Rétvári: apró, de hangos kisebbség kelt hisztériát

Nem számítottunk rá, hogy ekkora visszhangja lesz a médiatörvénynek, de tanultunk belőle - árulta el a lapunknak adott interjúban Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) parlamenti államtitkára. A különadók miatti panaszok szerinte csak "álindokok" voltak, hogy a nagy cégek időt húzzanak, de a köz terheiből mindenkinek ki kell vennie a részét - mondja a 32 éves KDNP-s politikus. Rétvári azt is elárulta, a járások létrehozása után hogyan lesz olcsóbb és hatékonyabb az állam.

- Az első akcióterv, a 29 pont bejelentésekor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) is nagy lendülettel vetette bele magát a munkába, azóta viszont mintha nagy lenne a csend. Milyen a viszony a többi tárcával, változott valami az "erőviszonyokban" az elmúlt időszakban?

- A többi tárcával harmonikus és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, mint eddig.

- A kérdés azért merül fel, mert az első akcióterv után mintha megszaporodtak volna például az egyéni képviselői indítványon nyugvó alkotmánymódosító javaslatok is. Ezeket a beterjesztők egyeztették Önökkel?

- A 2006-os és a 2010-es évet összehasonlítva azt láthatjuk, hogy tavaly több kormánybeadvány volt az Országgyűlésben. Egyéni indítványból is jóval több volt, viszont ezek egy nagy része egy-két soros módosítás volt csupán, a számok tehát könnyen félrevezetőek lehetnek ebben az esetben. Ezek a javaslatok, módosítók azonban jogilag teljesen megfelelő formában kerültek a parlament elé. A kormányváltás után nagyon sok törvényt és nagyon gyorsan kellett elfogadtatni, de ezek jórészt még az ellenzéki időkben elkészültek. A nagy törvényalkotási hajrá után azonban most már kezd visszahűlni a rendszer, hisz a szükséges jogszabályokat elfogadta az országgyűlés. A jogalkotási tervünk is csökkent, nagyjából 40 jogszabályról 15-re, de ez érthető is, hiszen most az alkotmányozás van terítéken.

Névjegy - a KDNP "legmodernebb arca" Rétvári Bence 2003-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán szerzett jogász diplomát, jogi szakvizsgáját pedig 3 éve tette le. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) 31 éves parlamenti államtitkára 2006-tól fővárosi, 2008 pedig már országgyűlési képviselő a kereszténydemokraták színeiben. Elnöke volt az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek. 2010 júniusában történt államtitkári kinevezése után fővárosi és más bizottsági tisztségeiről lemondott, ügyvédségét azóta szünetelteti. Rétvári a KDNP egyik "legmodernebb", politikusa, nemcsak Facebook-oldala van, de Twitteren keresztül is követhetjük, mi történik vele, sőt, Youtube-csatornája is van. Ez nem is meglepő, a politikus eddigi karrierje során a fiatalabb korosztályokra mindig is kiemelt figyelmet fordított.

- A médiatörvény elfogadása után úgy tűnt, mintha a kormányzat változtatna az addigi jogalkotási gyakorlaton. Mintha be akarnák vonni az embereket a törvényalkotásba, vagy csak nem szeretnék, hogy a választópolgárokban az a kép alakuljon ki, hogy a kétharmad mindenre felhatalmazást ad?

- A médiatörvény után a belpolitikai vita nemzetközi színtéren folytatódott és hihetetlen nagy lett a visszhangja.

- Ez meglepte Önöket?

- Igen, nem számítottunk rá, hogy ennyit foglalkoznak majd vele külföldön. Tudtuk, hogy a törvényt politikai támadás éri majd, de hogy ez lesz a vége, azt nem sejtettük. Ez rávilágított arra, hogy mennyire fontos a tájékoztatás. Úgy gondoljuk, hogy a médiatörvénnyel kapcsolatos tévhitek és pontatlanságok okozták a legnagyobb kárt ebben az ügyben, nem pedig maga a törvény volt problémás. Nézzük meg, kik voltak ebben a vitában a leghangosabbak, a legtöbbjük nem jogi végzettséggel rendelkezik. Akikkel én beszéltem, igazságügyi miniszterek, jogászok, mind kimérten és szakmai alapon szóltak hozzá a vitához. A kellő változtatásokat pedig meghoztuk.

