Amikor 2022 kora őszén az orosz haderő először vetett be iráni Sahed-drónokat Ukrajna ellen, kevesen gondolták volna, hogy ezek az igen esetlennek tűnő, a csúcstechnológiát teljesen mellőző eszközök a háború egyik legfontosabb fegyverévé válhatnak.
A Sahedek sokáig valóban inkább mellékszereplőnek tűnhettek. Lassúságuk, pontatlanságuk és megbízhatatatlanságuk, valamint az általuk szállított kis hasznos teher – azaz a robbanófej kezdetben 30 kilogrammos mérete – azt jelentette, hogy az ukrán légvédelemnek viszonylag könnyű dolga volt ezekkel szemben, és ha el is érték célpontjaikat, sokszor még telitalálat esetén sem okoztak túl nagy kárt.
Az olcsó iráni, és nem sokkal később már Oroszországban is (Geran-2 néven) gyártani kezdett drónok fő feladata az ukrán légvédelem túlterhelése volt, hogy az orosz haderő fő mélységi csapásmérő eszközei – a Sahedekhez képest sokszoros árú, de sokszoros rombolóerejű – robotrepülőgépek és ballisztikus rakéták számára megkönnyítsék az áthatolást az ukránok légvédelmi ernyőjén.
Ha az ukrán légvédelem statisztikáit nézzük – amelyben folyamatosan közlik az észlelt, beérkező orosz légi eszközök számát és azt, hogy ezekből hányat semlegesített a légvédelem, illetve hány csapódott be valamilyen célpontba – , akkor néhány hónappal ezelőttig a Sahedek esetében szinte száz százalékos hatékonysággal dolgozott az ukrán légvédelem.
Egyre pusztítóbb csapások
Az elmúlt hónapokban azonban rendszeresen érkeztek hírek nemcsak tömeges, de pusztító Sahed-csapásokról is. Május 18-án hajnalban egyenesen az egész háború legnagyobb dróntámadása érte Ukrajnát. Az oroszok 273 drónt indítottak ukrán célpontok ellen, és az ukrán légierő adataiból az következtethető ki, hogy ezekből 57 el is érte a célját – vagy legalábbis becsapódott és felrobbant valahol annak közelében. Kijev környékén halálos áldozatot is követelt a támadás, többen pedig megsebesültek.
Fotó: Ukrán elnöki hivatal
A statisztikák is azt mutatják, hogy az elmúlt hónapokban jóval több Sahedet indítanak az oroszok, és ezek jóval nagyobb arányban jutnak át az ukrán légvédelmen. 2024 szeptember és 2025 áprilisa között a hetente átlagosan indított drónok száma 130 körülről 1100 körülre emelkedett, míg a sikeres dróncsapások száma heti 10-ről 110-re. A trend májusban még érdekesebb fordulatot vett: míg az összes drón száma csökkent, a céljukat elérő drónok aránya viszont áprilishoz képest is nőtt.
Mindkét változást részben ugyanaz az ok magyarázza. Oroszország egyre nagyobb számban használ továbbfejlesztett Sahedeket a támadásokhoz. Ezeket a korábbi változatok belső égésű motorjai helyett sugárhajtású motorokkal szerelik, ezzel drámaian megnőtt a Sahed-136-osok sebessége.
A korábbi, nagyjából 185 kilométer/órás csúcssebesség helyett az ukrán légvédelmi radarok 380-400 kilométer/órás sebességeket mérnek az újfajta drónok esetében, sőt egy esetben 477-es értéket is láttak.
Márpedig a nagyobb sebesség egyrészt azt jelenti, hogy a légvédelmi eszközöknek nehezebb dolga van eltalálni a drónt. Egy a hangsebesség többszörösével repülő vadászgép elfogására tervezett modern légvédelmi rakéta esetében persze ez nagyjából mindegy, csakhogy ezekből folyamatosan hiány van Ukrajnában, de egyébként sem túl jó megoldás sokmillió dolláros föld-levegő rakétákat lődözni nagyjából 20-50 ezer dollárt kóstáló Sahedekre.
Ukrainian channels report that a new type of drone is being used more often, called the „Shahed-238”. It has a jet engine which increases the speed to 300+ km/h.
— AMK Mapping (@AMK_Mapping_) April 14, 2025
Its first reported use was in January 2025.
Launches of this drone were recorded from Kursk Oblast a few minutes… pic.twitter.com/yCLx7tLudZ
Az ukránok ezért vállról indítható légvédelmi rakétákat, géppuskákat, valamint vadászgépeket, helikoptereket, sőt géppuskával felszerelt gyakorlógépeket is használnak az elfogásokhoz. A vállról indítható rakétákat leszámítva ezeknél mind komoly plusz nehézséget okoz a több mint kétszeresére nőtt sebesség.
Ráadásul akármilyen eszközt is használ a légvédelem, a nagyobb sebesség miatt jóval kevesebb idő van reagálni. Míg korábban egy földön tartózkodó légvédelmi géppuskás csapatnak mondjuk egy-két perce volt bemérni, célba venni és semlegesíteni egy felettük átrepülő Sahedet, a sugárhajtású változat esetében ez az idő fél perc alá csökkent átlagosan, de egy F-16-os vadászgép esetében sem mindegy, hogy hányszor van ideje „fordulni” egy bejövő támadó drónhullám esetén.
