Egy olyan korszakban, amikor az éghajlatváltozás már nem távoli fenyegetés, hanem a geopolitikai instabilitás jelenlegi mozgatórugója, India döntése, hogy a pahalgami támadást követően felfüggesztette az Indus vizeiről szóló szerződést (IWT), rendkívül veszélyes eszkalációt jelent. Ez az egyoldalú lépés nemcsak egy régóta fennálló kétoldalú megállapodást szeg meg, hanem rávilágít a dél-ázsiai éghajlat-biztonsági keretrendszer törékenységére is.

Törékeny régió

Dél-Ázsia – ahol a világ népességének több mint negyede él – az éghajlatváltozásnak leginkább kitett régiók közé tartozik. A Világbank Dél-ázsiai Éghajlatváltozási Ütemterve felvázolja, hogy a sűrűn lakott partvidék, a monszunfüggő mezőgazdaság és a gyors városi terjeszkedés hogyan növeli a régió kitettségét az éghajlati sokkoknak. Ezek a strukturális sebezhetőségek kölcsönös függőségek hálóját hozzák létre, ahol a víz nem csupán életfenntartó erőforrás, hanem egyre inkább robbanásveszélyes pont is.

Az Indus folyórendszer, amelyet 1960 óta az IWT szabályoz, központi szerepet játszik Pakisztán mezőgazdasági és energiaszükségleteinek kielégítésében. India lépése, hogy „felfüggeszti a részvételt”, amelyet a biztonsági aggályokra adott reakcióként fogalmazott meg, felborítja a gondosan kezelt egyensúlyt, és a víz stratégiai felhasználását jelzi.

Ez a lépés közvetlenül fenyegeti Pakisztán vízbiztonságát, és aggasztó precedenst teremt, amelyben a határokon átnyúló vízügyi szerződéseket nélkülözhető politikai eszközként kezelik.

Borzasztó időzítés

Az időzítés nem is lehetne veszélyesebb. Az Ázsiai Fejlesztési Bank arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos tétlenség 2070-re a fejlődő Ázsia GDP-jének akár 17 százalékát is elveszítheti. A víz felhasználása fegyverként egy ilyen nagy tétet jelentő éghajlati pillanatban csak fokozza a meglévő bizonytalanságokat – gazdasági, környezeti és politikai értelemben egyaránt. Aláássa a regionális bizalmat és az együttműködő éghajlat-változási kormányzást, amikor ezekre a legnagyobb szükség lenne.

Mivel Dél-Ázsia a felmelegedő bolygó és a geopolitikai töredezettség konvergáló fenyegetéseivel néz szembe, India belvízi energiatermelésre vonatkozó lépése tulajdonképpen egy kanári a szénbányában. Leleplezi, hogy milyen vékony a puffer az éghajlati törékenység és a politikai eszkaláció között. Ez nem csupán egy diplomáciai törés – ez egy stratégiai törés a régió amúgy is gyenge béke- és klímavédelmi struktúrájában.

Figyelemre méltó, hogy az IWT felfüggesztése jelentős változást jelent a dél-ázsiai geopolitikában, amely a környezeti sebezhetőséget összefonja a stratégiai manőverekkel. Ez a lépés nem csak a bevett nemzetközi megállapodásokat kérdőjelezi meg, hanem súlyosbítja az amúgy is kritikus éghajlati biztonsági aggodalmakat Pakisztánban és a tágabb régióban. 

Továbbá Pakisztán ezt a lépést „vízháborúnak” tekinti, ami rávilágít a vízkészletek kényszerítő eszközként való stratégiai felhasználására.

Pakisztán emellett csökkentette a diplomáciai kapcsolatokat, lezárta a kulcsfontosságú határátkelőket és utazási korlátozásokat vezetett be. Ezek az intézkedések fokozzák a nukleáris fegyverekkel rendelkező szomszédok közötti katonai konfrontáció kockázatát, mivel India megsértette a szerződést, ami tovább súlyosbítja a meglévő éghajlati biztonsági sebezhetőséget, és növeli a katonai konfrontáció kockázatát.

