A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát három, első fokon eljáró, fővárosi törvényszéki bíró kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben az indítványok alapján elsősorban azt vizsgálta, hogy a törvény rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, továbbá, hogy a bírósági eljárások szabályai megfelelnek-e a tisztességes eljárás követelményeinek.
Nem volt visszaható hatályú jogalkotás
Az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben azt állapította meg, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknak a kezdetektől fogva mindvégig korlátját képezte a jóhiszeműség és tisztesség általános törvényi követelménye. A hitelpiaci törvény speciális felhatalmazó rendelkezése nem helyezte hatályon kívül és nem is függesztette fel a tisztesség követelményét.
Az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességességének a konkrét feltételeivel kapcsolatos jogértelmezést ugyan utólag foglalták polgári kollégiumi véleménybe, kúriai jogegységi határozatba, majd végül törvénybe, de ezek a követelmények kezdettől fogva levezethetők voltak az általános háttér-jogszabályi rendelkezésekből.
A tisztességesség mércéje nem változott, pusztán a vizsgált törvényben rögzítésre került az, ami korábban is (a régi Ptk. és a bírói gyakorlat alapján) eleve követelmény volt. A régi (és az új) Ptk. rendelkezései, valamint a Kúria által kialakított elvek alapján a kérdéses szerződési kikötések tisztességességének a jogi megítélésén a támadott törvény nem változtatott, hanem csak annak ab ovo meglevő helyes tartalmát rögzítette.
Elég volt a 30 nap
A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a deviza- és forinthitelezésből eredő vitás kérdések nem csupán az érintett adósok problémái, hanem azok nemzetgazdasági és így össztársadalmi jelentőségűek. Ebből kifolyólag nem oldhatók meg hatékonyan kizárólag a hagyományos, kétpólusú polgári perekben.
A pénzügyi intézmények számára a keresetindításra adott 30 napos határidő nem tekinthető sem szükségtelen, sem aránytalan alapjog-korlátozásnak. Ez az idő elegendő volt arra, hogy a pénzügyi intézmények reálisan mérlegelhessék és elhatározhassák, hogy meg kívánják-e dönteni a tisztességtelenség törvényi vélelmét. A felkészüléshez a felperesek felhasználhatták a korábban ellenük indított perekben rendelkezésre álló érveket és bizonyítékokat is. Az eljárásban alkalmazott egyéb, szintén viszonylag rövid határidőkkel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok sem tekinthetők a felek által teljesíthetetlennek, vagy olyannak, melyek eleve kizárnák a megalapozott döntés meghozatalát.
Mindent elutasítottak
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket teljes egészében elutasította.
A határozathoz Juhász Imre, Salamon László és Sulyok Tamás alkotmánybírók párhuzamos indoklást, Kiss László, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak.
A jelen ügyben lefolytatott alkotmánybírósági vizsgálatnak nem volt tárgya a deviza alapú hitelszerződéseket illetően sem az árfolyamkockázat, sem pedig az árfolyamrés alkotmányossága. Ugyancsak nem volt tárgya a most meghozott határozatnak a Fővárosi Ítélőtábla által benyújtott bírói kezdeményezések, valamint az érintettek által benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálása. Ezekben a még folyamatban lévő ügyekben az Alkotmánybíróság folytatja a vizsgálatot, és hamarosan döntést fog hozni - közölte az AB.
Sajtóértesülés szerint megegyeztek a felek. 