További gondot jelent az is az ukránok szempontjából, hogy a Sahedek ezen változatai szükség esetén jóval magasabban, akár két kilométeres magasságban is képesek repülni, miközben az ukrán gépágyúk egy jó része 1800 méteres magasság felé egyszerűen el sem tud lőni.
Egy vadászgépnek vagy helikopternek persze gyerekjáték 2000 méteren repülni, de minél magasabbra mennek ezek a gépek elfogás közben, annál könnyebben mérheti be őket az orosz légvédelem és légierő, amely nagy hatótávolságú fegyvereivel célba is tudja venni őket. (Az is az elmúlt napok hírei között volt, hogy az ukrán légierő elvesztett egy F-16-os vadászgépet, pontosan egy ilyen drónvadász küldetés során – igaz, valószínűleg műszaki hiba miatt, de a nagyobb terhelés a műszaki hibák esélyét is növeli.)
Négy az egyben hatás
De még nincs vége annak, hogy miért veszélyesebbek ezek a továbbfejlesztett Sahedek. Ezek a drónok ugyanis a korábbi 50 helyett immár 90 kilogramm hasznos terhet képesek szállítani. Az oroszok pedig ki is fejlesztettek egy új, 90 kilogrammos robbanófejet, amely impresszív sokoldalúságot biztosít e drónoknak.
2 killed, 6 injured in Russia’s missile and drone attack against Kyiv. The rescuers continue to clear the rubble.
— Denys from Kharkiv (@GlushkoDenys) May 7, 2025
DSNS in Kyiv pic.twitter.com/jIoSyJQZAY
Az új, KOFZBCh kódjelű robbanófej ugyanis egyszerre rendelkezik kumulatív (tehát páncéltörő, falakon áthatoló) képességekkel, repeszhatással (amely a „puha” célpontok, például emberek ellen teszi hatékonyabbá), nagy robbanóerővel (amely az épített célpontokban okozott károkat növeli), és még gyújtóbombaként is viselkedik (ez a becsapódás okozta másodlagos károkat növeli, illetve nehezíti a mentőcsapatok és a kárelhárítók munkáját).
A különböző hatásokat a robbanófej kialakítása és töltete együttesen képes elérni. Ez a fejlesztés lehetővé teszi, hogy a Sahedeket hatékonyan vessék be szinte bármilyen célpont ellen anélkül, hogy különleges robbanófejekkel kelljen ellátni a drónokat.
Fotó: Wikimedia
Persze a 90 kilogramm még mindig nem számít soknak robbanófej viszonylatban. Egy Kh-101-es orosz robotrepülőgép például 450 kilogrammos robbanófejet képes szállítani, árban viszont nem ötszörös, hanem jóval többszörös a különbség a két eszköz között, ahogy a gyártást nehezítő komplexitásban is.
Természetesen van hátránya is a sugárhajtású Sahedeknek: az olcsó drónok mezőnyében ezek már nem is számítanak annyira olcsónak, ráadásul ezeket a hajtóműveket – de minimum számos alkatrészüket – importálnia kell Oroszországnak, és ez az áron kívül a legyártható mennyiségeket is negatívan befolyásolja.
De ez sovány vigasz az ukránok számára. A Sahedek jelentette problémák csak hozzáadódnak az ukrán haderő és az ukrán légvédelem egyéb, leginkább a megfelelő mennyiségű fegyver és lőszer hiányára visszavezethető gondjaihoz.
Nincs megoldás
Gyorsan alkalmazható megoldás pedig nem igazán látszik a Sahedek esetében sem. A CSIS (Center for Strategic and International Studies) a témával foglalkozó tanulmánya három javaslatot tartalmaz. Új, alacsony költségű drónellenes fegyverek – elsősorban lézerek – bevetése; ukrán mélységi csapások a dróngyártó létesítmények ellen; hatékonyabb szankciók a gyártáshoz szükséges alkatrészek elérhetőségének csökkentésére.
Mivel valódi, bevethető, hatékony drónellenes fegyvere egyelőre senkinek sincs, minimum a következő egy-két évben legfeljebb csak kísérletezni lehetne új megoldásokkal, nem pedig ezekkel állítani meg havonta több száz, akár ezres nagyságrendben támadó drónt. A szankciók eddig nem tudták meggátolni az orosz hadiipart a drónok sorozatgyártásában, és ezután sem fogják – különösen úgy, hogy az Egyesült Államok éppenséggel nem szigorítani tervezi a szankciókat, hanem a béketeremtésből kiszállva újra gazdasági kapcsolatokat építeni Oroszországgal.
Maradnak a mélységi csapások, amelyekben Ukrajna meglepően jól teljesít, ám minden egyes, a dróngyártó üzemekre, a Sahedeket tároló raktárakra mért csapás elveszik az energiát és az eszközt egy másik, az orosz energiainfrastruktúrára, az orosz szárazföldi erőkre, vagy bármilyen más fontos célpontra mért csapástól. Ahogy a Sahedek Ukrajna légterében történő semlegesítése még siker esetén is túlterheli és gyengíti az ukrán légvédelmet, úgy a mélységi csapások mérlege sem lenne egyértelműen pozitív, még látványos sikerek esetén sem.
Spanyolország után a Közel-Keletre is beléptek. 