- Úgy gondolja, az elmúlt időszakban a szakmai szervezetekkel is eleget egyeztettek?

- Igen, minden jogszabályt betartva hoztunk törvényeket. Ahol előzetesen egyeztetni kellett, ott ezt mindig megléptük, a szakmai anyagokat mindig időben megküldtük az illetékeseknek. Az alkotmányozásnál viszont még inkább figyelni fogunk a hiteles és mindenre kiterjedő tájékoztatásra, illetve eddig is eszerint jártunk el. Jóelőre tájékoztattuk a nagyköveteket is és a diplomáciai szerveket, hogy külföldön se legyenek "tévhitek" arról, mi zajlik Magyarországon március 15. óta. Idehaza is rengeteget egyeztettünk, még az országban található 10 jogi karnak is megküldtük az alaptörvény-tervezetet és nyolcan reagáltak is rá. Én magam is látom a választókörzetemben, hogy mennyire fontos, hogy elmondjuk az embereknek, hogy mi történik az alkotmánnyal és miről fog szólni az új alaptörvény, hogy tisztán lásson mindenki.

- És mi a helyzet a cégekkel? A különadók kapcsán többen Brüsszelben panaszkodtak, hogy nem ült le velük tárgyalni a kormányzat.

- Nézze, ezek olyan cégek, akik inkább azt akarták, hogy a nyugdíjasok és a pedagógusok fizessenek. Belemehettünk volna egy egyeztetési folyamatba, de azzal csak az idő ment volna, és az adófizetők pénze. Ezek a cégek valójában arra játszottak, hogy elnyújtsák a döntéshozatalt, és így elérjék a 45 napos törvényalkotási moratóriumot, hogy az adót ne 2010-ben, hanem már idén kelljen befizetniük. A kormány viszont határozott volt, az ország olyan helyzetbe került, hogy ezt nem engedhette meg. Annak, hogy az előző kormányzatok ténykedése után az ország és az államháztartás nehéz helyzetbe került, a terhét mindenki viselnie kell, a közalkalmazottaktól kezdve. Egyértelmű volt, hogy az itt működő nagy cégek sem jelenthetnek kivételt ez alól. Azt gondolom, hogy a különadók körüli panaszok, az egyeztetés hiányának emlegetése csak álindok volt a részükről, hogy időt nyerjenek. Gyurcsány Ferenc talán leült valakivel egyeztetni, mielőtt megvágta volna a 13. havi juttatásokat?


- Több sajtóorgánum és néhány forrásunk is úgy nyilatkozott, hogy Magyarország nemzetközi elszigeteltségbe került, Ön mit tapasztalt ebből Brüsszelben?

- Én is halottam efféle véleményeket, de nem tapasztaltam ilyet. Bár a médiatörvény, ahogy említettem, nagyobb hangsúlyt kapott, alapvetően ebből nem szabad kiindulni. Az általános megítélés Brüsszelben az, hogy elégedettek velünk, úgy is mint EU-elnök és úgy is mint EU-tag. Operatív és tartalmi szempontból is jól teljesít a magyar elnökség, melynek már túl vagyunk a felén.  Azok, akik szerint Magyarország elszigetelődött volna a nemzetközi közösségben, egy kicsi, de annál hangosabb csoport tagjai, akik a botránypolitizálásban érdekeltek.

- Brüsszel állítólag nem nézte jó szemmel, hogy a kormány már ebben a félévben nekiáll az alkotmányozásnak, ezzel, mintha azt üzente volna, hogy a belügyek fontosabbak, mint az uniós elnökség...

- Mi elsősorban a magyar választóknak tartozunk számadással. A kormány soha sem rejtette véka alá, hogy saját választói fontosabbak a számára, mint a nemzetközi elvárások. Természetes, hogy az alkotmányozást politikai támadások érik az ellenzék részéről. Az viszont már nagyobb baj, hogy ezek a belpolitikai jellegű viták európai színtéren zajlanak le. Olyan ellenzékünk van, akinek nincs meg a kellő támogatottsága itthon, legitimitást és politikai támaszt ezért külföldről akar szerezni, mert itthon olyan helyzetbe került, amire nem számított.

