Privátbankár.hu: Miben állapodtak meg az NGM-ben?
Kovács Levente: A hétfői napon elkezdődött a konzultáció, érdemi eredményről egyelőre nem tudunk beszámolni: az álláspontokat ismertettük. A kiinduló pontok is lényegesen eltérnek. A Magyar Bankszövetség nem látja a felelősségvállalási összeghatár megötszörözésének szakmai indokait, ezért nem is üdvözöltük a döntést. Egyetértünk abban, hogy a csalókon kattanjon a bilincs, azonban a csaló brókerek tetteiért nem tartozik felelősséggel a bankrendszer, amely már most is túlterhelt. Helyzetértékelésünk szerint a különböző adóterhek és szabályozások miatt az elmaradó beruházások ma már több kárt okoznak az országnak, mint amennyi hasznot hoznak a belőlük származó bevételek.
PB: Mi az álláspontjuk a tervek szerint 20 ezerről 100 ezer euróra emelendő BEVA kártalanítási korláttal kapcsolatban?
KL: A megtakarításokat és a befektetéseket kockázati szempontból meg kell különböztetni. A megtakarítások a mindennapi élettel kapcsolatos kiadások fedezésére szolgálnak, így a szegény özvegyasszony két fillérjéhez hasonlóan meg kell védeni ezeket. Ezeket Európa szerte a betétbiztosítások egységesen 100 ezer euróig, azaz körülbelül 30 millió forintig védik. Ezt a bankszektor hagyományosan fontosnak érzi és támogatja is.
A befektetésekre viszont jellemzően a többletet szokták az emberek és a cégek fordítani. Azaz a hónapról hónapra élő emberek nem szoktak befektetéssel rendelkezni. A többlettel kapcsolatban a magasabb hozam a jellemző elvárás, mely magasabb kockázattal is jár. A kockázat mérséklését itt is el lehet várni a pénzintézeti szektortól – és végső soron a társadalomtól –, de lényegesen kisebb és arányosabb mértékben. Az EU-ban a jellemző érték 20 ezer euró, kb. 6 millió forint környékén van. Jól mutatja a betétek és a befektetések közötti különbséget, hogy az EU csak a betétbiztosításra hozott egységes szabályozást, a befektetővédelmet a tagországokra bízza. Ezek közül kimagaslóan a legmagasabb Spanyolországban a mérték, ahol 100 ezer euróig védik a befektetőket – ezt a maximális értéket akarják Magyarországon is bevezetni a felvetés szerint. Ez a magyar jövedelmi és megtakarítási viszonyok mellett felesleges, hiszen a társadalomnak extra többletköltséget jelent egy kisebb csoport - a nagybefektetők - érdekében.
A másik kérdés az önrész kérdése: nem véletlenül létezik a világ sok országában önrész a befektetések védelme esetén. A teljes kárpótlás ígérete a befektetői „moral hazard”-ot, azaz a mások számlájára vállalt kockázatot erősíti.
PB: A Quaestor-károsultak némelyike már az az elmaradt hozamot is követeli...
KL: Akik Questor értékpapírt vásároltak, azok azt abban a tudatban tették (hiszen ez rá volt írva a dokumentációra), hogy a kötvényekre sem BEVA, sem OBA garancia nem vonatkozik. A piacinál háromszor-négyszer nagyobb hozamért vállalták fel ezt a kockázatot. Így nagyon visszatetsző a semmi sem elég típusú követelésük.
PB: A Beva-ban hozott döntésüket hogyan kommentálja?
KL: A Beva igazgatósági döntéseinek a részletei, a háttere nem publikusak. A Magyar Bankszövetség abban érdekelt, hogy minden döntés jogi előkészítettsége teljes körűen történjen meg, hiszen csak így lehet felelős döntést hozni.
PB: Tehát ezért szavazott nemmel?
KL: Az Igazgatóság szavazati arányai nem publikusak. Minden tag a szavazás idején rendelkezésre álló információi birtokában saját maga hozta a döntést, és ezért kell neki a felelősséget hordoznia.
PB: Az OBA után a BEVA pénze is elfogyott a kártérítésekre. Hogyan fogja a BEVA feltöltése a bankszektor érinteni?
KL: Mindkét intézmény a teljes szektort átfogja, azaz nem az intézménytípus, a méret vagy a tulajdonosi háttér, hanem a regisztrált tevékenység alapján csatlakoznak az alapokhoz a tagok. Mindkét intézmény hagyományosan kiszámítható partnere a szektornak és a betétes/befektető ügyfélkörnek.
Amennyiben a kártérítés a sajtóban megjelent módon megy végbe az annyi, mintha mind a közel tízmillió magyar fejenként 18 ezer forintot fizetne be. Ennyiből lehet a néhány tízezer Questor ügyfelet a kommunikált módon kártalanítani. Ez igen brutális. A kárpótlásra csak olyan módszer az elfogadható, ami nem fenyeget azzal, hogy a befektetési üzletág lényegében megszűnik Magyarországon a vállalhatatlan terhek miatt. Senkinek nem lehet érdeke, hogy emiatt magyar állampolgárok itthoni értékpapírszámlákon ne – vagy csak szűk körűen - tudjanak igénybe venni befektetési szolgáltatásokat, kötvényeket, részvényeket, befektetési alapokat adni-venni. Ezért hangsúlyozzuk, hogy felelősen kell eljárni a kártérítések vonatkozásában és a terhek szétosztásában.
Egy bevásárlószatyor ikonná tud válni, az Ikeánál például ez történt. Ráadásul a cég ezzel reklámozza flancosnak ígérkező új boltját, 
