Ötletbörze az üzleti elitnek
Miután az elmúlt időszakban az előrehozott választás valódi politikai lehetőséggé vált, és a Fideszre egyre erősebb nyomás és elvárás nehezedik a kormányzás felvállalására – egyre több konkrétum jelenik meg egy leendő Fidesz-kormány gazdaságpolitikai elképzeléseiről. A beruházásokkal, a nyugdíjakkal, az adózási elképzelésekkel, az energiapolitikával kapcsolatban napvilágot látott – hol cáfolt, hol pedig megerősített – elképzelések több célt szolgálnak:
1. a Fidesz kormányzóképességének hangsúlyozását,
2. a párt megítélésének javítását a hazai és külföldi gazdasági döntéshozók körében,
3. a Fidesz elképzeléseinek hitelesítését a „gazdasági szakértők” által,
4. a közvélemény felkészítését a várható megszorításokra.
Ám Orbán Viktor és a fideszes, illetve Fideszhez közel álló gazdasági szakemberek utóbbi hetekben tett javaslatai inkább tekinthetőek improvizációnak, mint kimunkált és részletes gazdaságpolitikai programnak. A Fideszben ugyanis több, eltérő gazdaságpolitikai elképzelésekkel rendelkező műhely is működik, (mások mellett Varga Mihály volt pénzügyminiszter, Matolcsy György volt gazdasági miniszter, Járai Zsigmond volt jegybankelnök körül).
A Fidesz még csak formálódó gazdaságpolitikájára a párton kívüli szakértők – az Orbán Viktor által is megnevezett Szapáry György, Bod Péter Ákos, Chikán Attila és külső elemző intézetek – is befolyást gyakorolnak. A koncepciók eltérését mutatja például, hogy míg Orbán Viktor az államadósság mértékét nevezi az egyik legfőbb problémának, Bod Péter Ákos Lengyelországgal példálózva érvel amellett, hogy az adósságmérséklés nem segítene a magyar gazdaság jelenlegi állapotán.
Nincs konszenzus a Fidesz körül az adózással összefüggő kérdésekben sem: míg Járai Zsigmond sokszor beszél az egykulcsos adó előnyeiről, Varga Mihály és a párt más politikusai inkább a „családi adózás” mellett érvelnek, óvatosabban fogalmazva az egykulcsos adó bevezetésének lehetőségéről.
Hogy a Fidesz környezetéből felmerülő számtalan, egymással rivalizáló gazdaságpolitikai javaslatból végül melyik képezi majd az esetleges Fidesz-kormány konkrét gazdasági programját, az függ a párt gazdaságpolitikusai közötti hatalmi harcok kimenetelétől és a leendő Fidesz-kormány személyi összetételétől is.
Orbán Viktor látható módon nem kíván egyik gazdaságpolitikai koncepció mellett sem nyíltan elköteleződni: a Fidesz elnöke az említett személyek közül többet is megnevezett, mint a Fidesz leendő gazdaságpolitikai irányítóját. Ilyen körülmények között a Fidesz közelmúltban elhangzott javaslataiból nem vetíthető előre a Fidesz-kormány gazdaságpolitikai programja, legfeljebb annak bizonyos elemei valószínűsíthetők.
Változó koncepció az adócsökkentés ütemezéséről
Az utóbbi időszakban több olyan nyilatkozat látott napvilágot a Fidesz politikusainak részéről, mely rámutat arra: a Fidesz kormányra kerülése esetén nem tudna gyors recepttel megoldást kínálni a gazdaság jelenlegi problémáira. Ezek az első ránézésre gazdasági szereplőknek tetsző nyilatkozatok azonban jelentős konfliktusokat is előrevetíthetnek a gazdasági szereplőkkel, több fronton is. Mivel a Fidesz saját hitelességvesztésének kockázatát igyekszik csökkenteni, hol nyíltan, hol burkoltan kénytelen beszélni az egyes csoportok számára kedvezőtlen intézkedésekről is, és ez alól nem képez kivételt az üzleti elit sem.
