Globális hisztéria: új fejőstehenet találtak

Napról napra változik a helyzet, alig tudom már követni. Amikor kánikula van, akkor mindenki a globális felmelegedésről beszél, vészterhes jóslatok virítanak a címlapokon is. Most épp hűvös az idő, el is halkul az izgalom, bár vannak, akik a katasztófa-hangulatot ilyenkor is fűtik, azzal, hogy lám-lám, milyen vészesen változékony az időjárásunk.

Én elhiszem, hogy tényleg globális felmelegedést élünk meg, azt is elfogadom, hogy ez sok bajt okoz, csak a hisztériát nem szeretem körülötte. A globális felmelegedés örvén ugyanis nagyon sokminden más is megjátszható, sokminden kavarog, mint a légörvények. Hogy kedvenc témámnál maradjak, most, amikor az utasszállító repülőgépek új generációja úgy susog, még felszálláskor is, mint egy túlméretes kondorkeselyű, és olyan tiszta hajtóművekkel repül, mint egy gázturbinás patika, vicces, hogy újabban épp a légiközlekedésre akarja az Unió ráterhelni a klímaváltozások miatti költségek komoly hányadát.

Gyanítható inkább, hogy a felfutóban lévő, sok tőkét forgató ágazatnak ezesetben egy egészen más szerepet kell eljátszania - természet-közeli szerepet persze, a finom zöld füvet habzsoló fejőstehén szerepét. Az pedig valóban a legérdekesebb feltételezések egyike, hogy a felhővé alakuló kondenzcsíkok okozzák az éghajlatváltozást - majd ha a csík húzza vagy tolja a repülőt, mondhatnánk pesties stílszerűséggel. Egyébként a remek teóriát mintha időközben elfújta volna a passzát.

Mindeközben alig hallani azoknak a tudósoknak, meteorológusoknak a szavát, akik azt mondják, igen, van globális felmelegedés, mint ahogy glóbuszunk történetében már jónéhányszor. Ezek a változások ismétlődőek és természetesek annak a meteorológusnak is csendben elhalt a nyilatkozata, aki elmesélte, a föld eddigi történetének mindössze tíz százalékában volt fehér sapka a pólusokon.

Néhány éve attól tartottunk ugye, hogy Magyarország elsivatagosodik, azóta elég sok eső esett, és a kutya sem beszél elsivatagosodásról. Ha viszont az előrejelzések szerint Magyarország is mediterrán vidéké válik, annak kétségtelen lesznek kellemetlen következményei, amikre érdemes felkészülni, de lesz jó oldala is.

Gyaníthatóan a továbbiakban nem itt lesz a téli sportok legkedveltebb helyszíne Európában, minta most sem itt lenne, viszont tervezik, hogy nálunk is bevezetik a szieszta bölcs, belátó intézményét, hiszen a lényege a dolognak az, hogy amikor úgysem érdemes teljesítményt elvárni, akkor inkább ne is dolgozzunk. Igaz, ez már igazi magyar sajátosság, hogy a mediterrán Magyarországról álmodozva sokan csakis a kétórás szieszta bevezetéséről beszélnek, érdekesmód abba már szinte senki sem szeret belegondolni, hogy emiatt délután két órával megnyúlik a munkaidő.

Márványi Péter jegyzete

Korábbi jegyzetek:

Rabszolgák, pusztítás, éhezés: "tiszta" üzemanyag?
Megtúráztatott nyugdíjasok: kapcsoltan fér bele
Sok dolgot lehetne parlagfűben mérni
Magyarázhatja a bizonyítványt az EU
Kotorászás a zsebekben: mindenki benne van