
Annak rendje s módja szerint meg is érkezett otthonába, ahol még egy kis reggelire való kolbászt is magához vett a frizsiderből, majd elégedetten ledőlt aludni. Felesége ébredt arra, hogy élete párja hátából egy kés markolata áll ki, ő hívta ki a mentőket, akik végül is kihúzták az úr hátából a kést, de Rejtő szállásmesterének gyógymódjával ellentétben nem tettek a helyébe egy még nagyobbat, valahogy másképp akadályozták meg, hogy a páciens elvérezzen.
Közben a mentők hüledezve állapították meg, hogy a méretes konyhakés pengéje nem ért fontos szervet, a megkéselt jóember komolyabb sérülés nélkül úszta meg a kalandot. A történet több érdekes részletére sajnos nem tértek ki a hírügynökségi beszámolók.
Maga a sértett sem tudott arról beszámolni, miért is veszett össze a barátjával, hogyan és miképp került a hátába a konyhakés. Ennek kiderítése most már marad a hatóságokra. Aztán azt sem tudni, vajon a jó szokása vagy a szerencséje mentette-e meg a férfiút a nagyobb bajtól, amikor nem a hátára, hanem a hasára feküdt, és így a kés nem hatolt még mélyebbre a testében a szendergés megkezdésekor.
Ám engem, ezekben a napokban legalábbis, főképp az a momentum ragadott meg, hogy a delikvens busszal ment haza. Miután megkéselték. Vagyis a hátából kiállt a kés nyele, ahogy felkapaszkodott a tömegközlekedési eszközre, ahol tehát senkinek nem tűnt fel, hogy milyen állapotban veszi igénybe a járatot. Lehet, hogy az utastársak sem voltak még igazán maguknál. Egy sofőrnek pedig kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy az utasait abból a szempontból tartsa számon, hogy vajon kiáll-e a hátukból valami vagy sem.
A tömegközlekedés arctalanná teszi az emberiséget, ezesetben háttalanná is. Persze a dolog kölcsönös, a tömegközlekedésnek sincs arca az utasok szemében. Utas és sofőr alig-alig vesz tudomást egymásról. Budapesten pedig a minap bekövetkezett az elidegenedés tetőpontja, utas és buszvezető még annyira sem találkoztak, mint azon a vologdai reggelen a hátbaszúrt meg a sofőr, merthogy Budapesten aznap utasok busszal sem találkoztak.
Szóval nálunk is lehet veszélyes az élet. Ha tehát a magyar fővárosban éppen súlyosbodik a BKV helyzete és a szakszervezetek úgy döntenek, nincs türelem, különösen nem ajánlom, hogy bárki hasonló kalandnak tegye ki magát, mint a vologdai férfiú, mert lehet, hogy azt még megússza, ha kiáll a hátából egy kés, de hogy nem jut haza vele busszal, arra akár mérget is vehet.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
BKV-s Altató: sztrájkolj csak szépen, kis Balázs
Vagy reform, vagy bársonyszőnyeg a semmibe
Felülről lefelé, kívülről befelé pusztít a stressz
Végre beengednek Romániába egy magyar mozdonyt
Nemes kezdeményezés, bukásra ítélve
Makro-gondok - mikro-kicsinyesség