Vizitdíj: a balhé, amin túl kell esni

Lesz itt még sírás-rívás és fogaknak csikorgatása, amikor például a biztosítási rendszer átalakul - Márványi Péter jegyzete

Sok van, mi csodálatos, de a sajtónál nincs semmi csodálatosabb, valahogy így lehetne átírni a klasszikus idézetet, egyébként a sajtó helyére beszúrható még úgy általában a média és a politika egyaránt. Közben pedig néhány szerencsétlen flótás, köztük egy immár közellenségnek számító miniszter hiába próbálja a maga képére és hasonlatosságára formálni az események megjelenését, a dolog teljesen kudarcos.

Miről is van szó? A kormány és Molnár Lajos tegnap bejelentette, hogy elfogadták azt a vidékfejlesztési programot, amelynek révén 50 milliárdból épülhetnek mindenféle egészségügyi létesítmények, szűrőhelyek, rehabilitációs központok, rendelők. Nos ez volt az az információ, amit valamikor hallottam egy mondatban a reggeli rádiós hírfolyamokban megemlíteni, de egyébként alig tudtam visszakeresni az egészségügyet elborító szöveg-kupac alatt.

Hát persze, hogy a ma induló vizitdíj-rendszer az egyetlen téma, amit most mindenhol a címoldalra tesznek. Kétségtelen, hogy a vizitdíj, a sarc, ahogy kissé lakonikusan egyik napilapunk nevezi, egyik nem épp kormánypárti egészségpolitikusunk szóhasználatát átvéve, szóval a vizitdíj kétségkívül jelentős történet. Engem viszont a kezdetektől zavar, hogy úgy tűnik, mintha a vizitdíj lenne az egészségügyi reform zászlóshajója, hogy egy másik politikus szóhasználatát idézzem.

A mai naptól a háziorvosoknál és a járóbeteg-szakrendeléseken vizitdíjat kell fizetni, a kórházakban pedig ellátási naponként napidíjat számolnak fel. Részletek

Vannak, és pláne remélhetően lesznek ennél sokkal lényegesebb és átfogóbb változások, a vizitdíj 300 forintja épp arra jó, hogy a körülötte zajló éktelen csetepaté mögött ne foglalkozzon a közvélemény - akár pro vagy kontra - más történésekkel, más összegekkel, igazi milliárdokkal. A vizitdíj kétségkívül jeles szimbóluma egy másfajta egészségügynek, ahol az kell, hogy rendelőbe menjen, akinek kell, ahol a dolgoknak ára van, de talán majd egyszer megfelelő értéke is lesz, ahogy a vizitdíjat visszaforgatják a szolgáltatásba.

De a vizitdíj az a kézzelfogható változás, ami körül a leghevesebb viták robbanthatók ki, ami körül leginkább mozgósítható a közvélemény. Egy reformoldali egészségpolitikus valahogy úgy kottyantotta el a dolgot itt a Gazdasági Rádióban, hogy úgyis ebből lesz a legnagyobb balhé, essünk túl először ezen, aztán hátha nyugodtabban mehetünk tovább a változásokkal. Amit persze a magam részéről kétlek, lesz itt még sírás-rívás és fogaknak csikorgatása, amikor például a biztosítási rendszer átalakul.

Visszatérve a vidéki egészségügy fejlesztésére, ami amúgy, tegyük azért hozzá, sokmillió embernek hozhat az életében a 300 forintnál komolyabb változást, szóval ennek a fejlesztésnek is van azért összefüggése a vizitdíjjal, még ha a kollégák ezt esetleg nem is vették észre. Hogy ez most a kormány vívmánya vagy gonoszsága, azt döntse el ki-ki saját maga, de építhetők ebből a pénzből a rászoruló településeken olyan új rendelők is, ahol megintcsak lehet szedni vizitdíjat.

Vizitdíjbérlet Nyíregyházán
Problémás lehet a vizitdíj beszedése