1. Meglepetés-e a „piaci áron” történő forintosítás?

Azoknak bizonyosan, akik valami olyan megoldásban bíztak, mint például a végtörlesztés volt. De a Kúria jogegységi határozata után aligha reménykedhetett bárki is abban, hogy újabb „végtörlesztés” jön. Mint ismert, a Kúria úgy foglalt állást, hogy a deviza(alapú) hitelt felvevők az akkori kedvezőbb kamatokért magukra vállalták az árfolyamkockázatot. A mostani döntés egyik oka az, hogy a kormány most ugyanennek a jogegységi határozatnak más pontjaira hivatkozva hajtja végre a bankok elszámoltatását (a hírek szerint az Alkotmánybíróság a mai napon meg is szövegezi a kúriai határozat alapján készült törvénnyel kapcsolatos bírói aggályok elutasítását), meglehetősen furcsán nézne ki, ha ugyanennek a döntésnek egy másik pontját maga a kormányzat támadná meg. (Ezt támasztja alá, hogy a devizahitelesek nagy érdekvédője, a Civil Összefogás Fórum jogásza, Ifj. Lomnici Zoltán a mai Magyar Hírlapban arról beszél, hogy a Kúria határozata világosan kimondja, az árfolyamkockázatot a banknak kell viselnie, nem az adósnak.) Ennél is fontosabb tétel ugyanakkor az, hogy az ügyben tett intézkedések mindennél jobban jelzik, hogy az árfolyamon a bankok lényegében semmit sem kerestek: a tegnapi aukció során a kereskedelmi bankok a forintosítás alapjául szolgáló pénteki, azaz piaci árfolyamon jegyeztek le 7,83 milliárd eurót, amely összegre azért volt szükségük, hogy az így a forintosítással „egy lépésben visszafizetett” devizahitelek alapjául szolgáló saját devizatartozásukat visszafizessék. (Azzal, hogy a forintosításhoz a jegybanknak devizát kellett eladnia, végképp okafogyottá vált az a vélekedés, hogy nem volt deviza a devizahitelek mögött – sajnálatos, hogy a politikusoknak még az sem volt elég ebben a kérdésben, hogy még a Matolcsy György vezette jegybank is minden tanulmányában és a kérdésben tett hivatalos állásfoglalásában cáfolta a „szakértők” ilyetén véleményét.)

2. Mikorra várható a forintosítás?

Kovács Levente bankszövetségi főtitkár szavai szerint akár a jövő év III. negyedévéig eltarthat, amíg valamennyi ügyfél számára megtörténik az átállás. Erre az igen hosszú, csaknem egy éves időtartamra azért van szükség, mert az elszámolások csak tavasszal indulnak, ráadásul a fair bankolásról szóló, várhatóan jövő kedden a Parlament elé kerülő törvény szabályait és a forintosítást is minden ügyfél esetében el kell végezni, azaz minimum egyszer valamennyi hitelessel találkoznia és újból szerződnie kell a pénzügyi szolgáltatóknak.

3. Kire mi vonatkozik?

Fontos tudni, hogy a most ismert elképzelések szerint a fair bankolásról szóló törvény minden hitel- és lízingszerződéssel bíró ügyfélre vonatkozik majd (ez még csak terv). A bankok elszámoltatásáról törvény az őszi módosítással egy szűkebb kört érint (ez tény): nem remélhetnek visszamenőleges elszámolást a 2010. után devizában felvett és devizában is törlesztett hitelek tulajdonosai és a nyári „minden fogyasztói hitel” címen elhíresült elszámolásba már nem tartoznak bele a hitelkártya- és folyószámlahitelek, valamint a korábban állami támogatás mellett felvett forinthitelek sem. A mostani forintosítás az első hírek szerint még szűkebb kört érint: ide most csak a jelzáloggal fedezett lakás- és szabadfelhasználású hitelek tartoznak majd. (Egyes vélekedések szerint a jogalkotó „beengedi” majd a deviza(alapú) lakáslízinget is.) Eképp a forintosítás nem érintené – a jelenlegi ismeretek szerint – a deviza(alapú) személyi hiteleket és az autólízing szerződéseket sem.

