Üres fejjel egyenest a Holdra

De hát akkor tegyünk fel e logikát követve néhány további kérdést. Miért van Magyarországnak tudományos akadémiája? Miért foglalkozik külön intézmény nyelvészettel, zenetörténettel? Felesleges lenne a művészeti képzés? Minek annyi színház, minek olvasunk hírek mellett szépirodalmat, regényeket, ó istenem, minek a versek? Ha még a költőjüket sem tudják általában eltartani, ugyebár.

Ezek az emberi tevékenységek mind-mind nehezen válthatók aprópénzre, illetve apróra talán, nagy pénzre biztos nem. Mégis aligha akadna épelméjű ember, aki megkérdőjelezné: minderre szükségünk van. De érdekes mód akik mondjuk az egészségügyi reform kapcsán a profitérdekeltséget hányják a változtatók szemére, most mintha ugyanezt akarnák számon kérni, azzal a nyilvánvaló evidenciával a háttérben, hogy űrdolgokra költeni kidobott pénz. Nos az, hogy mi valamicskét – igazán nem sokat – de tényleg költünk űrkutatásra, az előbb-utóbb nagyon is bejöhet nekünk.

Csak egy példa: az a bizonyos sörhabnak is becézett fémhab, amiről oly gúnyosan emlékeznek meg a bírálók, és amelynek kutatására pénzt szán Magyarország, ugyanúgy forradalmasíthat sok mindent az életünkben, mint tette azt a hatvanas évek óta egy másik, az űrkutatásnak köszönhető anyag, a teflon. Ha a fémhab, e hihetetlenül könnyű, a vízen is úszó – ezért becézik sörhabnak - de nagyon szilárd valami előállítását sikerül ipari körülmények között olcsón megvalósítani, az még hatalmasabb nyereség, ugyanis nem háztartási eszközöket készítenek belőle – bár a teflonból sem csak lábas-bevonatot gyártanak – hanem olyan ágazatok kezdhetnék beépíteni termékeikbe, mint az autó- vagy a repülőipar.

Szóval hogy is van ez? Nevetség tárgya, ha Magyarország költ az űrkutatásra? Költ a fémhabra? A nyilvánvaló politikai felhangokon túl nekem azért elkeserítő ez a kis vita, mert annyira kisszerű. Adott egy ország, amely eléggé komoly gazdasági gondokkal küzd, a társadalmiakról nem is beszélve. De azért szeretne erejéhez mérten nem túlságosan lemaradni a világtól.

Ha nem venne részt például az Európai Űrügynökség munkájában, akkor lemaradna az európai űrprogramokról, és akkor azt lehetne számon kérni a kormányon. Amiben sajnos úgy látszik, semmiképp sem tudunk felzárkózni, az a gondolkodás módja, elmaradásunk egyik oka és jelképe is a provinciális logika a közéletben. Ami pedig hiányzik, az annak felismerése, mi igazán jó mindannyiunknak, pártállástól függetlenül. De hát ez ügyben még nagy az űr – a fejekben.

Márványi Péter jegyzete

Nagy tudós egy gonosz században
Szelel a bioüzemanyag-lufi
"Az élet olyan, mint a hegymászás..."
Politikusok homokozója a pesti köztér