Kivégezheti egy gombnyomással Amerika a szövetségesei legfélelmetesebb fegyverét?

Az Egyesült Államok és a nyugat-európai NATO-tagállamok közti, kiéleződött feszültségek miatt olyan szcenáriókat kell elképzelnünk, amelyek eddig a sci-fik vagy a disztópiák világába tartoztak. Tegyük fel, hogy az Egyesült Államok – ahogy Trump pedzegette – valóban katonai erővel tesz kísérletet Grönland megszerzésére. Felszállnak az amerikai légierő és haditengerészet F-35-ösei, és találkoznak a dán légierő – igen, kitalálták – F-35-öseivel.

A gondolatkísérlet érdekében most figyelmen kívül hagytunk olyan apróságokat, mint ennek a logisztikája (Dánia nem állomásoztat F-35-ösöket Grönlandon, és repülőgéphordozói sincsenek, talán európai szövetségeseinek légi utántöltésre alkalmas gépeivel tudnának a dán vadászgépek bevetéseket repülni Grönland felett) és valószínűsége. De vegyünk egy ennél reálisabb helyzetet: az Egyesült Államok akaratával ellentétesen európai NATO-tagok kijelölnek egy repüléstilalmi zónát Nyugat-Ukrajna felett, amelyet a saját, például F-35-ös gépeikkel szeretnének ellenőrizni.

Egy gombnyomással?

Nem csoda, hogy az utóbbi hetekben lehetett arról olvasni, hogy az Egyesült Államoknak van-e olyan lehetősége, hogy egy gombnyomással használhatatlanná tegye az általa szállított F-35-ös gépeket. Erre a kérdésre a rövid válasz az, hogy valószínűleg nem, ezt nem tudja Amerika megtenni.

„Nem tudunk arra utaló jelről, hogy ez lehetséges lenne”

– jelentette ki egy helyi lap kérdésére válaszul Frederik Vansina tábornok, a belga haderő vezérkari főnöke, de hasonlóan nyilatkozott a svájci védelmi minisztérium is, illetve maga a gyártó, a Lockheed Martin is.

A hosszabb válasz viszont ennél bonyolultabb, és sokkal sötétebb képet fest az F-35-ösök Amerikán kívüli tulajdonosai számára.

Természetesen minden cáfolat ellenére sem zárható ki százszázalékosan, hogy ennek ellenére létezik valamilyen szigorúan titkos kód, amellyel egy pillanat alatt egy nagyon drága kupac ócskavassá változtatható egy F-35-ös, de ennek valószínűsége már csak biztonsági okokból is elég kicsi – ha egy ilyen kódot megszerez valaki, akkor az nagyon csúnya következményekkel járhat, akár amerikai erők számára is.

Kötelező és kötött karbantartás

Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy az F-35-ös, azaz a Joint Strike Fighter (JSF) programban résztvevő államok azt csinálnának a drága pénzen vett harci gépeikkel, amit csak akarnak. Az egyik szűk keresztmetszet a karbantartás. Mint minden csúcstechnológiás haditechnikai eszköz, az F-35-ös folyamatos és sok karbantartást igényel. Márpedig például akár pótalkatrészhez sem olyan egyszerű jutni.

Nem árulunk el nagy titkot, hogy F-35-ös alkatrészeket nem árulnak a helyi hobbirepülő-boltokban. Valójában az F-35 alkatrészeit egy tíz országra kiterjedő együttműködés keretében gyártják, azonban a legfontosabb, kritikus komponensek gyártása az Egyesült Államok területén zajlik. Ráadásul az F-35 továbbra is szigorúan titkos eszköznek számít, így bizonyos alkatrészeket nemhogy nem gyárthat akárki, még hozzányúlni sem szabad ezekhez a kijelölt amerikai létesítményeken kívül. A legkritikusabb elektronaikai alkatrészeket tartalmazó „fekete doboz” például lezárva kerül a gépekbe, karbantartásra is így kell elküldeni a megfelelő helyekre – Dániában tehát valójában azt sem tudják, hogy néz ki ez belülről, nemhogy karbantartani, kicserélni tudnák.

Vagy ott van például a gépek „lopakodó”, pontosabban kis radarkeresztmetszetű tulajdonságaiban kulcsszerepet játszó különleges bevonat kérdése. Ezt időnként meg kell újítani, kezelni kell, és mivel a bevonat is szigorúan titkos, ezt sem végezheti akárki.

Összességében tehát egy a JSF-programból, és ezzel az alkatrészutánpótlásból és a karbantartásokból kizárt állam légiereje legfeljebb néhány hétig vagy talán hónapig lenne képes működtetni F-35-öseit, egy idő után már csak a többi gép „kannibalizálásával”, azaz a működő alkatrészek néhány gépbe csoportosításával.

Hálózati hozzáférés: megtagadva

De itt nem ér véget a történet. Ugyanis a működő gépek képességei is jóval gyengébbek lennének amerikai támogatás nélkül – és ez nem hetekkel vagy hónapokkal később, hanem azonnal bekövetkezne.

