Ferenc pápa, Vatikánváros államfője hétfőn, 88 éves korában elhunyt. A haláleset nemcsak vallási, hanem pénzügyi szempontból is jelentős esemény, hiszen a pápa a világ egyik legnagyobb vallási szervezete, a katolikus egyház vezetőjeként teljes körű végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalommal rendelkezett a világ legkisebb állama, a Vatikán felett.
A Vatikánváros a világ legkisebb független állama, amely mindössze 110 hektáron terül el – tehát körülbelül kétszer akkora, mint a Városliget –, lakossága pedig még az ezer főt sem éri el. Szimbolikus, vallási és kulturális jelentősége messze túlmutat a fizikai méretein: a pápai állam nemcsak a római katolikus egyház központja, hanem egy saját gazdasági és jogi rendszerrel rendelkező szuverén ország, amely külön költségvetéssel, bankrendszerrel és bevételi struktúrával rendelkezik.
Fotó: Pexels
A Vatikán gazdasága összetett, bár átláthatósága erősen korlátozott: a Szentszék ritkán közöl részletes adatokat, és sok pénzügyi mutatóját csak külső becslésekből vagy szórványos közlésekből lehet rekonstruálni.
Gazdasága három fő pilléren áll:
- Adományok, köztük a híres Péter-fillérek, amelyeket világszerte katolikus hívek, egyházmegyék és püspöki konferenciák gyűjtenek a pápa számára – ez éves szinten mintegy 27 millió dollárra tehető. A Péter-fillérek története a középkorig nyúlik vissza: eredetileg a hívek által személyenként fizetett adóként indult, később önkéntes adományként terjedt el, és évszázadokon át a Szentszék egyik fő bevételi forrását jelentette. A 19. század közepétől új formában, az egyházi struktúrákba illesztve szervezik meg az adománygyűjtést, amelynek célja ma is a pápa és a római kúria működésének támogatása, valamint karitatív tevékenységek finanszírozása. A legtöbb egyházmegyében évente egyszer, Szent Péter és Pál apostolok ünnepéhez kapcsolódva gyűjtik össze ezeket az adományokat, de sok zarándok is közvetlenül a pápának viszi el a Péter-fillérnek szánt hozzájárulását.
- Befektetések, amelyeket részvényekbe, kötvényekbe és mintegy 5000 ingatlanba helyez a Szentszék – elsősorban Olaszországban, de jelentős portfólióval rendelkezik Európában és kisebb mértékben az Egyesült Államokban is. Történetileg a befektetések főként olasz iparágakra koncentráltak, az egyház legfeljebb 6 százalékos részesedéseket vállalt, és hosszú távú, konzervatív stratégiát követett. Az utóbbi években azonban a portfólió nemzetközibbé vált: a Szentszék különösen nyugat-európai valutákban és államkötvényekben fektet be, sőt megjelent az amerikai részvénypiacon is. A befektetéseknél a Vatikán kifejezetten kerüli az olyan cégeket, amelyek tevékenysége szembemegy az egyház tanításával – például nem fektet be fogamzásgátlókat gyártó vállalatokba. A 2024-es pénzügyi beszámoló szerint a Vatikán 45,9 millió euró profitot termelt befektetésein, ebből 35 millió euró az ingatlanbérleti bevételek hatékonyabb kezeléséből származott. A vagyonkezelés egy része a Vatikáni Bankon (IOR) keresztül történik, amely 2022 óta kizárólagos kezelője a Szentszék pénzeszközeinek.
- Turizmus és kulturális bevételek, amelyek a Vatikán múzeumaihoz, a Szent Péter-bazilikához és más történelmi helyszíneihez kötődnek. Évente több mint 5 millió látogató érkezik, akik belépőjegyet fizetnek a múzeumokba, és gyakran vásárolnak bélyegeket, érméket, kiadványokat.
A Vatikán gazdasági önállóságát ugyanakkor komoly strukturális korlátok nehezítik. Nem bocsát ki államkötvényeket, nem szed közvetlen adót, és az Európai Unióval kötött 2010-es megállapodás alapján évente legfeljebb 2,3 millió euró értékben verhet euróérméket, amelyek egy részét numizmatikai célokra értékesítik. Emellett saját jogrendje és sajátos diplomáciai státusza miatt sok tevékenysége nem hasonlítható össze más államok gazdasági működésével.
Az elmúlt években a Vatikán bevételi struktúrája sebezhetővé vált. A koronavírus-járvány idején a turizmusból származó jövedelem drámaian visszaesett, és bár a látogatószám 2023-ra visszatért a korábbi szinthez, a Vatikán pénzügyi helyzete továbbra is bizonytalan maradt.
Náluk is nyugdíjproblémák vannak
A költségvetési nehézségeket tovább súlyosbítja a Vatikán nyugdíjalapjának romló állapota. A legutóbbi hivatalos becslés szerint – amelyet a Szentszék gazdasági vezetője 2022-ben egy interjúban említett – az alap kötelezettségállománya mintegy 631 millió euró volt. Azóta ugyan nem jelent meg új hivatalos adat, de belső források szerint az összeg „jelentősen megnőhetett”.
A pápa 2023 novemberében új igazgatót nevezett ki az alap élére, és jelezte, hogy annak működési struktúráját is át kell alakítani, részletek azonban nem kerültek nyilvánosságra.
