Földrengés év végén és év közben

2006 a nyugalom általános elvesztése volt az amúgy tektonikusan nem is túl aktív Magyarországon, amikor a felszíni és a felszín alatti energiák megsokasodva robbantak elő. Márványi Péter jegyzete

Kissé furcsán alakult 2006. december 31., a tavalyi év utolsó napja: pestkörnyéki otthonomban magam is éreztem, ahogy a föld megmozdul a talpam alatt. Amikor túl voltunk némi ijedtségen, és megtudtuk, hogy nem robbant vegyigyár a környéken, nem is a szomszéd kandallója repült a levegőbe, pedig milyen rossz szaggal füstölt egész délután, még csak nem is indult el a völgy felé hegyoldalra épített kis lakónegyedünk, szóval miután túl voltunk a legveszélyesebb verziókon, és kiderült, hogy csakcsupán egy kisebb földrengés volt, azt mormogtam magamban: stílszerű.

A néphit szerint ugye ami az év első napján történik, az lesz jellemző az év egészére. Ezért igyekszem kevesebbet mosogatni és többet pihengetni, netán olyan értelmes dolgokat elkövetni, mint egy rádiójegyzet megírása január másodikára, hátha az egész 2007-es évet megúszom úgynevezett komoly munkák helyett különféle morfondírozások kiötlésével. Szóval ahhoz képest, hogy az év első napja mennyire meghatározó a többi 364-re nézve, ahhoz képest megnyugtató, hogy az a furcsa néhány másodperces élmény, amikor a falak megmozdultak körülöttünk és a csillár is meglebbent kissé, nem az újév első, hanem az óév utolsó napján történt. De hát ilyen évet, mint amit magunk mögött hagytunk, ilyen pillanatok kereteznek méltó módon.

Most, hogy először átéltem, egyben megéreztem, mi a földrengésben a legkeményebb élmény: a nyugalom teljes elvesztése rövidebb vagy hosszabb időre, a tökéletes elbizonytalanodás, hiszen mi lehet komolyabb instabilitás, mint amikor maga az állandóságot jelentő, szilárd anyaföld kezd el mozogni a lábunk alatt.

Nos 2006 a nyugalom általános elvesztése volt az amúgy tektonikusan nem is túl aktív Magyarországon, amikor a felszíni és a felszín alatti energiák megsokasodva robbantak elő. A mi év végi földrengésünkben a nyugalom, a biztonságérzés csak percekre tűnt el, az évközi rengéssorozat azonban hosszú időre tette kis hazánkat sokak számára bizonytalanná. Az emberiség elmúlt évszázada egyébként azt a szomorú fejleményt mutatta, hogy mostanság már maga az ember is képes földrengést előidézni. Atombombával, rosszul épített gáttal, helytelen bányaműveléssel, stb. A mi kis fura országunkban a nagy őszi földrengés-sorozatot is polgártársaink oktalansága idézte elő, ehhez képest az az igazi földrengés, amit túléltünk december 31.-én, félelmetes, de érthető, magyarázható, emberi ostobaságoktól mentes volt. Amikor egyszerre három vízágyú, egy tank és egy lovasroham rezegtette a pesti aszfaltot, sokak sokkal inkább éreztek valami nagy és átfogó bizonytalanságot, mint amikor tegnapelőtt a talpunk alatt tényleg megmozdult a föld.

Márványi Péter jegyzete