Martonyi nem emlékszik a cukoripar privatizációjára

A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság szerdai ülésén Martonyi János a privatizáció kezdetéről szóló átfogó beszámolója után úgy fogalmazott: "Elnök úr, nagyon őszintén meg kell mondanom, hogy a cukoripari privatizációjára egyáltalán nem emlékszem". Kopátsy Sándor, szintén volt igazgatótanácsi tag arról beszélt, hogy már akkor sem értett egyet a privatizáció módjával, szerinte ugyanis az túl liberális volt. Ő a munkavállalói tulajdonlást pártolta, de elismerte, hogy a jól működő társaságokat a dolgozók gyorsan továbbértékesítették.

Mindkét szakértő hangsúlyozta, hogy nem volt nemzeti tőke, ezért volt szükség külföldieknek értékesíteni állami vagyont, amihez előírtak tőkeemelést, termelésbővítést és új technológia behozatalát is. Mindketten egyetértettek abban, hogy a dolgozói tulajdon jó lett volna. Martonyi János azonban emlékeztetett a tőkehiányra és a hitelezési nehézségekre, ami nehéz helyzetbe hozta ezeket a vállalkozásokat. Martonyi János felidézte az akkor hatályos jogszabályokat, amelyek alapján a magánosítás folyt. 

A másik témával, az Európai Unióban a magyar cukortermeléssel kapcsolatban, a vámok lebontása és a kvóta kérdéséről azt mondta Martonyi János: el kell olvasni a csatlakozási szerződést. A cukoripari vizsgálatról megjegyezte, a fontos az, hogy "levonjunk a tanulságokat a jövőre nézve".

Kopátsy Sándor szerint a cukoripar privatizációjában nem történtek nagyobb hibák, mint általában a magánosítás során. Arra a felvetésre, hogy a cukorimportban védővámot kellene bevezetni, azt mondta: egy közösségi tagság nem csak előnyökkel jár, s az európai uniós tagságnak több az előnye, mint hátránya. Nem most "szúrtuk el" a cukoripart, hanem akkor, amikor felszámoltuk azt.

A magyar cukoripar elmúlt 20 évével foglalkozó sorozatunk első részében a Cukoripari egyesülés munkatársa arról beszél a Privátbankárnak, hogy a rendszerváltáskor "volt egy elméleti megfontolás is, miszerint a privatizált cég jobban működik, mint az állami és lassan mindenki megértette, hogy a helyzet tarthatatlan és a nem hatékonyan működő gyárakat bezárni, a megmaradókat pedig fejleszteni kell, de mindezt már nem akarta elvégezni az állam".  Az átalakulást termelői oldalról bemutató második részben pedig Kelemen István a Cukortermelők Országos Szövetségének főtitkára jegyezte meg, a privatizáció nem volt kellően átgondolt, a ´90-es évek zavarának kiindulópontja a nem megfelelően végbement magánosítás.

Múlt pénteken Bokros Lajos, volt pénzügyminiszter, szintén az ÁVÜ igazgatótanácsának egykori tagja állt ki a magyar cukorgyárak privatizációja mellett.
   

MTI, Privátbankár