Miért kellett meghalnia egy kambodzsai ellenzékinek Thaiföldön?

A BBC beszámolója szerint Lim Kimya, kambodzsai ellenzéki politikus éppen kilépett a buszból egy bangkoki megállóban, amikor lövések gyors sorozata érte. A gyilkos, egy motoros férfi, mellkason lőtte, majd sietve elhajtott. A hatóságok már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Az eset minden jel szerint egy előre kitervelt gyilkosság volt, amit egy „profi” követhetett el. De, ha bérgyilkosról van szó, akkor ki lehet a megbízó? A válaszhoz közelebb jutunk, ha megvizsgáljuk a politikai helyzetet Kambodzsában.

Családban marad: a Hun-dinasztia uralma Kambodzsában

Kambodzsa, több évtizednyi francia gyarmati függés után, az első vietnami háború sikerén felbuzdulva, 1953-ban kikiáltotta függetlenségét. Az önálló állam eleinte sikeresen lavírozott a keleti és nyugati blokk között. Ám 1970-ben, a Vietnamban vesztésre álló USA úgy döntött, a saját oldalára állítja az országot. Katonai puccsal amerikabarát kormányt segítettek hatalomra. A velük szembeni ellenállást Pol Pot kommunistái vezették, így, amikor, 1975-ben, a polgárháború a lázadók javára dőlt el, megkezdődött a vörös khmerek rettegett, tömeggyilkos uralma.

Ezekben az években jelent meg először a színen a fiatal Hun Sen, ekkoriban még a sztálinista rezsim egyszerű katonájaként. Amikor azonban, 1977-ben, vietnami intervenció indult a Moszkvához hűtlen, és egyre inkább kiszámíthatatlan Pol Pottal szemben, Hun átállt a vietnamiak oldalára. Két évvel később már a Vietnam által felállított moszkovita kormány külügyminisztereként találjuk. A fiatal és ambiciózus Hun Sen szédületes sebességgel haladt előre a pártállam ranglétráján. Kambodzsa dzsungeleiben még szinte dörögtek a fegyverek, amikor, nem egészen 33 évesen, az ország miniszterelnöke lett.

Első pillantásra Hun egy volt csupán a számos szovjet szatellitállam szürke pártvezetője közül. A Brezsnyev-korabeli, kopottas öltöny mögött azonban egy igazi ázsiai Machiavelli rejtőzött. Először a kambodzsai kommunista pártot brandelte át sikeresen, kelet-európai minta szerint, „demokratikus” alakulattá, a pártvagyont természetesen megtartva. Ezután az 1993-es, első szabad választáson ért el jó eredményt, ráadásul az első helyezett jobboldali monarchisták győzelmét olyan sikeresen vonta kétségbe, hogy azok koalícióra kényszerültek vele. 1997-ben végül puccsot szervezett, amivel kitúrta maga mellől jobbos riválisait. Ezután nekilátott Kambodzsát személyi diktatúrává, vagy inkább családi vállalkozássá alakítani.

Uralma első felét a gazdaság repülőrajtja jellemezte. Ez azonban komoly környezeti károkkal, elsősorban erdőirtással, párosult, a jogsértésekről és politikai elnyomásról nem is beszélve. Hun mindent megtett, hogy megnehezítse az ellenzék dolgát. Odáig ment, hogy 2018-ban az egyetlen életképes, valódi ellenzéki pártot, azaz Kimya alakulatát, be is tilttatta a, természtesen szintén általa irányított, bírósággal. Végül, 2023-ban, átadta stafétát fiának, Hun Manetnek, akire így már egy kiépült diktatúrát hagyott.

A rezsim eddig is rendszeresen börtönözte be, vagy üldözte emigrációba ellenfeleit. Egy dolog azonban szinte tabu volt még Kambodzsában is: a politikai gyilkosság. Most viszont, Kimya esetében, a Hun-rezsim minden bizonnyal ehhez az eszközhöz nyúlt, ráadásul az ország határain kívül. Hun Manet pedig nem is hagyott kétséget afelől, hogy továbbra is kemény fellépésre kell számítani. Az al-Dzsazíra cikke szerint egy megemlékezésen ugyanis arról beszélt, hogy a kormányát megdönteni kívánkozókat egy új törvénnyel „terroristáknak” fogja nyilvánítani, akiket „bíróság elé kell állítani”. Mindezt nyugodtan mondhatjuk múlt időben is. Kiszivárgott hangfelvételek szerint ugyanis a kambodzsai kormány már 2024-ben létrehozott egy titkosszolgálati egységet, amelynek célja a Thaiföldön élő ellenzékiek megtalálása és elrablása.

Egy emigráns kambodzsai ellenzéki ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet: a Hun-dinasztia ellenfelei már külföldön sincsenek biztonságban, a rezsim keze oda is elérhet.

