Frigyre lépni veszélyes!

Tombol a házasodási kedv – egyelőre csak a vállalatok körében. Idén, az első negyedévben az egyesülési és felvásárlási (M&A) tranzakciók értéke rekordot döntött, utoljára 2000-ben, a fúziós csúcs idején láthattunk hasonló adatokat. Úgy tűnik, a kivásárlási hullám még legalább egy évig folytatódik, vagyis jó eséllyel megdől a 3330 milliárd dolláros éves rekord is

Az elemzők csak kapkodják a fejüket, hiszen egyre-másra születnek a frigyek a vállalati szektorban. Ennek oka, hogy a befektetők elvárják, hogy a cégek az általuk felhalmozott jelentős mennyiségű szabad kézpénzt terjeszkedésre használják fel, de a túlságosan megengedő monetáris politika is a felvásárlási hullám erősödésének kedvez. Ebben a gazdasági „klímában” természetes, hogy a vállalatok mindent megtesznek piaci részesedésük növelése érdekében, még annak tellenére is, hogy az akvizíciók és fúziók közel 80%-a kudarccal végződik, és az érintett vállalatok felénél a tranzakciót követően értékvesztés következik be.

Nem tombol viszont a házasodási kedv a magyarok között: a korábbi évtizedekben ilyen kevés házasságkötés az év első negyedévében még nem fordult elő. Részletek: Egyre közelebb vagyunk a 10 millióhoz

Az M&A (mergers and aquisitions) tranzakciók értéke 2000-ben rekordot döntött, a kivásárlások volumene elérte a 3330 milliárd dollárt, ami az azt megelőző évek vállalatfelvásárlásait tekintve, hétezer(!) százalékos emelkedést jelent. A fúziós láz azóta is tombol világszerte, különösen az Egyesült Államokban, ahol a kivásárlások nyomán egyre több cég tűnik el a nyilvános tőzsdei kereskedelemből.

A határon átívelő fúziók és akvizíciók (CB M&A) között egyre szaporodik az ellenséges vállalatfelvásárlások száma. Nemzetgazdasági szempontból fontos nagyvállalatok és állami cégek is célkeresztbe kerülnek, de ezek kivásárlását csak elenyésző esetben sikerül nyélbe ütni. Az ügylet „megfúrásában” nem kis szerepe van a politikumnak, 2005-ben például az olasz kormány készített elő olyan különleges intézkedéseket, amelyekkel elejét vehetik az ellenséges felvásárlásoknak, de említhetnénk a spanyol, a francia vagy a német kabinetet is. Berlinben épp a minap váltottak ki kisebb pánikot különböző híresztelések vezető német cégek külföldi kézbe kerüléséről, amire válaszul a szövetségi kormány vizsgálatot indított, és sokan azonnali kemény fellépést követelnek. Bár lehet, hogy ezeknek a találgatásoknak nagyobb a füstje, mint a lángja, mégis minden kabinet libabőrös lesz, ha állami cégek külföldi kivásárlása fenyeget.

Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri…

Határokon átnyúló fúzióra és vállalatátvételre gyakorlatilag a gazdaság bármely területéről hozható példa. A felvásárlások alól nem kivételek a bankok és a tőzsdék sem, de volt már nagy belpolitikai vihart kavaró eset olajtársasággal, energiaszolgáltatóval, élelmiszercéggel, távközlési vállalattal és gyógyszergyárral is. Miután az M&A tranzakciók közel fele az Egyesült Államokban történik, kezdjük itt a felsorolást.

2005-ben a kínai CNOOC (China National Offshore Oil Corp.) fel akarta vásárolni a Unocal kaliforniai olaj- és gáztermelő céget, de végül visszavonta 18,5 milliárd dolláros ajánlatát, és ezzel pont került a Chevronnal hetek óta tartó licitháború végére. Az állami kézben lévő kínai olajtársaság a döntést az amerikai politika ellenséges légkörével indokolta. Előzőleg több amerikai politikus és újságíró is kifejezte nemtetszését a kínai társaság szándékával kapcsolatban, folyamatosan beszéltek abbéli félelmeikről, hogy az amerikai olajellátás egy része kínai kézbe kerülhet. Kemény hangú bírálatok érték a kínai kormányt is, amiért állami pénzből kívánja fedezni a távol-keleti ország olajszükségleteit. Bár az Unocal felvásárlása

nem sikerült, Kína azóta sem mondott le terjeszkedési terveiről, és azon szándékáról, hogy gazdaságát megfelelő mennyiségű energiával lássa el.

Nem kisebb politikai vihart kavart a Lenovo-IBM házasság. Sokáig úgy tűnt, hogy nemzetbiztonsági aggályok miatt az ügylet meghiúsul, végül mégis sikerült a kínai Lenovo óriásvállalatnak megvásárolnia az IBM PC üzletágát 1,25 milliárd dollárért, és így a világ harmadik legnagyobb vállalata jött létre a személyi számítógépek piacán. A Lenovo és az IBM a tranzakcióval kapcsolatban folyamatosan egyeztetett a megfelelő kormányzati szervekkel, míg végül mindenki áment mondott a felvásárlásra. Az amerikaiak egyébként attól tartottak, hogy ha a Lenovo átveszi az IBM amerikai telephelyeit, azokat később ipari kémkedési célokra, katonai titok kicsempészésére használhatja.

2006 elején amerikai kikötők felvásárlásának terve okozott belpolitikai vihart és nem kevés izgalmat az Egyesült Államokban. Az arab állami tulajdonban lévő Dubai Ports World (DPW) hat kikötőre - a New York-ira, a newarkira, a philadelphiaira, a baltimore-ira, a New Orleans-ira és a miamira – szerette volna rátenni a kezét. Az ügy előzménye, hogy a DPW megvásárolta a legnagyobb brit kikötői társaságot, a P&O-t, aki mellesleg az USA-ban is üzemeltet kikötőket. A nemzetbiztonsági kockázatokat rejtő ügy kapcsán megszólalt mindenki, aki számít, Bush elnök alapos vizsgálatot ígért, és bejelentette: ha a legkisebb kétség is felmerül, személyesen fogja megakadályozni a tranzakciót. A Dubai Ports World végül 2006 elején elállt szándékától, de a kikötőüzlet így is a terrorizmustól való félelem felélesztéséhez és Bush népszerűségének mélypontjához vezetett.

A folytatásban: Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát, Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját: tények és híresztelések - lapozzon! >>

Oldalak:

( 1 )

( 2 )

következő >>