Sasvári Péter cikkei

Az iPhone szeretné okosabbá tenni a Sirit, saját MI-alapú asszisztensét, ám az egyre inkább elmarad a Google által használt Gemini mögött.

Államkapitalizmus az Egyesült Államokban? Donald Trump a politika után a gazdaság területén is egyre inkább kezd úgy viselkedni, mint egy egyszemélyi vezető. Nemrégiben lemondásra szólította fel az Intel vezérigazgatóját, „utasította” a Walmartot és a detroiti autógyárakat, hogy ne emeljenek árat, valamint a Coca Colának még azt is meg akarta szabni, hogy milyen cukrot használjanak. Persze az Egyesült Államok alkotmánya és törvényei határt szabnak Trumpnak. Ám viselkedése és elképzelései a kínai modellel vagy a francia dirigizmussal rokoníthatóak. Mennyi esély van rá, hogy a kapitalizmus egyik modellországa az állami kontrol irányába lép? Van ennek előképe az Egyesült Államokban?

Hatalmasat megy a Firefly Aerospace részvényértéke a Wall Streeten, miután a cég végrehajtotta a történelem első sikeres magánholdraszállását. Persze, egyelőre nem embert küldtek a Holdra, ez mégis jelentős eredménynek számít. Emellett egyre több a magán űripari cég a részvénypiacon. Ez összefügg azzal, hogy az Egyesült Államok kormánya egyre jobban a magáncégekre hagyatkozik az űrversenyben. Ebben pedig a kisebb, de feltörekvő játékosoknak is nagy szerep juthat.

Kína látványosan egyre többet költ a mesterséges intelligencia fejlesztésére. Az állam, az önkormányzatok, és cégek is tetemes összegeket fektetnek abba, hogy egy, az Egyesült Államok technológiától független kínai MI jöjjön létre. A kínai Deep Seek ugyanis ma főleg „lopott” technológiákkal dolgozik. Ahogyan azonban Washington egyre erőteljesebben blokkolja a saját rendszerének használatát, úgy lesz egyre sürgetőbb Peking számára, hogy versenytárs legyen, méghozzá méltó ellenfél. Vajon van esély a kínai sikerre, vagy továbbra is másolni kényszerülnek?

Miután a Wall Street, ideiglenesen, a nyár közepén, a legrizikósabb és legkevesebbet érő részvényeket kezdte el sztárolni, most eljött a diszkontrészvények ideje! Sok befektető túl drágának tartja ugyanis a legnagyobb értékű cégek papírjait, de túl rizikósnak a mémrészvényeket, így olcsóbb alternatívák után néz, profitábilis, de kisebb cégek részvényeit segítve ezekkel a vásárlásokkal. Bár ebben a trendben – ellentétben a mém-, vagy junkrészvényekkel – van logika, mégis az előzővel egy irányba mutat: egyre inkább elválik az adott cég teljesítménye és a részvényeinek értéke. Mi hajtja ezt a trendet? Fenntartható, vagy lufi lesz csupán?

Míg korábban tartósan a „magnificent seven”-nek nevezett hét nagy cég részvényeinek ára vezetett toronymagasan a Wall Streeten, az utóbbi időben a mesterséges intelligencia kikezdte az élbolyt. Egyes részvények ára a magasba emelkedett, míg az MI-t kihasználni nem képes cégeké bezuhant. Az MI ezzel az élet újabb területét befolyásolja, méghozzá alapvető mélységekben. De tartós lehet a részvénypiaci trend? És ha igen, milyen más cégek nyerhetnek, vagy veszíthetnek vele?

Vészesen lemaradt a magyar gazdaság a többi V4-es országtól egy új kimutatás szerint. Az elmúlt néhány évben a magyar gazdaság sokkal rosszabb számokat produkál, mint a Visegrádi Négyek többi állama. De mi áll emögött? Hogyan lettünk éllovasból ismét sereghajtók?

A mémcoinok után itt vannak a mémrészvények! Egyes befektetők figyelme a biztonságos hozamokat produkáló cégek (mint például a „magnificent seven”) helyett szándékosan a volatilis, sőt, sokszor konkrétan alulteljesítő cégek részvényei felé fordult. Ezeket nevezik – a mémcoinok után – mémrészvényeknek. De mi a logika emögött, és mennyire veszélyes ez a spekulatív trend?  

