MNB: szabadon választhatnak tartalékrátát a bankok

A tartalékköteles hitelintézetek a 2010. novemberi tartalékteljesítési periódustól kezdődően a 2%, 3%, 4% és 5%-os tartalékráták közül választhatnak - számolt be a jegybank monetáris tanácsának mai döntéséről az MNB honlapja.

A hitelintézetek maguk választhatnak az MNB által újonnan meghatározott kötelező tartalékráta mértékek közül

 A Monetáris Tanács 2010. szeptember 6-i döntése alapján a jövőben minden tartalékköteles hitelintézet maga döntheti el, hogy a jelenleg érvényes 2%-os, vagy annál magasabb tartalékráta vonatkozzon-e rá.
A tartalékköteles hitelintézetek a 2010. novemberi tartalékteljesítési periódustól kezdődően a 2%, 3%, 4% és 5%-os tartalékráták közül választhatnak; választásukat ezt követően félévente módosíthatják, minden év áprilisában és októberében. A hitelintézetek kötelező tartaléka a – továbbra is változatlan módon meghatározott – tartalékalap és a választott tartalékráta szorzata lesz. A választható tartalékráta hozzájárul a kötelező tartalékrendszer hatékonyságának növeléséhez, ezáltal a jelenleginél jobban támogatja a hazai hitelintézetek likviditáskezelését és a bankközi forintpiac stabilitását.

A változtatást a bankközi piacoknak a pénzügyi válság kirobbanása óta tartó korlátozott működése teszi szükségessé, de az MNB a stratégiájának megfelelően hosszú távon törekedni fog az eurozóna kötelező tartalékszabályozásához való harmonizációra.

Új prognózisok a jegybanktól Az MNB 2010. szeptember 14-től egy kezdeti féléves próbaidőre megkezdi a bankrendszer egészét érintő likviditási hatások előrejelzésének publikálását. Az MNB az előrejelzéssel a hitelintézetek likviditástervezésének támogatásán keresztül azt kívánja elősegíteni, hogy az irányadó eszköz igénybevétele optimális nagyságú legyen, és egyre kevésbé támaszkodjanak a hitelintézetek az egynapos hitel- és betétoldali jegybanki rendelkezésre állásra. Ezáltal az egynapos bankközi kamatok a jövőben még szorosabban követhetik a mindenkori jegybanki alapkamatot. A bankrendszer egészének likviditását alapvetően a kincstári egységes számla és a bankrendszeren kívüli készpénz alakulása befolyásolja. Az MNB felhívja a partnerei figyelmét arra, hogy elsősorban a kincstári számla egyenlegének nehéz előrejelezhetősége miatt az MNB is csak számottevő bizonytalansággal tudja megbecsülni a bankrendszer likviditásának várható alakulását. Ezért az MNB nem vállal semmilyen felelősséget az előrejelzés pontosságáért, és a tényleges likviditási helyzet prognózistól eltérő alakulását utólag nem fogja sem publikálni, sem kommentálni. Összességében azonban úgy ítéli meg, hogy a bankrendszer szereplői számára támogatást jelent a jegybanki prognózis publikálása. A publikáció véglegesítéséről az MNB a próbaidőszak tapasztalatai és a piaci szereplők visszajelzései alapján, 2011 tavaszán fog döntést hozni.

A Magyar Nemzeti Bank piaci (alapkamattal megegyező) kamatozású és a tartalékteljesítési időszak átlagában teljesítendő kötelező tartalékrendszerének célja kizárólag a hazai hitelintézetek likviditáskezelésének támogatása, ezáltal a bankközi pénzpiaci hozamok ingadozásának simítása. A havi átlagolású kötelező tartalékrendszer működtetésével az MNB tehát a kamattranszmisszió hatékonyságát biztosítja, hiszen a hitelintézetek az MNB-nél vezetett számlájukon kötelező tartalékként tartott összeg napon belüli és napok közötti alakításával tudják kezelni az őket ért likviditási hatások egy részét.

A 2008-ban kitört pénzügyi válság jelentősen átrendezte a hazai bankközi pénzpiacokat, a likviditás bankok közötti újraelosztásának hatékonysága jelenleg is elmarad a válság előtti szinttől. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a kötelező tartalék nagyságának tartalékalaphoz viszonyított optimális aránya (vagyis az optimális tartalékráta nagysága) likviditáskezelési szempontból hitelintézetenként jelentős eltérést mutat. Azon bankok, amelyeket tartalékalapjuk nagyságához viszonyítva relatív alacsony likviditási hatások érnek, a jelenleg érvényes 2%-os tartalékráta mellett is könnyen tudják kezelni a likviditásukat. Azon bankok azonban, amelyek esetében a likviditási hatások relatív nagysága nagyobb, a 2%-os tartalékráta mellett már nem tudják hatékonyan hasznosítani a kötelező tartalékrendszer átlagolási mechanizmusát. Az MNB az opcionálisan választható magasabb tartalékráták bevezetésével ezt a jelenleg meglévő aszimmetriát kívánja kezelni, és biztosítani, hogy a jövőben a kötelező tartalékrendszer minden hazai hitelintézet esetében megfelelő hatékonysággal támogassa a likviditáskezelést.

Az MNB az inflációs célkövetéses monetáris politikát a rövid és hosszabb futamidejű pénzpiacok kamatszintjét befolyásoló monetáris politikai eszköztárral hajtja végre. A hitelintézetek rendelkezésére álló likviditás-nyújtó illetve likviditás-lekötő jegybanki eszközök biztosítják, hogy a piaci kamatok az alapkamattal összhangban alakuljanak. A jelentős rendszerszintű likviditástöbblettel rendelkező hazai hitelintézetek saját döntésük alapján, korlátlanul helyezhetnek el likviditást a jegybanknál kéthetes MNB-kötvényben, ez azonban hitelezési aktivitásukkal nem hozható összefüggésbe. A kötelező tartalék emelkedése illetve csökkenése következtében jelentkező likviditásigényt illetve likviditástöbbletet tehát a hazai hitelintézetek kezelni tudják kéthetes MNB-kötvény állományuk csökkentésével illetve növelésével. Eközben kamatveszteség sem éri a hitelintézeteket, mivel az MNB piaci kamatot (jegybanki alapkamatot) fizet mind a bankok kötelező tartalékára, mind a kéthetes MNB-kötvényben elhelyezett likviditásra. A kötelező tartalékráta mértéke, valamint az ennek segítségével meghatározott tartalékkötelezettség nagysága ezért sem a monetáris politika irányultságát, sem a hazai bankok hitelezési tevékenységét nem befolyásolja.

Privátbankár - Zsiborás Gergő