A mémrészvényekről már korábban is írtunk.  Ezek olyan értékpapírok, amelyek értéke abnormálisan magasra nőtt ezen a nyáron, ugyanis egyes befektetők szándékosan az ilyen, volatilis, sőt, sokszor konkrétan alulteljesítő cégek részvényei felé fordultak.

A most hódító „diszkontrészvények” ehhez hasonló jelenséget fednek, de azért sok tekintetben jelentősen különbözőek is.

Ha nagyon röviden akarjuk összefoglalni a jelenség lényegét, akkor azt mondhatjuk: a diszkontrészvények lényege annyi, hogy olcsóak. Ugyanis a Wall Streetet évekig uraló, nagyon profitábilis cégek részvényei hagyományosan magas névértéket képviseltek és jól fizettek a tulajdonosoknak, de, ezzel párhuzamosan, egyre drágábbak is lettek. Ehhez képest egy olyan cég, mint például a lakossági kölcsönöket folyósító Medalion, papírjai jelentősen kevesebbe kerülnek. Sok befektető éppen ezért kezdett el most például ennek a tőzsdén jelen lévő, de kisebb cégnek a részvényeiből vásárolni.

Mindehhez adódik hozzá az a jelenség, amiről szintén írtunk már. Nevezetesen, hogy a legnagyobb cégek részvényértéke sem stabil már egy ideje, sőt – az MI-nek köszönhetően –  az „élboly” egyre inkább széttartóvá kezd válni. Megtört tehát a dominanciájuk, azaz ismét érdemes komolyabban gondolkodni, mielőtt valaki részvényeket választ, befektetési céllal.

„Ez egy makrosztori volt, azaz a legtöbb részvénynek ma már semmi köze adott cég eladási számaihoz, vagy bevételéhez” – mondja a változásokról Michael Kantrowitz, a Piper Sandler befektetési tanácsadója.

Azaz, a piac volatilitása, és a nagycégek részvényeinek drágulása egyszerre hatott, és arra ösztönözte a befektetőket, hogy olcsóbb alternatíva után nézzenek. Így jött létre a „diszkontrészvények” piaca.

Stabilitás, vagy rövid távú profit? A diszkontrészvények jövője

„Ez az egész olyan, mint amilyen a ’90-es években volt a dot-com lufi” – véli a nagy cégek volatilitásáról egy kaliforniai vagyonkezelő igazgatója, aki maga is elkezdett olcsóbb papírokba fektetni. Hozzátéve: „Más lehetőségek után kell néznem. Az alapvetően magas értéket képviselő, egyszerűbb cégek felé”. Sam Yocum tehát az Nvidia vagy a Tesla helyett a Duke Energy és az Edison International részvényeit veszi.

Azonban meglepő nevek is találhatóak a diszkontrészvények között. A Home Depot, a Tesco amerikai megfelelőjének tekinthető Costco, a McDonald’s és a Starbucks mind-mind háttérbe szorultak a tech-boom alatt, hogy most diszkontrészvényként térjenek vissza.  Ha azonban jobban belegondolunk, egyik, reneszánszát élő cég favorizálása sem meglepetés. Hiszen a Yocum által vásárolt részvényekhez tartozóak olyan stabil, hagyományos iparágakban találhatóak, mint például az energiaipar, az előbb felsoroltak között pedig főleg állandó hozamú kiskereskedelmi cégek találhatóak.

Elemzők a The Wall Street Journalnak bevallották, hogy maguk sem tudják megjósolni, merre mozdul majd az egyre szeszélyesebb részvénypiac. Ugyanis nemcsak a legnagyobb, eddig legértékesebb cégek, de a legtöbb részvény, és maga a piac is, nagyon egyenetlenül és kaotikusan mozog. Erre rakódik rá a mémrészvények és a kriptovaluták körüli őrület, növelve a volatilitást. A világgazdaságot pedig megoldatlan krízisek terhelik, elsősorban Donald Trump vámháborúja, és annak következményei. Ráadásul, mindezek ellenére a legjobbra értékelt cégek részvényei még mindig nagyon drágák.

Azaz bőven van okuk a befektetőknek egyes biztonságosabb, de kisebb hozamú cégek papírjait venni. Mindazonáltal, a diszkontrészvények messze nem váltak egyeduralkodóvá. Ugyanis még mindig egyszerűbb gyorsan váltani a legértékesebb részvényre, mint vadászni a kevésbé felkapott, de jobb és biztosabb lehetőségekre.

A jövőt azért is nehéz megjósolni – főleg ennyire volatilis környezetben, amire maguknak a diszkontrészvényeknek az értéke is alapszik –, mert alapvetően többféle forgatókönyv is elképzelhető. Ha a legértékesebb részvények volatilitása és túlárazottsága fennmarad, illetve, ha a világgazdaságban tapasztalható bizonytalanság tovább erősödik, akkor egyes diszkontrészvények – mint például a nagyobb stabilitást jelentő energia-, vagy élelmiszeripari papírok – felfuthatnak. Ez akár át is formálhatja egy időre a részvénypiaci élbolyt. Ezen belül akár szektorspecifikus szétválás is elképzelhető. Azaz, például csak a stabil alapú kiskereskedelmi cégek (például a Costco), vagy a magas hozamú élelmiszergyártók papírjai emelkednek fel.

Viszont az is elképzelhető, hogy a volatilitás magával rántja őket is, pláne, ha esetleg bekövetkezik egy tőzsdei összeomlás, amelynek mértékére még ők sem immunisak. Mivel pedig  a technológiai cégek részvényeinek értéke még mindig magas, az is lehetséges, hogy a piac megunja a kísérletezést, és visszapártol hozzájuk. Ebben az esetben a diszkontrészvények tündöklése átmeneti epizód lesz csupán.

A diszkontrészvények iránti érdeklődés kifutása alapvetően attól függ, hogy a piac hogyan értékeli át a növekedési és értékalapú részvények közötti egyensúlyt. Rövid távon a rotáció folytatódhat, de hosszabb távon a gazdasági környezet, a kamatlábak és a piaci hangulat dönti el, hogy ez a trend tartós marad-e.

Összességében azonban meg lehet jegyezni, hogy ha marad a diszkontrészvények felfutása, ha nem, legalább időlegesen máris megtörték a hagyományos élboly uralmát, és rámutattak a jelenlegi piac káros volatilitására. Illetve, közvetlen módon rámutattak arra is, hogy mennyire egyre inkább „vibeok” és más, már-már szubjektív tényezők irányítják a piacot, és mennyire szétvált egy adott cég teljesítménye és részvényeinek értéke.