Olykor kiképzésre használták, de most máshová vontatták, és sokan attól félnek, vagy a tűzoltók égetik el gyakorlatozás közben, vagy egyszerűen szétszedik, feldarabolják, elpusztítják. És ezzel elpusztul nem egyszerűen a repülés, hanem a történelem egy darabkája is. Ez a karcsú, szépvonalú gép a maga príma gázturbináival és méretes légcsavarjaival volt az a madár, amelynek révén a magyar légiközlekedés ismét európai tényező lett, bekapcsolódott a kontinens égi vérkeringésébe, sőt, tovább lépett Észak-Afrika és Ázsia felé.
Hiába gondoljuk az elzárkózás korszakának, Mo-Géza repülése egyfajta nyitás volt a világ irányába a hatvanas-hetvenes években. Ebből a nagyon szép és elismerten megbízható, remek géptípusból még egy példány, Mo-Aladár áll még a ferihegyi skanzenban, egy a szolnoki katonai múzeumban, egy pedig vendéglátóipari egység a régi egyes út mellett az abdai elágazásnál.
Mo-Géza-képgaléria - kattintson!
(Fotók: Balla Péter)
Gazdagabb világokban egy ilyen öreg utasszállítót megpróbálják ismét forgalomba állítani, különleges nosztalgia- és charter-feladatok teszik gazdaságossá a fenntartását. A Lufthansának is van egy harmincas évekbeli Junkers-e, Magyarországon is feltűnik olykor egy nevezetes DC-6-os, repked néhány álomszép ötvenes évekbeli Lockheed Constellation, a britek most hoztak rendbe egy hatalmas gyönyörű deltaszárnyú bombázót, a Vulcan-t, itthon pedig a Goldtimer alapítvány csodálatos Li-2-ese hasítja a levegőt.
Azok, akik most az IL-18-as sorsa miatt aggódnak, egyelőre nem tudják, hogyan lehetne újra hasznosítani a gépet, csak azt szeretnék, ha nem pusztulna el, időt akarnak nyerni. Úgy hírlik, hogy a tulajdonos, a nemzeti légitársaság is egyetért a gép életben tartásával, csak ne kelljen parkolási díjat fizetnie Ferihegynek. Ferihegy új tulajdonosa is állítólag egyetért azzal, hogy a gép megmaradjon, de persze ingyen nem parkolhat a területén. Szóval patt. Az ügyre terveim szerint még visszatérünk, addig még csak egy érzelem-teli megjegyzés: a repülőemberek számára a gépük nem egy tárgy, hanem inkább egy lény, a társuk, akinek - igen, így, akinek a sorsa éppoly fontos, mint a sajátjuké.
Márványi Péter jegyzete