
A nyugati hatalmaknak nemigen tudták megakadályozni, hogy a német megszállási zónák egyike lassan, de határozottan börtönszerű új országgá váljon. A szovjetek számára persze evidens volt annak történelmi szükségszerűsége, hogy Berlinben csak egy megszállási övezet maradjon, az övék, és ezért a történelemben ritkán látott zsarolási akcióba kezdtek: egy fél világváros lakosságát ejtették túszul. Június 12.-én javítási munkálatokra hivatkozva lezárták a nyugat felől Berlinbe vezető autópályát, országút-folyosókat, majd néhány nap múlva úgymond technikai okokból a vasútvonalakat is, aztán kijelentették, nem áll módjukban a nyugati szektorok lakóinak élelmezése.
Vagyis arra számítottak, hogy az imperialisták kénytelenek lesznek feladni a maguk szektorait, különben a német főváros lakosainak jelentős része előbb-utóbb egyszerűen éhenhal. Egy megoldás maradt a nyugatiaknak, hogy a berliniek életben maradjanak, de a nyugati zónák is, a levegő. Az oroszok a légifolyosókat nem tudták fizikailag lezárni, és ha egy szovjet vadász a kijelölt berlini légifolyosó légterében lelő egy fegyvertelen amerikai vagy angol szállítógépet, az bizony tényleg háború, és ezt gyaníthatóan azért a szovjetek nem akarták megkockáztatni.
Felszállt tehát az a bizonyos 32 Dakota egymás után, összesen nyolcvan tonnányi élelmiszerrel, tejjel, liszttel, gyógyszerrel. És az oroszok nem bántották őket, nyilván úgy vélték, úgyis hiábavaló erőfeszítés, egy várost nem lehet a levegőből életben tartani. De lehetett. A Dakoták egyenként csak három tonnát tudtak szállítani, de bekapcsolódtak a nagyobb teherbírású és gyorsabb új szállítók, és jöttek a britek a maguk nagybombázókból átalakított négymotorosaikkal, a franciák még hadizsákmány Junkerseket is bevetettek, nyugat-berlini tavakon dugig megrakott hidroplánok szálltak le a vízre.
Ausztrál, újzélandi és dél-afrikai pilóták érkeztek, hogy legyen elég személyzet is. Volt nap, hogy három gép is balesetet szenvedett, de a légihíd csak aznapra állt le, aztán új szabályokkal, műszer szerinti repüléssel még hatékonyabbá vált, hamarosan napi 1500 berepüléssel 5000 tonna létfontosságú szállítmány landolt Nyugat-Berlinben. Eredetileg néhány hétre számítottak, végül majd egy év lett: 1949 májusában döntöttek úgy a szovjetek, hogy nincs értelme fenntartani a blokádot, elindulhattak a vonatok és a teherautók, de közben lezajlottak a kettészakadást szentesítő választások is a városban.
A légihíd során 17 amerikai és nyolc brit szállítógép szenvedett katasztrófát, a személyzetek közül 101 fizette a legnagyobb árat a berliniekért. A berlini blokád kudarca Sztálin első komoly veresége volt a háború után Európában, olyan vereség, amelyet nem fegyverekkel mértek rá, hanem élelmiszerrel, télen szénnel, nem égből hulló bombákkal, hanem égből hulló csokikkal, amiket az amerikai pilóták dobtak a leszállópálya előtt várakozó berlini gyerekeknek.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Hány csillagos a Hanoi Hilton? Nézőpont kérdése
Életem, téged keresnek
Bezzegéknek nagyon fáj a "Mercedesünk"