Nincs fedezet a bérkompenzációra

Egyes kormányzati vélemények szerint a társasági nyereségadó 2010. közepi csökkentése (a 10 %-os kulcs érvényesülési határának 50 millió forintról 500 millió forintra emelése) megteremtette a pénzügyi fedezetet a bérek akkora emeléséhez, hogy az szja-szabályozás idei változása ellenére ne csökkenjen a dolgozók nettó keresete Ez a feltételezés azonban téves - állítja most közzétett gyorsjelentésében a GKI Gazdaságkutató.

A 2009-es vállalati mérlegekből az becsülhető, hogy a társasági adó csökkentésének előnyeit 355 ezer cég  eleve nem élvezte, mivel nincs 50 millió forintot meghaladó nyereségük. Az adóbevallást benyújtó vállalatok 98%-a, a foglalkoztatottak 71%-a ide tartozott. Ráadásul e körben a havi bruttó átlagbér csupán 98 ezer forint volt, tehát itt volt a legtöbb kedvezőtlenül érintett dolgozó, itt lett volna a leginkább szükség béremelésre és ahhoz többletforrásokra.

2009-ben bevallást benyújtó összesen 362 ezer cég közül csupán 5702 adózás előtti nyeresége esett 50 és 500 millió forint közé, tehát ennyit érintett viszonylag pozitívan a változás. Ebben a körben a vállalati átlagos statisztikai létszám 15%-át foglalkoztatták, tehát legfeljebb ezek számára képződhetett béremelési fedezet a kedvezményes társaságiadó-kulcs kiterjesztésével. Az e csoportba tartozó társaságok adózás előtti nyeresége alapján a 19% helyett 10%-os kulccsal számolt társasági adókötelezettség révén elért éves adómegtakarítás 68 milliárd forint, ez személyi ráfordításaik 5,4%-a.

Ez az összeg az érintett körben valóban fedezetet nyújthatott volna az alacsonyabb keresetű dolgozók bérének emelésére. Csakhogy a vállalatok nem a számviteli szabályok szerint kiszámolt adózás előtti nyereség után adóznak, hanem az adóalap után. Ezt pedig számos tétel módosítja. A 2009. évi társasági adóbevallás 100 oldalas kitöltési útmutatója a 45.-től a 66. oldalig sorolja az adóalapot csökkentő, a 66.-tól pedig a 74. oldalig pedig a növelő tételeket és elszámolási szabályaikat.

A legfontosabb tétel az előző években elhatárolt veszteség levonása az adott évi nyereségből, amit a 2009. évi válság nyomán feltehetőleg számos cég érvényesített a 2010. évi adóbevallásában. Az 50 és 500 millió forint közötti nyereséget bevalló vállalatok módosított adóalapja 2009-ben az adózás előtti nyereség 56%-a volt, s ennél valószínűleg nem volt magasabb 2010-ben sem.

Az erre az alapra becsült az adóváltozástól származó megtakarítás már csak a személyi ráfordítások 3%-át tette ki. Mivel e méretkategóriában a dolgozók átlagos éves bére 227,5 ezer forint volt, a dolgozók nagyobb részét kedvezőtlenül érintette a szja változása. (Mint ismeretes, a gyermektelenek közül csak a közel 300 ezer forintos havi bruttó keresetet elérők nyertek a változásokkal.)

Ha a vizsgált cégeknél mindenki éppen az átlagnak megfelelően keresne, akkor a nominális nettó kereset megőrzéséhez a bruttót 5,5%-kal 240 ezer forintra kellene emelni. A számított adómegtakarítás azonban ennek csak mintegy a felére nyújtana fedezetet. Igaz, a gyermeket nevelőket kedvezően érintette a családi adókedvezmény. Elvileg és gyakorlatilag is kérdéses azonban, hogy egy vállalatnál hogyan oldható meg a dolgozók „elszámolható” gyermekei számának függvényében differenciált béremelés.

Az említetteken túl további 802 cég nyeresége volt 500 millió forint felett, ezeknél szintén érvényesült a sávba eső nyereségrész utáni adócsökkenés, de ez a hatás viszonylag kisebb lehetett, mint a kisebb nyereségű cégek körében volt. Ugyanakkor az 500 millió forint feletti nyereségű cégeknél olyan magas volt az átlagbér, hogy a dolgozók kis részét érinthette negatívan az szja-szabályok változása, vagyis e cégek valószínűleg komolyabb nehézségek nélkül meg tudták valósítani saját bérpolitikájukat.

Privátbankár - Zsiborás Gergő