Pakisztán éghajlati biztonsági sebezhetősége

Az IWT fegyverré tételét Pakisztán mély éghajlati sebezhetőségének hátterében kell vizsgálni. Az éghajlatváltozással szemben legsebezhetőbb tíz ország egyikeként Pakisztán nemzetbiztonsága most egy környezeti törésvonalon nyugszik, mivel az éghajlat okozta katasztrófák iránti érzékenysége nem korlátozódik csupán a környezeti degradációra, hanem kiterjed a politikai, gazdasági, társadalmi és katonai szférára is.

Az éghajlatváltozás súlyosbítja a politikai feszültségeket Pakisztánban, aláásva a kormányzási struktúrákat és a közbizalmat. A gyakori természeti katasztrófák megterhelik a kormányzati kapacitásokat, ami nem megfelelő válaszintézkedésekhez és a lakosság elégedetlenségéhez vezet. 

A bizalom eróziója destabilizálja a politikai intézményeket és nyugtalanságot szít, különösen azokban a régiókban, amelyek már amúgy is szeparatista mozgalmakkal vagy felekezeti megosztottságokkal küszködnek.

Gazdasági törékenység és fejlődési kudarcok

Pakisztán gazdasága erősen érzékeny az éghajlatra. A mezőgazdaság a GDP nagyjából 19 százalékát teszi ki, és a munkaerő több mint 37  százalékát foglalkoztatja. Az ingadozó monszunok és a változó jégolvadási minták már most pusztítást végeznek a termésciklusokon. Az Ázsiai Fejlesztési Bank arra figyelmeztet, hogy az éghajlattal kapcsolatos tétlenség 2070-re a fejlődő ázsiai GDP akár 17 százalékát is lefaraghatja. Pakisztán esetében a gazdasági stressz közvetlenül az állam törékenységét jelenti – az infláción, a munkanélküliségen és a társadalmi nyugtalanságon keresztül.

Demográfiai stressz

A klíma okozta kényszerű lakhely-elhagyás már folyamatban van. Az árvíznek kitett területek és az aszály sújtotta régiók lakói egyre inkább olyan városi központokba vándorolnak, mint Karacsi és Lahore. Ezek a nagyvárosok, amelyek nincsenek felszerelve a demográfiai hullámok kezelésére, a munkahelyekért, a lakhatásért és a közszolgáltatásokért folyó verseny gócpontjaivá válnak. Ez a belső migráció megterheli az infrastruktúrát és aláássa a társadalmi kohéziót – ezzel megágyaz a városi erőszak és az osztálykonfliktusok új mintáinak.

Katonai készültség

Az extrém időjárási események a katonai területet is érintik. Az éghajlat ingadozása hatással van a logisztikára, a válaszidőkre és a telepítés tervezésére. Még kritikusabb, hogy a katonaság növekvő szerepe a katasztrófa-elhárításban – bár döntő fontosságú – eltereli a fókuszt és az erőforrásokat az alapvető védelmi prioritásokról. A folyópartok vagy a gleccserek olvadási övezetei közelében lévő stratégiai létesítmények veszélyben vannak, ami olyan honvédelmi aggályokat vet fel, amelyek ritkán kapnak kellő politikai figyelmet.

Ezeket a sokrétű éghajlat-biztonsági kockázatokat az IWT indiai megsértésének következményeiről folyó vitával összefüggésben kell mérlegelni és szemlélni. Ebben az összefüggésben Pakisztánnak feltétlenül meg kell erősítenie az éghajlati megfontolások nemzeti biztonsági és külpolitikai kereteibe való integrálását.

Amikor az éghajlati válság közepette India vízkészleteinek fegyverkezését vizsgáljuk, azt Dél-Ázsia stabilitására nézve kettős fenyegetésnek kell tekinteni. 

Azzal, hogy India felfüggesztette az IWT-t, nemcsak aláásta a béke kritikus kereteit, hanem súlyosbítja az éghajlatváltozás okozta sebezhetőséget is. 

E kihívások kezelése összehangolt erőfeszítést igényel az éghajlati megfontolások nemzeti biztonsági politikákba való integrálása és a megosztott erőforrások terén történő együttműködést elősegítő nemzetközi megállapodások fenntartása érdekében.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)