Az esemény azonban nem csak Kambodzsa kapcsán világít rá súlyos ügyekre. Hiszen, finoman szólva, Thaiföld sem ártatlan abban, hogy szó szerint fényes nappal lőttek agyon egy szomszédos országból érkező ellenzékit. Thaiföld, mint a térség egyetlen, viszonylag szabad országa sokáig volt a menedék a régió diktatúráiból menekülők számára. Csakhogy az utóbbi időben egyre több hír érkezett arról, hogy külföldi ellenzékieket tartóztattak fel és toloncoltak vissza Kambodzsába, Laoszba, vagy éppen Vietnamba. Valami ugyanis megváltozott…

Vadászat ellenzékiekre: a délkelet-ázsiai diktatúrák szentségtelen szövetsége  

Thaiföldet 2014 óta uralja katonai diktatúra. A korrupcióval vádolt Thakszin Csinavat pártjának hatalmát ekkor ugyanis puccsal döntötte meg a hadsereg. Az ország történetében korábban is volt példa államcsínyre. Ezúttal azonban a tábornokok, a korábbiakkal ellentétben, nem engedték ki a hatalmat a kezükből, hanem, pártot alapítva és a választási rendszert manipulálva, a mai napig kormányon maradtak.

Bár a thai diktatúra egyébként jobboldali és monarchista színezetű, egy lényeges dologban mégis egyezik a környező kommunista, vagy baloldali gyökerű rezsimekkel: az ellenzékre ők is vaskézzel sújtanak le. Nemrégiben például másodszorra tiltották be a legnépszerűbb ellenzéki pártot, a kormánnyal szembenállók ellen pedig rendszeresen indulnak felségsértési perek. És, ami igazán ijesztő a történetben az az, hogy a zsarnoki kormányok hamar rájöttek arra: hatékonyabb az ellenzék üldözése, ha kölcsönösen vadásznak egymás ellenlábasaira is. A délkelet-ázsiai rezsimek közt így egyfajta reciprokitás alakult ki. 2020-ban Kambodzsában, nem sokkal később pedig Laoszban raboltak el thai ellenzéki aktivistákat. Megfigyelők okkal feltételezik, hogy a thai hatóságok állnak az eltűnések mögött. Nekik azonban nyilvánvalóan szükségük volt a helyi politikai vezetés jóváhagyására. Cserébe pedig mi más is adhatna Bangkok, minthogy hasonlóan jár el a szomszédos kormányok ellenségeivel szemben. Mindezek miatt tehát élhetünk a gyanúperrel, hogy Kimya meggyilkolása is része volt ennek a de facto megállapodásnak. Ahogyan Phil Robertson, egy thaiföldi civil szervezet igazgatója fogalmaz:

„Thaiföldnek hallgatólagos fogolycsere egyezménye van (a környező országokkal). A menekülteket és ellenzékieket elcserélik, politikai és gazdasági előnyökért” – mondta.

Kambodzsában – ahogyan azt fentebb ismertettük – politikai intrikák és egy puccs révén Hun Sen és a volt állampárt gyorsan maga alá gyűrte a hidegháború vége nyomán felszabaduló országot. Laosz, vagy Vietnam pedig függetlenné válásuk óta diktatúrák. Thaiföld hiába számított évtizedekig a demokrácia bástyájának a térségben, 2014 óta katonai rezsim uralma alatt áll. Sokáig mégis úgy tűnt: mint a térség leginkább nyitott és enyhe rendszere, toleráns marad a környező, keményvonalas diktatúrák ellenzéki emigránsaival szemben. Mostanra azonban kijelenthető, hogy ennek vége. A thai kormány nemcsak együttműködik a környező államok hatóságaival a kézrekerítesük érdekében, de cserébe saját emigráns ellenlábasai kiiktatását kéri.

Mindezen tényezők együttállása tehát létrehozta a zsarnoki rezsimet kölcsönösen előnyös együttműködését Délkelet-Ázsiában. Ráadásul nemcsak a helyi ellenzéket sújthatja ez módszer. Hiszen a példa akár ragadós is lehet, és modellként szolgálhat más diktatúrák számára, világszerte.

Thaiföld, Kambodzsa, és egyre inkább Vietnam is, az USA szövetségesének számít a terjeszkedő Kínával szemben. Az Amerikához való geopolitikai közeledés viszont nem biztosan jár demokratizálódással. Ha ugyanis számításba vesszük, hogy Donald Trump egyfajta amorális, tranzakcionalista külpolitikát folytat, tehát nem vár el komolyabb emberi jogi elköteleződést a baráti államoktó, akkor a térség ellenzékijei nem sok jóra számíthatnak, a szélrózsa egyik irányából sem…