4. Nyer-e valaki az átmeneti időszakon?

Adódik a kérdés, hogy ki nyerhet azon, ha az átmeneti időben az árfolyamok jelentősen elmozdulnak a most berögzített szinttől. Nos, a hitelfelvevők számára a történet lezárul, nekik – hacsak más politikai döntés nem születik – a beégetett árfolyam marad. Az árfolyamváltozás tekintetében úgy fest, az egyetlen, aki hazardírozik, az a költségvetés. Ha a forint erősödne az átmeneti időszakban, akkor a november 7-i szint és a konverzió közötti árfolyamkülönbözetet a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és a Bankszövetség megállapodása alapján a bankoknak be kell majd fizetniük a költségvetésbe – azaz ők sem húznak hasznot. Ha a bankoknak veszteségük lesz az árfolyamváltozáson (gyengül addig a forint), akkor azt leírhatják a jövő évi és a 2016-os bankadóból. (Érdekes, hogy erre a kockázatra nem dolgoztak ki fedezeti ügyletet a jegybankban – hogy a költségvetést ne érje veszteség.)

5. Mekkora a beégetett árfolyamveszteség?

Miután a svájci frank kölcsönöket 256,47, az euróhiteleket 308,97, a jenhiteleket pedig 2,163 forinton váltják át, a Világgazdaság számításai szerint a svájci frankban eladósodott 60-70 százalékos árfolyamveszteséget könyvelhetnek el, a jenhitelesek 40, az euróhitelesek 20-25 százalékot bukhattak a forint gyengülésén a hitelfelvétel óta a forintosítási árfolyamhoz képest átlagosan.

6. Lesz-e kibúvó?

A „beégetett” veszteség miatt ildomos volna, ám ebben az esetben – és ezzel a kormány is tisztában van – nem oldaná meg „véglegesen” a devizahitelesek kérdését. Épp ezért a kabinet most arra készül, hogy csak azoknak engedi meg, hogy lemondjanak a forintosítás áldásairól, akik megfelelnek a devizahitelezés megszigorított szabályainak. Ez pedig igen komoly. Egyrészt durván szabályozza a hitelfedezeti érték szintjét. Az ingatlan értékének a devizahitel euróhitel esetében csak 50 százalékát teheti ki, más devizanemnél (frank, jen) csak 35 százalék a limit. (Pénzügyi lízingnél 5-5 százalékponttal magasabbak lehet az LTV.) A VG által idézett piaci források szerint pusztán az LTV-szabály okán a lakáshiteleseknek csak nagyjából az 5, a szabad felhasználású jelzáloghiteleseknek pedig maximum 10-15 százaléka tarthatja meg a devizahitelt – utóbbiak kisebb szinten adósodtak el. De a további szabályok tovább szűkítik a lehetőségeket. Jelenleg az kaphat deviza(alapú) jelzáloghitelt, aki deviza alapú jövedelmet tud igazolni, ám ennek meg kell haladnia a minimálbér 15-szörösét, ami bő 1,5 millió forintos fizetést jelent. Jövőre ugyanakkor változik a szabályozás és a devizában eladósodók csak a jövedelemarányos törlesztésben számíthatnak komolyabb korlátokra: a tervek szerint 400 ezer forintos havi jövedelem alatt az euróhitelesek csak a havi jövedelmük 25, a más devizában eladósodók pedig a 10 százalékának megfelelő törlesztőrészletet vállalhatnak, 400 ezer forint fölött 30 és 15 százalék az maximális limit. (Az még nem teljesen lezárt, hogy mi lesz a devizában elvárt jövedelemmel.)

Ami bizonyos: a törvény hatálybalépését követő 30 napon belül minden érintettnek jeleznie kell, ha nem akarja, hogy megmentsék – függetlenül attól, hogy végül is mikorra kerül sor saját hitelének forintosítására.

