Félelem és rettegés a Szilícium-völgyben

Kína célja, hogy saját, az Egyesült Államokkal versenyképes MI-t építsen. Washington ugyanis egy ideje – főleg Donald Trump elnöksége óta – igyekszik korlátozni, hogy mennyi, az MI-hez kapcsolódó beruházás, technológia és know-how juthat Kínába. Pekingnek ezért fel kell építenie a saját, az amerikaiaktól független rendszerét.

A  The Wall Street Journal cikke szerint a területen elért eredményeket nemrégiben egy sanghaji konferencián mutatták be az olyan kínai cégek, mint például a StepFun, amely olyan MI-modellt használ, ami kompatibilis a kínai félvezetőkkel (azaz lehetővé teheti a leválást az Nvidiáról, és más hasonló cégekről). Peking emellett mostanában mutatta be azon tervét, amelynek értelmében az MI-fejlesztéseket globálisan nyílt forráskódúvá kellene tenni, és engedni, hogy a fejlesztők és felhasználók szabadon felhasználhassák és fejleszthessék a technológiát. Kína jó taktikai érzékkel dobta fel az ötletet. Az Egyesült Államok MI-fejlesztései ugyanis általában nem nyíltak, Kínáé viszont igen. Azaz, Peking ezzel is kihívást intézett Washington felé.

A kínai vezetés azt is előirányozta, hogy 2028-ra 70 százalékban önellátó akar lenni félvezetők tekintetében. Ebben együttműködnek a Huawei-jel, és 200 más kínai céggel. És van is esélyük a sikerre! A Morgan Stanley számításai szerint Kína például már 2027-re 80 százalék feletti önellátásra lehet képes, legalábbis az MI-hez szintén kötődő mikrochipek tekintetében.

De hogyan törekszik önellátásra Kína?

Állami fejlesztések, irányított befektetés, MI az iskolákban: a kínai modell

Peking először is nagy mennyiségű állami pénzzel támogatja a saját MI-szektorát, igaz, a magánbefektetőket az állam elsősorban a „kemény” technológiák – azaz az olyan fizikális termékek, mint a félvezetők – felé tereli, hogy a stratégiai iparágakat is függetleníthesse a nyugati világtól. Az Egyesült Államok ugyanis ezen a téren tudja és akarja leginkább hátráltatni Peking stratégiáját. Washington rengeteg létfontosságú félvezető, illetve a mikrochipok gyártásához szükséges gép Kínába való exportját tiltotta meg.

Ráadásul a kínai politika és gazdaság sajátosságai miatt Peking képes utasítani a legnagyobb cégeket arra is, hogy MI-be – azaz a soft technológiába –  fektessenek, ilyen szoftvereket rendeljenek meg, vagy akár arra is, hogy maguk fejlesszenek hasonlókat. Ezzel keresletet generálnak a saját MI-programokra, és segítik a már meglevőket. A Baidu, az Alibaba, a Tencent, vagy a TikTok mögött álló ByteDance ma már mind saját MI-vel rendelkeznek, vagy legalábbis használják a kínai technológiát saját szoftvereiknél. Ehhez jön még hozzá, hogy Kína népessége hatalmas, adatvédelem pedig gyakorlatilag nem létezik. Így a kormány, és az általa kiválasztott cégek – például a WeChat monitorozása által – iszonyatos méretű nyersanyaghoz jutnak a nagy nyelvi modellek fejlesztéséhez.

Ráadásul Kína a háttérmunkát is elvégzi. Több száz millió dollárt költenek a saját MI-k energiaforrásainak biztosítására, például új erőművek építésére, illetve a „hard” technológiára is. Csak Sencsen városa 700 milliós költségvetésű programot irányzott elő félvezetők gyártására!

Emellett kínai egyetemek az MI-re koncentráló informatikai képzéseket hoznak létre. Sőt, szeptembertől a középiskolai tananyagba is beépítik az MI-t. Itt azonban érdemes hozzátenni, hogy az agyelszívás, elvándorlás még mindig sújtja Kínát.

Kína esélye és lehetőségei  

Kína már 2017-ben célul tűzte ki, hogy 2030-ra MI-nagyhatalommá válik. Ez nyilvánvalóan várat magára, ahogyan maga 2030 is, de az ázsiai ország jól halad afelé, hogy behozza az Egyesült Államoktól való lemaradását.

Peking azonban egyelőre nyilvánvaló hátrányban van az új technológia terén. A legtöbb eddigi, ezen a téren indított vállalkozása általában pazarlónak, vagy túlkapacitáltnak mondható. A kínai fejlesztésű Deep Seek például egyrészt nem vált a ChatGPT, vagy más, amerikai MI-k komoly versenytársává. A többi kínai MI pedig a toplistákra sem fér fel! Ráadásul a bálnás szoftver nagyon gyakran  egyszerűen más, nyílt forráskódú MI-k algoritmusait használja fel, és csak ezt egészíti ki saját fejlesztésekkel.

Fontos azt is megjegyezni, hogy Kína főleg az érettebb technológiák (28 nanométer és nagyobb csíkszélesség) terén erős, míg a legfejlettebb chipek (3-7 nanométer, amelyeket például az AI-modellek tanításához használnak) gyártásában még lemaradásban van. A Huawei- és az SMIC-szoftverek előrelépései biztatóak, de ezek még nem érik el a TSMC vagy Samsung szintjét.

Mindazonáltal a kínai technológiát sem lehet leírni. A Deep Seek, ha a nagyokat nem is előzi, mégiscsak benne van az 5-10 leginkább népszerű MI-szoftver között. Kiszivárgott kínai források pedig megmutatják, tudósaik hogyan használtak a saját fejlesztésű chipeket nagy nyelvi modellek létrehozására. Peking számára ez optimizmusra ad okot, ami miatt egyre többet fektetnek ebbe a technológiába.  

„Kína nyilvánvaló haladást ért el az MI-je és számítógépes rendszereinek fejlesztésében” – mondta erről Michael Frank, a Seldon Strategies nevű think-tank alapítója.

Kína legnagyobb előnye, hogy bár a legnagyobb nyelvi modell még mindig az – amerikai fejlesztésű – angol, ma már a kínai számít a legnagyobb nyílt forráskódú nyelvi modellnek. Az ország azonban még mindig függ az amerikai technológiáktól, különösen a fejlett chipek (például NVIDIA GPU-k) terén, amelyeket AI-modellek képzéséhez használnak. Az amerikai exportkorlátozások pedig megnehezítik a hozzáférést ezekhez a chipekhez, így Kína saját chipgyártás fejlesztésére kényszerül (például Huawei, SMIC).

Összességében Kína az MI terén hatalmas előrelépést tett az elmúlt időszakban. Erőforrásai, adatmennyisége, valamint állami támogatása és központi irányítása miatt így komoly versenytárs lehet a Szilikon-völgy számára. Azonban a még mindig létező technológiai lemaradás, a Washington által életbe léptetett kiviteli korlátozások, és a belső szabályozások szigora miatt még nem érte utol azt. A következő években a chipgyártás és az algoritmusfejlesztés terén elért eredmények dönthetik el, hogy Kína képes-e globális vezetővé válni.