Költségvetési konszolidáció és adócsökkentés
A párt korábbi fő receptje az adó- és járulékcsökkentés volt, mely a politikusok érvelése szerint egyszerre javítja a gazdasági környezetet és teszi rendbe a költségvetést – a javuló adómorál és növekvő adóbefizetések révén. A Fidesz-politikusok utóbbi időben tett nyilatkozatai azonban egyértelmű változást tükröznek: az adócsökkentés terve már nem a költségvetési konszolidációval párhuzamosan, hanem azt követően jelenik meg.
Varga Mihály például a napokban egy gazdasági konferencián így rangsorolta a Fidesz-kormány előtt álló teendőket: „első lépésként a hitelességet kell visszaállítani azt követően a fiskális konszolidációt, majd sikeres gazdaságélénkítő programot kell végrehajtani, amely megteremti az euró bevezetésének feltételeit”.
Ezzel egybecsengően Orbán Viktor kétéves megszorító kormányzásról beszél, Járai Zsigmond pedig arról, hogy a gazdaság stabilizálásához legalább 4-5 évre van szükség. Ezen egybehangzó nyilatkozatok alapján egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az adóterhek jelentős mérséklése és az adórendszer egyszerűsítése csak a leendő középtávú politikai tervek között szerepel. Egy olyan környezetben, melyben a gazdaság szereplői szinte egyöntetűen gyors és jelentős adócsökkentést várnak a politikától (a Fidesz pedig ellenzéki pártként jelentősen növelte is ezen elvárásokat), ez a váltás nem számíthat kedvező fogadtatásra a gazdasági elit körében.
Adósság-átütemezés
Bár a Fidesz részéről megjelentek ezzel kapcsolatos cáfolatok, Orbán Viktor múlt héten a Baross Gábor Társaság által szervezett rendezvényen valóban Magyarország adósságállományának átütemezéséről beszélt, mint a költségvetési problémák megoldásának eszközéről. Orbán Viktor szavai: az új kormánynak kéne valamilyen „nagy megállapodást kötni, ha az adósság elengedéséről nem is, de legalább valamiféle értelmes adósságkonvertálásról. Adósság-átütemezésről, adósságcseréről, vagy a jó ég tudja milyen technikákról, amelyeken szakértőink törik a fejüket, amihez szintén egy együttműködő, kooperatív közeg szükséges”.
Az adósság átütemezésének javaslata több szempontból is növeli Magyarország politikai kockázatait, és nem mellesleg ellentétbe kerül a Fidesz deklarált gazdaságpolitikai céljaival:
• A hazai adósságállomány egy részének átütemezése jelentősen ronthatja Magyarország adósságkockázati megítélését, mivel az állam „fizetésképtelenségének” elismerését jelenti – míg a Fidesz éppen a kormány gazdaságpolitikai hitelének visszaállítását nevezi az elsődleges célnak.
• Az adósság átütemezése ronthatja az államadósság egy részének kamatfeltételeit, így (illetve a törlesztés kitolódása miatt) hosszabb távon jelentős fiskális kockázatokat hordoz.
• A magyar állam adósságállományának legnagyobb részét nyilvános kibocsátású, illetve lakossági államkötvények teszik ki, melyek jelentős részben intézményi befektetőknél és magánszemélyeknél vannak. A külföldi devizahitelek csak az adósság egy alacsony, nem jelentős részét teszik ki (ld. a mellékelt ábrát, illetve táblázatot). Az adósság feltételeinek újratárgyalásáról, cseréről vagy átütemezésről csak ezen hitelek esetében beszélhetünk, a kötvények „átütemezése” ugyanis befektetői pánikreakciót idézne elő. Ennek következtében ezen hitelek átütemezésének rövid távú előnyei (a költségvetési kiadások átmeneti visszaesése) jelentősen alacsonyabbak lennének, mint a hátrányok (a hitelesség elvesztése).
Political Capital
Gyurcsány sorsát találgatják: mi készül?
Orbán Viktor tudja, mi a megoldás
Gyurcsány: Orbán érdeke nem az ország érdeke
Járai 4-5 évet ad az országnak
Gyurcsány hívatja az Orienst: tudnak valamit?
Miért Orbánhoz mennek a gazdasági szereplők? (hanganyag)