„Megpróbálunk több gyártókapacitást, illetve az ellátási lánc több elemét Európába helyezni. Ezáltal jobban részévé válunk az európai űr-, és védelmiipari környezetnek” – érzékeltette a minap Raymond Piselli, a Lockheed Martin nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke a The Wall Street Journalnak, hogy szeretnének komolyabb részt vállalni az európai védelmi iparban.
Mindez nem véletlen. Az Európai Bizottság (EB) nemrégiben olyan tervezettel állt elő, amely megkönnyítené az európai védelmiipari gyártók számára, hogy kedvezményes hitelhez jussanak, ellenben megnehezítené a harmadik országbeli – elsősorban amerikai – cégek számára az európai fegyverpiacra jutást. A protekcionista terv felbátoríthatja az olyan európai gyártókat, mint a Dassault Aviation, a Saab vagy a BAE Systems, illetve az Airbus és Leonardo alkotta Eurofighter-konzorcium. A remények szerint az olyan európai vadászgépek, mint például a svéd gyártású Gripen, teljesen ki tudják majd szorítani az amerikaiakat. Jelenleg ugyanis az európai NATO-tagállamok védelmi megrendeléseinek kétharmada származik az Egyesült Államokból.
Az EB által előkészített mechanizmus neve Biztonságpolitikai Cselekvési Terv Európáért, angol rövidítéssel: SAFE. A direktívát a Bizottság együtt adta ki olyan, más iránymutatásokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy az az egyes tagállamok túllépjék a megengedett deficitcélokat, amennyiben az adott összeget a védelmi kapacitásaik fejlesztésére fordítják.
A SAFE maga egy hitelezési mechanizmus, 150 milliárd eurót irányoz elő olyan kölcsönökre, amelyekkel a tagállamok a védelmi kapacitásukat segítő eszközöket tudnak vásárolni, például drónokat, kiberbiztonsági, vagy rakétavédelmi eszközöket. Fontos kikötés, hogy az e hitelből megvásárolt harci eszközök 65 százalékát Európában kell gyártani, illetve – más források szerint – európai cégeknek kell azt legyártaniuk. Igaz, explicit módon nem zárja ki a külföldi gyártókat sem, csupán a külföldi gyártás dominanciáját.
„Cél, hogy növekedjen a saját védelmi iparunk” – szögezte le ennek kapcsán Ursula von der Leyen.
Piselli szavai és a Lockheed törekvései az európai tervekre szánt válaszokként értelmezhetőek. A cég ugyanis szeretne előremenekülni, azaz az európai védelmi ipar részévé válni, még mielőtt onnan kizárnák az amerikaiakat. Piselli szerint az együttműködés kölcsönösen előnyös lehet: segíti a céget, de Európa újraiparosítását is, illetve lehetővé teheti az ellátási láncokban bekövetkező zavarok elhárítását.
A cég törekvése arra is irányulhat, hogy kihasználja azokat a bonyolult és egyelőre nem bejáratott kiskapukat, amelyek értelmében egyes, Európán kívüli cégek – például beszállítókként – akár 35 százalékot meghaladó mértékben is részt vehetnek egyes, a SAFE által finanszírozott projektekben.
Az amerikai fegyvercég már a tettek mezejére is lépett. Bejelentették ugyanis, hogy a Lockheed a német Rheinmetallal közös rakétagyártó üzemet fog építeni Németországban. Minderről a cég saját honlapján számolt be, jelezve ezzel, hogy fontosnak tartják kommunikálni az európai cégekkel történő együttműködést. A németországi gyárban többek között ATACMS típusú rakétákat fognak gyártani. Emellett bővítik a gyártókapacitásukat Lengyelországban is, ahol Black Hawk-helikopterek készülnek. Fontos megjegyezni, hogy, mivel az összeszerelés Európában történik, ezekre a gyárakra akár a SAFE-kölcsön is vonatkozhat.
