A furcsa paradoxon gyaníthatóan jelzi a munkakultúra és a munkaerő-hatékonyság jelentős különbségeit. Az egyik magyar internetes fórum azzal hozza kapcsolatba a honi cégek gazdasági fellendülésének újraindítását, hogy meg kellene próbálni lefaragni a hiányzással töltött munkanapokat, amelyek egy munkavállalóra vetítve elérik az évi száz napot. Az amerikai logika viszont afelé tendál, hogy elég lenne egy évben vagy legalább száz nappal, heti akár hárommal is kevesebbet tölteni a munkahelyen.
A paradoxon mögötti trükk maga a munka fogalma. A magyar közgondolkodás és közgyakorlat a munkát a munkaidőben munkahelyen dekkolt időben méri, míg az amerikai nagyonis el tudja képzelni, hogy a munkaidőt nem kell feltétlenül a munkahelyen tölteni. A hazai körkép hangsúlyozza, nincs drágább, mint a munkával el nem töltött, de kifizetett munkaidő, az amerikaiak viszont úgy gondolkodnak, hogy a munkaidő nem számít, a fontos a munkavégzés eredménye, és ennek jegyében engednék tehát, hogy egy héten csak kétszer jelenjenek meg a dolgozók a munkahelyen. De persze azért dolgozzanak: csak otthon.
Jó, a trükköt nyilván nem lehet minden termelő egységnél megvalósítani, de egyre több és több helyen igen. Az otthoni munkavégzés egyre inkább előtérbe kerül, és ez két fontos faktor eredménye, vagyis egyfelől olcsóbb így a munka, mert van internet, másfelől viszont nagyon drága - egyre drágább a családi gazdasági egységeknek és így végső soron az egész társadalomnak - a munkába való bejárás.

Az Unió is rugalmas munkaidőben gondolkodik – de főképp a készenléti szolgálatok emberei számára, míg egyéb esetben a heti munkaidő meghosszabbításának szerződéses lehetőségét fontolgatja. Az amerikaiak pedig egyre inkább azon töprengenek, milyen módszerekkel lehet elérni, hogy ne kelljen dollár-milliárdokat költenie embermillióknak a drága üzemanyagra. Ha többen tudnak heti három munkanapon otthon maradni, hatalmasan csökkenhetne a közúti forgalom, a benzinfogyasztás, és persze ezzel a károsanyag-kibocsátás is.
Tegyük hozzá, azt ugye azért mindannyian tudjuk, hogy a munkahelyen sem csakcsupán elszánt melózásból áll a nyolc óra. Egy brit szervezet például most indított egész Európára kiterjedő mozgalmat a szieszta bevezetésére, ami lehet, hogy felkészülés a globális felmelegedésre, amikor a kontinens északi részén, netán Londonban is harminc fok lesz dél körül októberben, de lehet, hogy a kezdeményezés csak annak bölcs felismerése, hogy a reggeli lendület ebédidő környékére úgyis leapad kissé, és az ekkor végzett munka nem biztos, hogy sokat ér.
Egyébként miközben mi ott tartunk, hogy robotoljon mindenki többet a munkahelyén, addig a fránya jenkik nyilván rájöttek, hogy az otthoni munkavégzésnek nincsenek szakszervezeti, egészségügyi és egyéb korlátai, magyarán aki hazaviszi a melót, az lehet, hogy sokkal többet dolgozik, mint aki a munkahelyen húzza az igát.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Légi győzelem - bombák helyett csokival
Hány csillagos a Hanoi Hilton? Nézőpont kérdése
Életem, téged keresnek
Bezzegéknek nagyon fáj a "Mercedesünk"