Az árrésstop miatt uniós kötelezettségszegési eljárás indult Magyarországgal szemben, mert az Európai Bizottság szerint a korlátozó intézkedéscsomag diszkriminatív lehet. A kormány és Nagy Márton azonban minden jel szerint minden áron ragaszkodik hozzá. De vajon van gazdasági racionalitás az intézkedések mögött? Milyen hatásai voltak eddig az árrésstopnak, és mi várható most, hogy még ki is terjesztették?

Komoly zavarokat okozhat az ingatlanpiacon a helyi önazonosság védelméről szóló törvény a Duna House szerint. Az intézkedés ugyanis bizonytalansági tényezőként jelenhet meg, és így ronthatja a vásárlási kedvet. De vajon mennyire forgatja fel az ágazatot a törvény?

A megugró költségvetési hiány miatt újra devizakötvény-kibocsátásra kényszerülhet a kormány, amivel veszélybe kerül az a 2010 óta követett stratégia, miszerint a magyar államadósságot főként belföldi forrásból finanszírozzák. Pedig egy ideig úgy tűnt, a cél tartósan elérhető. Milyen tervek születtek ennek érdekében, és mi vezetett az államadósság, és ezzel együtt annak „magyarosítási” álmának az elszállásához?

Elon Musk 2027-re ígéri a Marsra szállást, de reálisak a tervei? A SpaceX sikerei és kudarcai közt lavírozva halad a vörös bolygó felé.

„Szétszakadhat” az államkötvénypiac az Egyesült Államokban, Jamie Dimon szerint. A JP Morgan igazgatója úgy véli ugyanis, hamarosan mérgező befektetéssé válik államkötvényt vásárolni, ezáltal pedig kevesebben fogják finanszírozni az ország adósságát.

Szinte kibírhatatlannak nevezte a Donald Trump által kivetett autóvámokat a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára. Magyar Levente szerint ugyanis az Egyesült Államok által az európai autóimportra kivetett vámok Magyarországot is határozottan rosszul érintenék. De miért nem tud különalkut kötni a „dealeket” kedvelő Trumppal a számára legszimpatikusabb magyar kormány? És merre van előre az érintett magyar iparágaknak, egyáltalán, a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok számára?     

Bevásárolná magát az európai védelmi piacra a Lockheed Martin, miután az Európai Unió szeretné nagyobb részben függetleníteni a fegyvergyártást az amerikai cégektől. A Lockheed úgy véli, előremenekülhet azzal, ha maga is a lassan formálódó európai védelmiipar, azaz a saját „military industrial complex” részévé válik. De mennyire halad valójában az ambiciózus európai terv? Lehet ténylegesen is saját hadiipara a politikailag széttagolt uniónak? És milyen szerepe lehet ebben az amerikai, vagy más külsős gyártóknak? 

Vlagyimir Putyin 50. születésnapját még Moldovában ünnepelte egy borászatban, mára azonban még az orosz elnökre emlékeztető borosüvegek is eltűntek a polcokról. Az ország egyik húzóágazata sokáig rászorult az orosz fogyasztókra, de a politika aztán mást diktált. A borászati ágazat helyzete pedig tükrözi az országét is. Moldova energetikai és gazdasági szempontból is függ Moszkvától, de az ukrán háború miatt már évek óta Európába igyekszenek. A helyzetet az oroszbarát, szakadár Transznisztria ügye is bonyolítja, illetve az, hogy az Európa-pártiság és oroszbarátság itt sokszor nagyromán, illetve moldáv nacionalizmust is takar. 

Januári hír, hogy Thaiföldön agyonlőttek egy odautazó kambodzsai ellenzékit. Bangkok az utóbbi évtizedekben a környező autoriter államok disszidenseinek menedéke volt, ám ez mostanában egyre inkább megváltozni látszik. Kambodzsában a korábbi vörös khmer, Hun Sen – pontosabban egy ideje a fia – egyre inkább családi vállalkozássá váló diktatúrát épített ki, amely nem sokban különbözik Laosztól, vagy Vietnamtól. Thaiföld pedig egyre inkább kooperál a környékbeli zsarnokságokkal, ellenzékük kölcsönös „levadászása” érdekében. De hogy kerül Kambodzsa a közeli kommunista diktatúrákkal egy lapra? És Thaiföld miért segíti őket véres munkájukban?