A kivetítés alapján adódó fontos megállapítás, hogy változatlan szabályozás esetén az elkövetkező években az államháztartás hiánya nagyobb lenne, mint amit a reáladosság szabály megkíván, vagyis a szabály betartásához kiigazító költségvetési intézkedésekre van szükség.
Amennyiben a vizsgált időszak elején tartós hatású intézkedésekkel sikerül a szükséges egyenlegjavulást elérni, akkor ez a későbbi évek feszültségét is arányosan csökkenti. Amennyiben egy-egy év egyenlegkövetelményét csak egyszeri intézkedésekkel sikerül teljesíteni, akkor a későbbi évekre kimutatott feszültség fennmarad.
A 2010. évi költségvetési egyenleg szempontjából kedvezőtlen, hogy a külső tételek és a kamatkiadások összesített egyenlege a GDP néhány tized százalékának megfelelő mértékű romlást mutat a 2009 őszén számított értékhez képest.
Ezt ellensúlyozhatják olyan egyszeri vagy átmeneti tényezők, amelyek a belső tételek tervezettnél kedvezőbb alakulását okozzák. Ilyenek lehetnek például a magánnyugdíjpénztári tagok állami pillérbe történt visszalépése, valamint a tartalékok zárolása. Továbbra is fennállnak azok a költségvetési kockázatok, amelyekre a Tanács korábban felhívta a figyelmet.
A jelen anyagban nem tárgyalt államháztartási területek közül kiemelendő, hogy a költségvetési szervek 2009. évi maradványainak, valamint az önkormányzatok könnyen mozgósítható pénzeszközeinek magas állománya lehetőséget ad a hiánynak a költségvetési törvényben tervezett szint fölé emelésére.
Ezen túl, egyes felülről nyitott kiadási tételek hiány-növelő hatással járhat. Bár a többségi állami tulajdonú társaságok – törvénymódosítás hiányában – nem veszélyeztetik az államháztartási törvény szerint számított 2010. évi egyenleget, pénzügyi problémáik késleltetve meg fognak jelenni a központi alrendszer egyenlegmutatójában is.
Az IMF sorolja, mit kellene még tennünk
Navracsics: az állam nem hatékony a piacon
Tavaly rendet tettünk az államháztartásban
Megszorítás nélkül lehetetlen az adócsökkentés
Lovász Márton
Privátbankár