A probléma egyik forrása, hogy – ahogyan a világ számos más nyugdíjrendszerénél – a Vatikánban is alulbecsülhették a várható élettartamot, így a korábban kalkulált kiadások messze elmaradhatnak a tényleges összegtől.
Míg 1960-ban Olaszországban az átlagos élettartam 69 év volt, 2022-re ez már 83 évre emelkedett. Egyházi szakértők arra figyelmeztettek, hogy a deficit miatt a Vatikán kénytelen lehet korlátozni a karitatív tevékenységeit, vagy csökkenteni a diplomáciai jelenlétét világszerte.
Ferenc pápa utolsó intézkedései
Ferenc pápa halála előtt erőteljesen küzdött a Vatikán pénzügyi helyzetének stabilizálásáért. Bár egészségi állapota romlott – három nappal a tüdőgyulladása miatti kórházi kezelése előtt még aktívan dolgozott –, ebben az időszakban is folytatta a reformokat. A Reuters hírügynökség szerint 2025 februárjának végén elrendelte egy új, magas szintű bizottság felállítását, amelynek célja, hogy világi katolikusoktól, nemzeti püspöki konferenciáktól és más potenciális támogatók felől biztosítsanak adományokat a Szentszék működéséhez.
A vatikáni hivatalvezetők, bíborosok korábban heves ellenállással fogadták a pápa takarékossági terveit. Egy zárt ajtók mögött tartott ülésen többen kifogásolták a költségcsökkentést és a külső finanszírozás keresését, mivel érvelésük szerint az összeférhetetlenségi problémákat vethet fel. Ferenc pápa azonban kitartott a reformok mellett.
A 2024 közepén elfogadott zárszámadás 83 millió eurós hiányt mutatott, a nyugdíjalap problémái mellett ez volt a fő indoka annak, hogy a pápa meghirdette a nullszaldós költségvetés elvét, illetve háromszor csökkentette a bíborosok fizetését 2021 óta. Emellett kilátásba helyezte, hogy ha szükséges, a Vatikán befektetési eszközeinek egy részét is értékesítik – ez azonban csak átmeneti megoldás lenne.
„Ez csak elodázza a problémát egy következő pápára” – fogalmazott Tom Reese jezsuita elemző.
A Vatikáni Bank reformja
A Vatikáni Bank (IOR) hosszú időn keresztül pénzügyi visszaélések és átláthatósági hiányosságok miatt került bírálatok kereszttüzébe. Ferenc pápa egyik legfontosabb intézkedéssorozata volt a rendszer megreformálása: 2014-ben világi vezetőt nevezett ki az intézmény élére, és jelentős lépéseket tett a szabályozási környezet megerősítésére, például több ezer számla bezáratásával és külső pénzügyi audit bevezetésével. 2022-ben elrendelte, hogy a Szentszék minden pénzeszközét kizárólag az IOR kezelje, 2023-ban pedig új alapszabályt adott ki a bank számára. Bár ez utóbbi nem rendelkezik a felügyeleti keretrendszer pontosításáról, az intézkedések egyértelműen a központosítás és az elszámoltathatóság irányába mutatnak.
A reformok hátterében korábbi botrányok is álltak: a bank nevét összefüggésbe hozták a Banco Ambrosiano összeomlásával és feltételezett maffiakapcsolatokkal. Az ügy egyik legismertebb szereplője Roberto Calvi bankelnök volt, akit 1982-ben holtan találtak Londonban, a Blackfriars híd alatt. Holttesténél készpénzt és téglákat találtak, amit sokan szimbolikus üzenetnek tartottak. Calvit a sajtóban gyakran „Isten bankáraként” emlegették a Vatikánhoz fűződő kapcsolatai miatt, halála pedig évtizedekig találgatások és összeesküvés-elméletek tárgya maradt.
Egy másik, a Vatikán pénzügyeivel kapcsolatba hozott szereplő Michele Sindona volt, aki az 1970-es években pénzügyi tanácsadóként szolgált a Szentszék mellett. Sindonát több súlyos pénzügyi visszaélés kötötte különböző bűnszervezetekhez: ő irányította az amerikai Franklin National Bankot, amely az Egyesült Államok akkori egyik legnagyobb bankcsődjét szenvedte el 1974-ben. A bukásban a Vatikán is érintett volt, mivel befektetéseivel pénzügyi kitettséggel rendelkezett az intézményben. Sindonát csalás és sikkasztás miatt elítélték, majd börtönbüntetése alatt halt meg ciánmérgezésben. Halálának körülményei azóta is tisztázatlanok. Ezek az ügyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a közvélemény bizalma megingott a Vatikán pénzügyeiben. Ferenc pápa pedig reformokkal igyekezett helyreállítani a bizalmat. Az IOR ma is elsősorban egyházi személyek, katolikus szervezetek és rendek számláit kezeli, szigorú etikai normák szerint.
Bár Ferenc pápa és elődje, XVI. Benedek is jelentős erőfeszítéseket tettek az átláthatóság növeléséért, a Vatikán pénzügyei még mindig sok tekintetben homályosak. A költségvetés éveken át nem volt nyilvános, és csak külső könyvvizsgálók által végzett auditok biztosítanak némi betekintést.
A 2025-re várt 32 millió turista reményt adhat a bevételek növelésére, de szakértők szerint ez nem lesz elég a pénzügyi egyensúly helyreállításához. Ahogy Tom Reese jezsuita pap fogalmazott:
„Ha nem tudod kifizetni a számláidat, nem sok mindenre vagy képes.”