A Lockheed jelenleg 13 európai országgal – köztük 10 uniós állammal – áll szerződésben F-35-ös vadászgépek legyártására és eladására. Azonban több állam, köztük Portugália és Spanyolország, ingadozik. Úgy gondolják ugyanis, országaik és az EU túlságosan az amerikai hadiiparra támaszkodik. Mások, mint például Lengyelország, viszont egyelőre ragaszkodnak amerikai beszállítójukhoz. Mindez árnyalja a Lockheed terveinek megvalósíthatóságát.
SAFE, ReArm Europe, Rheinmetall…
Az Európai Bizottság SAFE-javaslata nemcsak az EU biztonságpolitikai kihívásait igyekszik orvosolni, továbbá a reindusztrializációs törekvésekhez illeszkedik szorosan. Hanem része annak a tágabb, európai geopolitikai ébredésnek is, amely nyomán az EU szeretné a saját védelmi iparát önellátóvá tenni, és így csökkenteni a külső – főleg amerikai – függést.
Fotó: Depositphotos
A Lockheednek emiatt tehát jó oka van arra, hogy aggódjon, illetve, hogy igyekezzen bebiztosítani a saját jövőjét. Úgy vélekednek, hogy amennyiben jobban integrálódnak az európai védelmi iparba, akkor – európai prioritás ide vagy oda – annak továbbra is fontos részei maradnak. Ha a Lockheed Európában, például Németországban és Lengyelországban gyárt, akkor értelemszerűen itt teremt munkahelyeket. Ha pedig technológiát és know-how-kat oszt meg európai cégekkel – mint a Rheinmetall – akkor a függést és kitettséget is segít enyhíteni az európai védelmiipar számára. Így tehát a cég kvázi európaivá akar válni, legalábbis az EU ban annak mutatná magát.
De mik a SAFE, és a Lockheed esélyei?
A SAFE-kezdeményezés abba a 800 milliárd eurós, ReArm Europe névre hallgató programba illeszkedik, amelynek célja – mint a neve is mutatja – Európa újrafelfegyverzése lehetőleg saját gyártású hadieszközökkel és infrastruktúrával. Ez pedig maga is egy nagyobb rendszernek, az egyelőre lassan formálódó európai közös védelemnek a része. A SAFE azonban egyelőre papíron létezik csupán. Az Európai Tanács ráadásul még rá sem bólintott.
A ReArm Europe és az európai védelmi rendszer fejlesztése ugyanis számos akadályba ütközik. Hiszen a tagállamok megosztottak: sokan elvből ellenzik az erősebb európai integrációt, vagy a költekezést, mások (mint a lengyelek) pedig ragaszkodnak az amerikai beszállítókhoz. Az európai hadiipar ugyan jelentős erőt képvisel, mégis fregmentált és a globális ellátási láncoktól maga is függ. Így ezen programok végrehajtása akár évekbe is telhet. Jó hír a Lockheed számára, hogy a hasonló programokra történő tőzsdei forráselőteremtés más programok esetében (például Next Generation EU) működött, illetve, hogy esély van arra: a gyorsabb végrehajtás érdekében pont a külső gyártók kiskapuit tárják szélesre. A lengyel aggályok is ezt a reményt erősítik.
A SAFE Magyarország számára is jó hír lehet, hiszen az utóbbi években jelentős haderőfejlesztés és hadiipari beruházások történtek hazánkban, elsősorban a német Rheinmetall és más, európai gyártók részéről. Azaz, közvetve, vagy közvetlenül, ide is juthat a kölcsönökből. Hogy a magyar kormány a Lockheed-Rheinmetall együttműködést a maga javára tudja-e fordítani, mondjuk gyártáskiszervezés formájában, egyelőre nem látszik, de Budapest és Washington javuló viszonya akár ebbe az irányba is mutathat.
Januárra ez a fajta szezonalitás nem jellemző, így valós létszámleépítésekről lehet szó. 