-  Térjünk át a közigazgatásra, mégiscsak ez az Ön asztala. Az elmúlt hetek másik sokat emlegetett témája az átnevezések ügye volt, ez alól nem kivétel a KIM sem, hiszen nemcsak arról van szó, hogy új közigazgatási egységeket hoznának létre, de a meglévők nevét is megváltoztatnák. Vármegye, járás, vagy az igazságszolgáltatásban kúria, ezek a nevek mintha a régmúltba vezetnének vissza, miközben Önök a jövő alkotmányát készítik elő. Nincs ebben ellentmondás?

- Nem látok ebben semmi rendkívülit. Annyira kirívó ez a gyakorlat, mint amennyire kirívó az ilyen, történelmi hagyományokon nyugvó elnevezések használata Angliában, Franciaországban vagy Spanyolországban. A vajdasági rendszert a lengyelek 5 éve vezették be ismét, a horvátoknál ispánok vannak, tehát a régióban is találunk erre példát. Míg nyugaton a történelmi hagyomány nem tört meg, itt igen. Ebben is le vagyunk maradva, már a régiótól is. Ezek az elnevezések utalnak a magyar történelemre, a hagyományainkra, identitásképző erejük van - nem arról van szó, hogy most találtuk volna ki ezeket a megnevezéseket. Ráadásul nem az elnevezéseken múlik, hogy ezek a közigazgatási egységek mennyire lesznek működőképesek vagy jobbak, de fontos a magyar identitás miatt. Ezek a mi saját elnevezéseink, miért ne használnánk ezeket? Egy főispán pár száz éve mondjuk a kalapbojtját igazgatta, most pedig teszem azt, videókonferencián keresztül tárgyal. A rendszerváltás utáni konzervatív kormány ezt nem tudta véghez vinni, nekünk van rá lehetőségünk.

- Mit lehet tudni a járásokról? Kisebb területi egységek lesznek ezek, mint mondjuk a mostani kistérségek, vagy azokat váltják majd ki?

- A járások szerepe más lesz, mint a kistérségeké. Úgy ítéltük meg, hogy az állam által alkotott jogszabályok végrehajtása eddig nem volt hatékony, több helyütt nehezen érvényesült. A központi kormányzat akarata nem veszhet el, joguralomnak kell lennie az országban, ezért van szükség a járásokra. A közigazgatás megkezdett átalakításában létrehoztuk már a megyei kormányhivatalokat, melyek több eddig különálló funkciót egyesítenek, tizennégy szervezet munkáját vontuk így össze horizontálisan, ezek alatt működnek majd a járási kormányhivatalok.
A hierarchia tehát úgy néz ki, hogy a kormány alatt működnek a kormányhivatalok, alattuk pedig a járási szintű közigazgatási egységek, a járások. Tulajdonképpen ezek lesznek a központi kormányzat legalacsonyabb szintű képviseletei. Feladatokat tudnak majd átvállalni az önkormányzatoktól, azaz a járások fontosak lesznek abból a szempontból, hogy az állami és helyi hatáskörök, feladatok hogyan oszlanak majd meg a jövőben.

- Lehet tudni, hogy mi alapján jelölik majd ki ezek területét, vagy hogy hány darab járás lesz majd?

- Egyelőre erről nincs sok konkrétum, még nem vagyunk abban a döntési szakaszban. Nyilván a történelmi szempontok mellett figyelembe vesszük majd a gazdasági ésszerűséget és a kulturális tényezőket is, vagy a lehetséges központok elhelyezkedését, mikor ezeket kialakítjuk.

- Több lesz ezekből, mint kistérségekből?

- Még nem tudom pontosan, nem akarok számokkal dobálózni.

- Hogyan lesz így olcsóbb majd az állam?

