Vörös Szabolcs egy erdő mélyén tevékenykedő ukrán tüzéregységhez jutott el ágyúdörgés közepette drónhálókon át, vadászpuskák védelmében, a közelben lévő orosz drónoktól fenyegetve.
Mivel az optikai szálas FPV drónokat a radarok nem észlelik, rádiójel hiányában pedig az elektronikai felderítés sem, ezért az emberi szem – de még inkább: a fül – maradt az egyetlen, amivel észlelhetők. Kísérőiket arra képezték ki, hogy a sörétes tölténnyel földre vigyék a drónt.
A helyszíni riportban feltűnik egy 40-es években gyártott amerikai M114-es vontatott tarack is, amely portugál vagy görög katonai hozzájárulás részeként került a frontra, és amelyet be is vetnek az ukránok az ott-tartózkodásuk idején. Az oroszok első vonala mindössze 6-8 kilométerre volt tőlük.
Az egyik tüzér arról beszél, hogy „sok függ a stratégiai partnereinktől, adnak-e elég fegyvert. Mindenkinek hálásak vagyunk, aki segít.” Minél több és minél hatásosabb lőszert szeretnének. „Nekünk már az is sokat segít, ha valaki elmondja, mi folyik itt,” teszi hozzá.
Egy másik katona pedig azt mondja, hogy abszolút a kimerítésre játszó felőrlő háború folyik. A teljes riportot itt olvashatják.
Korábbi podcastunkat Vörös Szabolccsal, amelyben az ukrajnai tapasztalatairól kérdeztük, itt tekinthetik meg:
