Mindenszentek
A Mindenszentek a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja. Mindenszentek napján emlékeznek meg azokról a szentekről, akik név szerint - megszámlálhatatlan sokaságuk miatt - nem szerepelnek az egyházi kalendáriumban.
A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, amit Pantheonnak neveztek el. Itt az összes isten tiszteletére mutatták be a papok az áldozatot. A Pantheont aztán Rómában 609., vagy 610. május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: ezen a napon ugyanis IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte fel.
Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa a VIII. században, aki a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem "minden tökéletes igaznak" a tiszteletére szentelte. Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével aztán hivatalosan elismerte az új ünnepet.
Halottak napja
A katolikus egyházban a mindenszentek utáni nap a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Az ünnep kialakulása összefügg azzal, hogy sokan akkor 1000-re világvégét vártak. Így igyekeztek az elhunytak szellemeivel jóban lenni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat".
Halloween A kelták - akik november elsején ünnepelték az újévet - úgy tartották, hogy az újesztendő előtti napon az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak pedig visszatérnek. Október 31-én a magaslatokon hatalmas tüzeket raktak, termény- és állatáldozatot mutattak be. Miután kialudt a tűz, az ünneplők hazatértek, a parázsból pedig egy-egy darabot otthonaikba vittek, ahol ismét tüzet gyújtottak és egész éjszaka virrasztottak. |
A mindenszentekkel ellentétben ezt az ünnepet a reformáció több vallása is elfogadja. Míg azonban az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik, addig a reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az eseményről.
Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján az emberek rendbe hozzák elhunyt szeretteik sírját; azt virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, "hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.
Ehhez a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint a gyertyagyújtásnak az a célja, hogy a világosban a kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Másrészt egyesek szerint azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükön. A néphit szerint ilyenkor ugyanis hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A lámpát égve hagyták sok helyen, hogy a hazalátogató lélek szétnézhessen.
Estig várják a temetőlátogatókat
Ünnepi erősítés a BKV-nál
Ünneprontás a köbön: elbaltázott hosszú hétvégék
Forrás:
Sulinet.hu
Jelesnapok.neumann-haz.hu
Unnep.eu
Fszek.hu