Svájc nem az Európai Unió (EU) tagja, de a gazdasági kapcsolat nagyon is erős. Több mint száz kétoldalú szerződés biztosítja a svájci vállalatok számára az uniós piacra jutást, külön engedélyeztetés nélkül. Ha egy svájci cég egy terméket a helyi szabályozás szerint tanúsíttat, azt az EU is automatikusan elfogadja. Így a svájci gazdaság kedvezményeket élvez anélkül, hogy az ország teljes jogú EU-tag lenne. Svájc és az unió most új megállapodásról tárgyal, amely frissítené a kétoldalú kapcsolatokat és rendezné az eddig nyitott kérdéseket. Ennek megítélése viszont nem egyöntetű az országban.
Simon Michel, az Ypsomed orvostechnikai vállalat vezérigazgatója és az FDP (Szabadelvű Demokrata Párt) parlamenti képviselője a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak egy plüssmaci példáján keresztül szemléltette, hogy szerinte miért is lenne érdemes Svájc és az EU kapcsolatát még szilárdabb alapokra helyezni.
Fotó: Pexels
A maci egy svájci, thuni játékgyárból indul, számtalan tesztet végeznek el rajta, mielőtt forgalomba kerülhet. Például ellenőrzik, hogy a felvarrt szemek nem szakadnak-e le, nehogy a kisgyerekek lenyelhessék, így fulladásveszélyes helyzetbe kerülve. Ezt a tesztet a Svájci Szövetségi Anyagvizsgálati és Kutatóintézet (EMPA) végzi el. Ha az intézet jóváhagyja, a macit nem csak Svájcban, hanem automatikusan az Európai Unió 27 országának 450 millió lakosa számára is forgalmazhatják. Ezt a „megfelelőségi értékelések kölcsönös elismeréséről” szóló megállapodás biztosítja, amely egyike az említett száz bilaterális szerződésnek, amelyek az elmúlt 25 évben szabad hozzáférést biztosítottak az európai belső piachoz.
„Az EMPA tanúsítványával a thuni játékgyártó gond nélkül árusíthatja teddimacijait az EU-ban, de nem Kínában, Indiában vagy az Egyesült Államokban. Ezekben az országokban előbb át kell esnie az ottani engedélyezési eljárásokon” – fogalmazott a vállalkozó.
De akkor mi a probléma?
Bern és Brüsszel tavaly év végén elvi megállapodásra jutott egy szerződéscsomagról, amely a kétoldalú megállapodások hiányosságait pótolná több gazdasági és közlekedési területen. Emellett előkészítené az utat új egyezményekhez az energiapiac, az egészségügy és az élelmiszerbiztonság terén, a véglegesítéshez azonban még a svájci parlament és a lakosság jóváhagyása szükséges.
A szerődéscsomagban lenne egy jelentős újítás: jelenleg Svájcnak nem kell alkalmazkodnia az EU jogszabályainak módosításaihoz, ám Brüsszel szerint az egységes piachoz hozzáférő svájci vállalatoknak ugyanazokat a szabályokat kellene követniük, mint az uniós cégeknek. A gyakorlatban azonban a jogszabályokhoz való igazodás gyakran lassan halad, vagy egyáltalán nem valósul meg.
Svájc évek óta megsérti a szabad mozgásról szóló megállapodást, mivel bürokratikus akadályokat állít a külföldi vállalatok elé, amelyek ideiglenesen munkát végeznének az országban. Az erről folyó vita mindeddig megoldatlan maradt, mivel nem létezik hatékony vitarendezési mechanizmus.
A jövőben egyértelmű szabályokat vezetnének be az EU-s jog átvételére: jogviták esetén egy egyenlő arányban képviselt választottbíróság hozna döntést, és ha a vita az EU belső piacának jogrendszerét érinti, akkor először az Európai Bíróság véleményét kellene kikérni. Így biztosítanák, hogy Svájc ne élvezzen jogtalan előnyt az EU tagállamaival szemben.
Az új szabályozás szerint Svájcnak „dinamikusan” kellene alkalmazkodnia az EU jogszabályainak módosításaihoz: minden egyes változtatás esetében a svájci kormány, a parlament vagy a nép élhetne vétójogával.
Ha Svájc elutasít egy jogszabályt, az EU ellenintézkedéseket vezethet be, például korlátozhatja a svájci vállalatok hozzáférését az uniós piachoz. Az ilyen intézkedések arányosságát pedig egy választottbíróság vizsgálná. A svájci export csaknem fele az unióba irányul, így a mintegy 100 ezer svájci céget képviselő Economiesuisse üdvözölte az éveken át tartó tárgyalások eredményeként létrejött megállapodást.
