A jegybank megint merészet húzna a hitelpiacon

A forintosítás hatására a hosszú lejáratú forint eszközök állománya jelentősen megnő a bankrendszerben, ezzel drasztikusan nő a lejárati eltérés a bankrendszer hitelei és forrásai között, a jegybank ezért azt tervezi, hogy a kialakult eltérés mérséklésére a hazai bankrendszer tagjai számára előírja a jelzáloglevelek bizonyos mennyiségének kibocsátását - mondta Nagy Márton. A Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója egy szerdai budapesti szakmai konferencián az MTI tudósítása szerint arról beszélt, hogy a forintosítás mintegy 3000 milliárd forint összegű hitelt érint, ennek az összegnek mintegy 15 százalékát, 450 milliárd forint összegű jelzáloglevelet kellene a magyar bankoknak középtávon kibocsátania.

A javaslat csak első látásra tűnik egyszerűnek, átgondolva több probléma is felvetődik. Az egyik az, hogy a hazai jelzálogtörvény a kontinentális (német) megoldáson alapul, azaz a jelzáloglevél-kibocsátás intézményvédett, magyarán csak az erre jogosult szakosított hitelintézetek – hazánkban az FHB, az OTP és a UniCredit Bank jelzálogbankja - bocsáthat ki jelzáloglevelet. Ezek a jelzáloglevelek valóban hosszú távú forrásokat biztosítanak a jelzáloghitelek mögé, ahol a lejárati összhang is megvan. Miután az elmúlt években pangott a jelzálogpiac, komolyabb kibocsátás nem volt, ám ennek ellenére több sorozat fut még, egynémely akár még 6-8 éves futamidővel is bír.

A fentiek okán aligha lehet megszüntetni a jelenlegi törvényt, ezért új jelzálogleveleket csak ezen intézményeken keresztül lehetne kibocsátani – ami aligha lehet cél és meglehetősen érdekes viszonyokat hozna a piacra. Adódik a másik út, amikor kettős jelzáloglevél-piacot lehetne létrehozni, ahol a második fajta jelzálogleveleket – amerikai mintára – bármely hitelező kibocsáthatna. Ez utóbbi esetben ugyanakkor kétséges, hogy ezen jelzáloglevelek kapnának-e olyan hitelminősítést, mint a jelenleg futó értékpapírok, azaz lenne-e érdemi kereslet rájuk, s lehetne-e másodlagos forgalmazást megszervezni velük.

Ha viszont a fenti feltételeket nem tudja a rendszer teljesíteni, akkor lényegében nem történne más, minthogy a bankrendszer a rövid távú forrásait „összekötegeli”, vagyis csak kvázi jelzáloglevelekről beszélünk, miközben belül további lejárati feszültség keletkezik, aminek kockázata a banki eszköz-forrás testületek asztalán landol.

Miután a jegybanki terv részleteit még nem ismerjük, ezért persze elképzelhető, hogy a lejárati összhang megteremtése érdekében az MNB hajlandó bizonyos átmeneti garanciákat nyújtani a megoldáshoz.