Az EU-Afrika csúcs nagyrészt egy távoli országról szólt

Az Európai Unió változó megközelítésmódját hangsúlyozta Ursula von der Leyen a hét elején megrendezett EU – Afrikai Unió csúcson Luandában, Angola fővárosában – az afrikai ország idén ünnepi a portugál gyarmattartótól való függetlenedésének 50. évfordulóját.

„Afrika teljes kereskedelmének egyharmada Európával zajlik, és Afrika több mint kétszer annyit exportál Európába, mint Kínába. Kereskedelmünk nagy része már évtizedek óta vám- és kvótamentes, a szabadkereskedelmi megállapodásainknak és a preferenciarendszereinknek köszönhetően. De látok teret kereskedelmi kapcsolataink további bővítésére” – mondta az Európai Bizottság vezetője nyitóbeszédében.

A Lobito-folyosó projekt

„Szerte a kontinensen új infrastruktúrát építünk Afrika és Európa összekapcsolására. A kikötőktől a csővezetékekig. Vegyük például a Lobito-folyosót. Mindannyian tudnak erről az ambiciózus projektről, amelynek célja, hogy kritikus fontosságú ásványi anyagokat juttasson el Zambiából és a Kongói Demokratikus Köztársaságból a globális piacokra” – említette von der Leyen a legnagyobb európai finanszírozású projektet.

Ezzel kapcsolatban a Politico emlékeztet: amikor annak idején a gyarmattartók, Belgium és Portugália elrendelték egy olyan vasútvonal építését, amely az afrikai belső területek olaj- és ásványkincsekben gazdag régióit köti össze Lobitóval, az Atlanti-óceán partján lévő angolai kikötővel, elsődleges céljuk az erőforrások (gumi, elefántcsont, ásványok) kifosztása, valamint azok nyugati országokba történő exportja volt –

Ma ugyanezt a vasúti infrastruktúra-szakaszt amerikai és uniós pénzzel modernizálják és bővítik, hogy megkönnyítsék a keresett ásványok, például a kobalt és a réz szállítását. Most novemberben írta alá Jozef Síkela, az EU nemzetközi partnerségekért felelős biztosa azt a 116 millió eurós beruházási csomagot a szállítási folyosó fejlesztésére, amelyet gyakran az EU infrastruktúra-fejlesztési programja,  Global Gateway  modellkezdeményezésének neveznek.

A vasúti projektről korábban írtunk:

Változó európai hozzáállás

„De ennél sokkal többről van szó” – folytatta Von der Leyen. – „A folyosó elindításával párhuzamosan Angolában is elkezdtünk együttműködni a gazdálkodókkal. Az európai vállalatok képzéseket biztosítottak. Segítettek a helyi vállalatoknak az európai szabványokhoz való igazodásban és exportkapacitásuk bővítésében. És ezen a héten elindul Lobitóból az első angolai avokádószállítmány, amely Európába tart. Így tehetjük a globális kereskedelmet a helyi növekedés motorjává.”

Szerinte miközben Afrikát a globális piacokhoz kapcsolják, a kontinensen belüli kereskedelmet is támogatják. Ez a legjobb módja annak, hogy az afrikai vállalatok növekedjenek és felkészüljenek a globális versenyre.

„Ezzel a csúcstalálkozóval bejelentjük, hogy nagyobb támogatást nyújtunk az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térségnek. Az üzenet világos. A mostani globális feszültségek közepette is hiszünk a kereskedelem erejében” – húzta alá Ursula von der Leyen.

When we launched Global Gateway for Africa, we aimed to invest €150 billion in the continent.

4 years on, we’re well on track to exceed that goal.

With 120 billion of investments for Africa. And more coming.

For good, local jobs ↓ https://t.co/qQACBFXPtK

— Ursula von der Leyen (@vonderleyen) November 24, 2025

Ami a Global Gateway-t illeti, az a „kölcsönös előnyökről szól” – mondta az Európai Bizottság elnöke még októberben. A programnak „még jobban a kulcsfontosságú értékláncokra kellene összpontosítania”, beleértve a fémeket és ásványokat, amelyekre az okostelefonoktól a szélturbinákon át a védelmi alkalmazásokig mindenben szükség van. A cél, hogy „együtt ellenálló értékláncokat építsünk ki. Helyi infrastruktúrával, helyi munkahelyekkel, helyi készségekkel és helyi iparágakkal is”.

Brüsszel most kapkodva próbál belépni a régióba, de azt tapasztalja, hogy Kína megelőzte – értékelte mindezt a Politico.

Bár Kína hivatalosan nem szerepel a mostani csúcstalálkozó napirendjén, Peking egyre terjeszkedőbb szerepe a kontinensen fontos háttér lesz a találkozón, állapította meg a The China Global South Project.