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen Svájc nem véletlenül nem uniós tagállam. Bár sok svájci elismeri, hogy jólétüket nagymértékben az EU-val fenntartott gazdasági kapcsolatoknak köszönhetik, érzelmileg mégis elutasítóak a szorosabb integrációval szemben.
Az országban mélyen gyökerezik az EU-val szembeni ellenérzés és a szuverenitás elvesztésétől való félelem, amit a közvetlen demokratikus hagyományok is erősítenek: a svájci polgárok rendszeresen szavazhatnak országos politikai kérdésekről, így erősebbnek érzik saját döntési jogukat, mint más országok állampolgárai. A Svájci Néppárt (SVP) ezt az ellenállást éveken át sikerrel erősítette, politikai tőkét kovácsolva az unióval való szembenállásból.
Az EU-val való megállapodás ellen nemcsak nacionalista politikai erők, hanem egyes gazdasági szereplők is fellépnek. Az Allianz Kompass Europa (Európai Iránytű Szövetség) nevű csoport – amelyet három milliárdos üzletember, Alfred Gantner, Marcel Erni és Urs Wietlisbach, a Partners Group alapítói hoztak létre – erőteljes kampányt folytat Brüsszel ellen. Az üzletemberek magántőke-befektetésekre szakosodott vállalata jelentős vagyont hozott számukra, és most országszerte előadásokat tartanak, hogy a svájci közvéleményt az uniós szerződés elutasítására bátorítsák. A Kompass-csoport saját népszavazási kezdeményezést indított, amely megkövetelné, hogy az uniós megállapodást ne csak országos szinten, hanem a kantonok többségében is jóvá kelljen hagyatni, ami jelentősen megnehezítené az egyezség elfogadását. A szövetség honlapján keményen fogalmaz:
„Nem akarunk sem EU-tagságot, sem passzív EU-tagságot. Svájc azért sikeres, mert közvetlen demokrácián alapul, független és nyitott a világra. Ezt meg kell őriznünk. Most azonban az EU veszélyezteti ezt a sikermodellt, mivel ránk akarja kényszeríteni a saját törvényeit anélkül, hogy beleszólásunk lenne. Az EU nyomást gyakorol ránk (...). Azt akarja, hogy Svájc gyakorlatilag automatikusan átvegye az uniós jogot, és hogy az Európai Bíróság legyen a legfelsőbb jogi hatóság. (...) De itt nem csak az EU-ról van szó. Mi jöhet ezután? Dinamikus jogátvétel Kínából?”
Amit nyernek a réven, elveszítik a vámon?
Az ellenzők szerint Svájcnak nem kellene alkalmazkodnia az EU szabályaihoz és növekedési üteméhez. Félelmeik szerint az új szerződéscsomag akár 8000 uniós jogszabály átvételét is kikényszerítheti.
Michel, az Ypsomed vezérigazgatója szerint ezek az aggodalmak túlzóak, és saját vállalatának példájával mutatta be, milyen hátrányokkal járhat az EU-piaci hozzáférés elvesztése. Amikor Svájc 2021-ben felfüggesztette az EU-val folytatott intézményi tárgyalásokat, Brüsszel nem hosszabbította meg az orvostechnikai termékek tanúsítványainak kölcsönös elismeréséről szóló megállapodást.
„Újra kellett hitelesíttetnünk termékeinket az EU-ban, ami jelentős költségekkel járt, és a termékeink egynegyede lekerült a piacról” – mondta Michel.
A svájci kormány szerint az új megállapodás 150 uniós jogszabály átvételét írná elő. Az SVP azonban erőteljes kampányt folytat az „alávetési szerződés” ellen, miközben az EU-ellenességet a bevándorlás kérdésével kapcsolja össze. Népszavazást kezdeményeztek a „10 milliós Svájc” ellen, amely a bevándorlás korlátozását célozza, és ha sikerrel jár, az a szabad mozgásról szóló megállapodás felmondását vonhatja maga után.
A megállapodás támogatói ezzel szemben az elért „védzáradékra” hivatkoznak, amely lehetőséget biztosítana a bevándorlás korlátozására gazdasági vagy társadalmi problémák esetén. A részleteket még nem dolgozták ki, de felmerült egy kvótarendszer vagy különadó bevezetése is.
