Parlamenti választásokat tartanak csütörtökön Nagy-Britanniában. Rishi Sunak konzervatív párti miniszterelnök május 22-én jelentette be, hogy július 4-re tűzte ki a választások időpontját.

A döntés meglepetést keltett még a kormányzó Konzervatív Párton belül is, mivel az általános várakozás az volt, hogy a választásokat ősszel tartják. Az előrejelzések többsége októberi vagy novemberi időpontot valószínűsített.

Sunak azonban a választások dátumának bejelentéséhez fűzött nyilatkozatában úgy fogalmazott: eljött az ideje annak, hogy a britek eldöntsék, kire bízzák a jövőjüket.

Felidézte, hogy a konzervatív kormány a koronavírus-járvány idején - amikor ő pénzügyminiszter volt - költségvetési intézkedéseket hozott a zárlat miatt veszélybe került munkahelyek millióinak megmentésére, a friss adatok pedig azt mutatják, hogy az infláció a korábbi kiugrás után normalizálódott.

Felidézte azt is, hogy a világ az ukrajnai háború és más kihívások miatt azóta még veszélyesebbé vált. Ebben a bizonytalan helyzetben egyértelmű cselekvési tervekre, bátor cselekedetekre van szükség a biztonságos jövő felé vezető út kijelöléséhez, és a briteknek arról kell dönteniük, hogy kinek vannak ilyen tervei - fogalmazott a választások időpontját bejelentő májusi Downing Street-i nyilatkozatában a brit miniszterelnök.

A felmérések szerint a Munkáspárt történetének legnagyobb parlamenti többségét szerezheti, és még az is előfordulhat, hogy a második helyen nem a Konzervatív Párt, hanem a Liberális Demokraták végeznek, ezzel pedig megszerezhetik a kormány "hivatalos ellenzéke" pozícióját is, amelynek a parlamenti munkában komoly jelentősége van. Ezzel tulajdonképpen megszűnne a brit politikai váltógazdaság a Munkáspárt és a Konzervatívok között, amely évtizedek óta meghatározza a brit politikát.

Hogy jutottunk idáig?

A Konzervatív Párt 2010-ben került kormányra David Cameron jelenlegi külügyminiszter vezetésével. Akkor a toryk még nem szereztek abszolút többséget, így a Liberális Demokratákkal kötöttek koalíciót, amely a 2015-ös választásokig kitartott.

Cameron vezetésével a konzervatívok 2015-ben már abszolút többséghez jutottak az alsóházban, így egyedül folytathatták a kormányzást. Cameron azonban a brit EU-tagságról 2016 nyarán tartott - a kilépést pártolók szűk, 50 százalékot alig meghaladó többségű győzelmével végződött - népszavazás után lemondott.

Utódja, Theresa May 2017-ben újabb választásokat írt ki, ennek eredményeként azonban a konzervatívok ismét kisebbségi kormányzásra kényszerültek. May végül - miután a parlament háromszor is elvetette a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszeréről Brüsszellel kötött megállapodását - lemondott, és tisztségét Boris Johnson vette át, aki 2019 decemberében újabb, immár jelentős tory többséget eredményező választást írt ki.

Johnson azonban 2022 júliusában szintén lemondott pártvezetői posztjáról és a miniszterelnöki tisztségről, miután nyilvánosságra került, hogy a londoni kormányfői hivatalban a koronavírus-járvány miatt saját kormánya által elrendelt szigorú korlátozások idején ivászatokkal kísért társasági összejöveteleket rendeztek.

Boris Johnsont Liz Truss követte a miniszterelnöki tisztségben, alig 49 nap után azonban ő is távozott, mivel az általa meghirdetett hatalmas - a piaci szereplők által fedezetlennek ítélt - adócsökkentési programot súlyos részvény-, kötvény- és devizaárfolyam-kilengések követték, és a programot végül csaknem teljes egészében vissza kellett vonni.

Liz Truss volt a brit politikatörténet legrövidebb ideig szolgáló kormányfője. Az ő utódjaként került a Konzervatív Párt és a kormány élére a jelenlegi miniszterelnök, Rishi Sunak.

(via MTI)