerítő erő is. A bankszámlákba is csak azóta tekinthet be az APEH, mióta az ország kérte felvételét az OECD-be. Amikor erről tárgyaltam egy amerikai delegációval, hanyatt vágták magukat, amikor kiderült, hogy itt ekkora a demokrácia. Később az egyik feltétel éppen a betekintés engedélyezése volt a tárgyalások során. Persze ehhez tudni kell, hogy Amerikában az adócsalás „megelőzi” a gyilkosságot is. Nem véletlen, maga az ország is egy adóproblémának köszönheti létét, mivel a bostoni tealázadás is az angol vámszabályok miatt kezdődött.
Ráadásul a 87-88-as adóreform ellenőrzési mechanizmusa egy más rendszerre volt kitalálva. Mégsem mertek ehhez hozzányúlni, szigorítani a rendszerváltás éveiben. Szemet hunyt az adóhatóság a feketegazdaság térnyerése felett is ezekben az időkben, a háttérben az a ki nem mondott gondolat húzódott meg, hogy az innen teremtődött tőke is segíti a tulajdoni viszonyok átrendeződését.
Az akkori 6 ezerről mára 14 ezerre duzzadt az APEH létszáma.
Igen, ez soknak tűnik, de a feladatok mennyisége ennél is dinamikusabban nőtt. A TB-jogviszonyok és az illetékek ügye is adóhivatal hatáskörébe tartozik, ehhez most még hozzácsapják az adóhivatali szempontból - szerintem nevetséges - tévédíjat is.
APEH-ellenőrzések: kik állnak a célkeresztben?
Van, akinek kitolták és van, akivel kitoltak
A luxus továbbra is kell, az átlagos nem annyira
Vagyonosodási vizsgálatok:már munkában a revizorok
APEH-vizsgálatok, szaporodó offshore cégek
Vagyonosodás: a miniszterek átmentek a vizsgán