Az F-35-ösök lelke ugyanis egy ALIS, illetve annak már részben bevezetett utódja, egy ODIN nevű rendszer. Ez egy felhőalapú hálózat, amely egyrészt közvetlenül kapcsolatban áll a karbantartási és alkatrész-utánpótlási rendszerekkel, de egyben ez a hálózat ad lehetőséget arra, hogy szigorúan védett formában adatokat küldjenek, illetve fogadjanak a gép számítógépes rendszerei.

Az ALIS/ODIN rendszeren keresztül töltik például fel az F-35-ösök agyába az MDF (Mission Data File) formátumú anyagokat, amelyek kritikus fontosságú adatokat tartalmaznak a célterületről, például az ellenséges légvédelem helyzetéről és képességeiről, együttműködésről más, baráti eszközökkel és más kritikus információkról. Ebből az adatsorból alkotja meg az F-35-ös rendszere az ellenséges területre vezető, „kék vonalnak” nevezett útvonalat, amely a legbiztonságosabbnak számít. Sok más mellett ez teszi lehetővé azt is, hogy a gép minimális elektronikus és radarkibocsátással azonosíthassa és mérhesse be az ellenséges célpontokat.

Márpedig az MDF-eket amerikai területen, amerikai kormányzati fennhatóság alatt álló létesítményekben dolgozzák fel és továbbítják a rendszerbe – e nélkül az F-35-ösök, ha nem is vakok, mindenesetre képességeik jelentős részét nem tudják kihasználni. Ráadásként aztán a küldetés végén ugyanezen a rendszeren keresztül lehet letölteni az F-35-ösök impresszív szenzorrendszerei által gyűjtött információkat, amelyeket aztán fel lehet dolgozni és a következő bevetés tervezéséhez fel lehet használni.

Mi több, egy JSF-programról „levágott” haderő feltehetően elveszti a hozzáférését az olyan, zömmel szintén amerikai rendszerekhez, mint a biztonságos műholdas kommunikáció, amely az adatkapcsolatot biztosítja például az F-35-ösök és a láthatáron túli célpontoka figyelő és azonosító rendszerekkel – utóbbiak szintén nehezen működnének amerikai támogatás nélkül.

„Az F-35-össel kapcsolatos félelmekről, megértem, valóban erős a függőség. De ha az Egyesült Államok biztosítja minden célzási képességed, láthatáron túli kommunikációd, mélységi/űrbéli hírszerzésed, felderítésed és megfigyelésed, valamint a lőszereket, amelyeket be akarsz vetni, akkor nem az F-35-ösk MDF-jei és az ALIS/ODIN rendszerek lesznek a fő problémáid”

– írta egy bejegyzésében a brit RUSI kutatóintézet vezető kutatója, Justin Bronk.

Nem véletlen, hogy az európai vásárlókkal ellentétben folyamatos fenyegetettségben élő Izrael más feltételeket alkudott ki magának a JSF-programban való részvételhez. Az F-35 izraeli szolgálatban álló variánsa, az F-35I az egyetlen olyan változata a gépnek, amely az ALIS/ODIN rendszeren kívül működik, amelyre saját fejlesztésű szoftverkomponensek telepíthetők, és amelyet nagyon magas szintig függetlenül lehet karbantartani. Izrael is függ persze a beszállítói láncoktól, de nagyobb hozzáférése van a raktárkészletekhez, és valószínűleg a kritikus komponensekből némi raktárkészlettel is rendelkezik.

Az európai problémák súlyosságát jelzi, hogy mindezek ellenére újabb és újabb megrendeléseket adnak le az európai NATO-tagállamok az F-35-ösökre, legutóbb például Görögország jelentette be, hogy vásárolna a gépekből.

De hát mit is tehetnének? Jelenleg Nyugaton az F-35 az egyetlen ötödik generációs, a modern hadviselés hálózati, szenzoros és információs követelményeinek megfelelő harci gép. Ugyan két európai részvétellel is zajló 6. generációs vadászgép-fejlesztési program is zajlik, ezekből a legjobb esetben is mondjuk egy évtized múlva lehet bevethető harci eszköz, és akkor még a működtetéshez szükséges környezet, a kiegészítő fegyverrendszerek kiváltásáról nem is beszéltünk.

„Nincs igazán helyettesítője az F-35-nek. Harci és túlélési képességeket áldozna fel az, aki lemondana róla. A képességek teljes ökoszisztémája van a puszta F-35-ös gépen túl, amelyet létre kéne hozni – írta Tyler Rogoway, a The War Zone munkatársa. – A pilóta nélküli képességek és a jövő saját fejlesztésű vadászgépprogramjai talán képesek lehetnek ezt a rést betömni, de ez nem a közeljövő. Az F-35-ről lemondani nem annyit jelent, hogy szerzel helyette egy másik gépet.”

(TWZ)