A legfontosabb, hogy az európai vezetők új, kritikus ásványianyag-ellátási láncokat szeretnének kialakítani Afrikában, hogy csökkentsék jelenlegi túlzott függőségüket Kínától. Ennek a tervnek a része lesz az EU által támogatott új Lobito Corridor vasúti projekt, amely keretében rezet, kobaltot és más fémeket szállítanak majd a Kongói Demokratikus Köztársaságból és Zambiából Lobito kikötőjébe – teszi hozzá a kínai lap.

Az angolai politika fordulatával egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk:

Vonzó alternatíva

Az afrikai országok már most is Peking elsődleges ásványianyag-szállítói, amely a gyarmati kizsákmányolás történelmi terhétől mentesen kapott hozzáférést erőforrás-vagyonukhoz.

Európa azon új hangsúlya, hogy az érintett afrikai országokban is növelje a gazdasági értéket – ahelyett, hogy pusztán exportra bányászna erőforrásokat –, válasz az afrikai vezetők azon felhívására, hogy méltányosabb és fenntarthatóbb megközelítést alkalmazzon Európa országaik természeti erőforrásainak fejlesztésében.

Brüsszel egyre nagyobb nyomás alatt áll, hogy diverzifikálja lítium, ritkaföldfémek és más nyersanyagok ellátási láncait, és távolodjon el Kínától, amely újra és újra bebizonyította, hogy kész piaci dominanciáját fegyverként használni. Ennek érdekében az EU egy új tervet készít, amelynek kihirdetése december 3-án várható, és amelynek célja az unió diverzifikációs erőfeszítéseinek felgyorsítása.

Az afrikai országokban azonban Brüsszel továbbra is küzd azért, hogy vonzó és etikus alternatívája legyen Pekingnek, amely a bányászatba, a feldolgozásba és az infrastruktúrába történő nagyszabású beruházások révén már biztosította a kontinens erőforrásaihoz való kiterjedt hozzáférést.

„Még nem tartunk ott, hogy a gyakorlatban láthassuk, hogyan próbálja az EU valóban megváltoztatni a dolgokat a Kongói Demokratikus Köztársaságban a hozzáadott érték tekintetében” – mondta Emmanuel Umpula Nkumba, az Afrewatch nem kormányzati szervezet ügyvezető igazgatója. – „Nem vagyok naiv, pénzt keresni jönnek, nem pedig segíteni nekünk” – tette hozzá.

Az afrikai ipari képviselők és tisztviselők gyakran rámutatnak arra, hogy saját ellátási láncot kellene kiépíteni, egészen a végtermékig. Ezzel szemben az EU tisztviselői hajlamosak csak az ásványok származási országban történő finomítását, majd exportálását támogatni, áll az Európai Külügyi Tanács által közzétett jelentésben.

Fenntarthatóság és emberi jogok

Az EU megközelítésének második eleme – az erős fenntarthatóság és az emberi jogi biztosítékok – komoly problémákkal néz szembe, nem utolsósorban azért, mert ezek rovására is előtérbe kerül az EU versenyképességének növelése.

Brüsszelben lassan elhalnak azok a szabályjavaslatok, amelyek előírnák a vállalatok számára, hogy felügyeljék teljes ellátási láncaikat a környezeti károk és az emberi jogok megsértése szempontjából. A konzervatív politikusok ugyanis egyre hatékonyabban közvetítik a vállalkozások azon panaszait, miszerint nem tudják viselni a megfelelés költségeit.

Az Üzleti és Emberi Jogi Erőforrás Központ által vizsgált 13 EU-n kívüli bányászati, finomítói és újrahasznosítási projektből, amely ágazatok stratégiai jelentőségűnek számítanak, a négy afrikai esetében „kulcsfontosságú emberi jogi politikákhoz való következetlen megközelítést” tárt fel.

Az afrikai vezetők nyomására azonban a szigorúbb biztosítékok lassan egyre fontosabbá válhatnak az ágazatban: a „szigorú [környezetvédelmi, társadalmi és irányítási] szabványok” az Afrikai Unió 2024-ben közzétett bányászati ​​stratégiájának központi elemei.

„Kína is kezd jól teljesíteni e szabványok terén” – mondta Sarah Logan, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának vendégkutatója. – „Ha rákényszerítik őket, a kínai bányászati ​​vállalatok nagyon is képesek betartani az ESG-szabványokat” – tette hozzá.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy az Európai Unió nehéz kihívásokkal szembesül Afrikában részben Kína, részben saját gyarmattartó múltja miatt, de megtette a kezdő lépéseket a megfelelő irányba.