- Nem a takarékosság csúcsa, ha 100 tisztségviselőből 90-et hagyunk meg, mondjuk,  mert ez nem jelenti azt, hogy ezzel spóroltunk is. Alapvetően más filozófiát követünk ebben, mint az elődeink, akik a létszámcsökkentésben látták a megoldást. Bár az elmúlt kormányzatok alatt a leépítések után mindig azt láttuk, hogy a köztisztviselők visszaszivárogtak a különböző háttérintézményekbe - mikor Gyurcsány kirúgott 14 ezer köztisztviselőt, még törvényt is változtattak azért, hogy aztán a kirúgott dolgozók elhelyezkedhessenek a közszférában... Nekünk az a fontos - és ez a "spórolás" -, hogy a lakossági ügyintézés során egy engedély kiadásához ne 30, hanem 7 nap legyen elegendő. A hangsúly tehát a hatékonyságon van, a meglévő állományt jól szervezetten kell foglalkoztatnunk. A különböző közigazgatási egységeknek legyen meg a maga szintjén a döntési kompetenciájuk, vagyis helyi szinten szülessenek a döntések, ne pedig felülről érkezzenek az ukázok.

- Alulról kell szervezni a közigazgatást?

- Igen, pontosan. Fontos, hogy az embereket érintő döntések a közelükben szülessenek meg, ehhez szükség van például a járásokra. De ahogy ez majd kicsiben fog működni, azt látjuk már most nagyban is. A minisztériumok összevonása jól sikerült, hatékonyan működnek. A csúcstárcáknál mindenki a maga kompetenciáján belül dönt a területét érintő ügyekben, így például az Nemzeti Erőforrás Minisztériumon belül megszületnek a szociális vagy az egészségügyet érintő ágazatütközési kérdésekre a válaszok. Nem a kormánynak kell mindenben határoznia, arra ott vannak a megfelelő alegységek, ahol a feladatok koncentrálódnak.

- Mi lesz a kisebb parlament ügyével, van már rá menetrend? Hány képviselőt választunk majd a következő országgyűlési választásokon?

- Ez a kérdés már eldőlt, a következő parlament  legfeljebb 200 taggal fog működni. A törvénytervezet valószínűleg ősszel fog majd a Ház elé kerülni és akkor lesz meg a végleges döntés is, a választójogi törvény nagyobb mértékű átszabása még kérdéses. Az biztos, hogy a családi választójog nem fog bekerülni, hiszen az alkotmányozási íveket visszaküldők nagy többsége ezt elvetette. A határon túliak szavazati joga egyelőre nem biztos, mint ahogy az se, miként emeljük azt bele e jogukat a törvénybe, ha mégis megkapják. Erre van több európai példa is, amiből kiindulhatunk.

- El tudja képzelni, hogy esetleg nem kerül be a határon túliak szavazati joga törvénybe?

- Minden lehetséges. De emblematikus jobboldali politikusok, úgy mint Kövér László és Semjén Zsolt már az ügy mögé álltak. Ez azért nyilván jelent valamit.

- Elégedett Ön a kormányzat eddigi teljesítményével? Hogy látja, a KIM miként látja el feladatát?

- Igen, elégedett vagyok, hiszen akkora területi szintű és közigazgatási átalakítást, mint most, ezelőtt senki sem hajtott még végre.  A kormányhivatalok integrált ügyfélszolgálati irodáinak létrehozásával megtettük az első lépést az egyablakos ügyintézési rendszer kialakítása felé, ennek során a tizennégy hivatali helyszínt egyre redukáltuk. Ráadásul közben mi vagyunk a EU soros elnökei és ezt a feladatunkat is jól látjuk el. Mindezek mellett pedig meg kellett küzdenünk több katasztrófahelyzettel, mint a vörösiszap-áradat, vagy az árvizek. A kormány ezekben a helyzetekben is bizonyított, jól vizsgázott. Hogy miben lehet még javulni, arról már a beszélgetésünk elején szó volt. A tájékoztatásban van mit előrelépni, el kell oszlatni a tévhiteket.

- Mik a személyes ambíciói, úgy érzi, most jó helyen van?

- Abszolút, a KIM nagyon jól működő minisztérium. Rendkívül jó a munkakapcsolat az államtitkárok között, segítjük egymást, jó az együttműködés és fontos döntéseket kell meghoznunk. Jó olyan emberek között együtt dolgozni, akikre fel tudok nézni.

- Személyes ambíciók? Erről nem mondott semmit...

- Kiváló és boldog családapa akarok lenni (mosolyog).
 

Privátbankár - Zsiborás Gergő