6. Mi lesz addig?

Nagy kérdés, hogy a bankok a törvény megszületése után milyen árfolyamon kötelesek számítani az aktuális törlesztőrészleteket. Ha úgy vesszük, hogy ők a jegybanki tendereken már „lecserélték” a devizahiteleket, s az elszámolásra az aktuális törlesztéstől független megállapodás születik, ésszerű lenne, ha ezt követően az aktuális törlesztőrészletek a „beégetett” árfolyam alkalmazásával kerülnének kiszámításra.

7. Milyen kamatra számíthatnak a hitelesek?

A helyzet faramuci. Az aktuális piaci kamatozás mellett a legjobb ügyfelek 4 százalék körüli kamaton is kaphatnak forint alapú lakáshitelt (döntően rövid, maximum 6 hónapos kamatperiódusra), míg a többiek 6-7 százalék körüli szinten juthatnak forinthitelhez. (A fix törlesztésű hitelek a változó kamatozású kölcsönöknél nagyjából 1 százalékponttal magasabb kamaton futnak.) Ezek a szintek mos akár 2-3 százalékponttal is magasabbak lehetnek az aktuális svájci frank lakáshitelek piaci kamatszintjénél, tehát a „beégetett” árfolyamért cserében az ügyfél alacsonyabb kamatra számíthat. (Erre – persze csak a jó ügyfeleknél - rásegíthet az, hogy a jegybank 6 hónapos időtartamra költségmentessé tenné a hitelek forintosításakor a bankváltást.) Márpedig Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója korábban úgy nyilatkozott, hogy 1 százalékpontnyi kamatkülönbség nagyjából 15 százalékos árfolyamkülönbségnek felel meg. Ugyanakkor, ha végigmennek az elszámolási perek és a bankok a magyar igazságszolgáltatás előtt végérvényesen veszítenek (az Európai Bíróság döntése évek múlva lesz esedékes és még ha a bankoknak is adnak igazat, olyan szabályt nem alkothatnak, hogy az ügyfeleknek vissza kellene fizetni a megkapott összegeket), akkor a mostani 7-9 százalékos CHF-kamatok átlaga 4,5-6,5 százalék körüli szintre szállna vissza, ami elronthatja a szebb képet. Ráadásul lehet olyan megoldás is, amikor azt rögzítenék, hogy a forinthitel ugyanolyan kamatmarzs mellett nyújtható, mint anno a frankhitel folyósításakor felszámoltak – bár ez alapjaiban igazságtalan lenne, tekintve, hogy marzsban már akkor is vastagon fogott a bankok ceruzája. Ami bizonyos: bár a fair bankolásról szóló törvény a hírek szerint 3 évre kötné meg a bankok kezét a kamatemelés kizárásával, a forintosító ügyfelek számára javasolt, hogy ennél hosszabb futamidőre fix kamatozást kínáló konstrukciót keressenek, mert a mostani rekordalacsony kamatszint – hiába a januárra várt további enyhítés – már középtávon is emelkedésre ítéltetett.

8. Mi lesz a speciális megoldásokkal – pl. az árfolyamgáttal?

Az árfolyamgátas szerződések – okafogyottságuk miatt – bizonyosan megszűnnek, azaz ezeket a hiteleket is forintosítják. De az eddigi hónapokkal az ügyfél bizonyosan jól járt. Az elszámolás során a mentesített követelésrészből az állam 50 százalékát bizonyosan megkapja az ügyfél. (Ennek fedezetéül szolgálhat az esetleges forinterősödésből származó különbözet állam általi bezsebelése.) Az még nagy kérdés, hogy a bankok által vállalt rész sorsa mi lesz – ez azonban nem a forintosítástól, hanem az MNB által az elszámolás szabályairól szóló, a piac által várt rendelettől függ. Itt ésszerű lehet, hogy a bankok által vállalt kötelezettség csökkentse az elszámolási egyenleget. A gyűjtőszámlán gyűlő tőketartozáson ugyanakkor szépen kereshetett az árfolyamgátas ügyfél az eddigi hónapokban, hiszen annak kamatozása nem a piaci CHF szint volt, hanem a 3 havi Bubor értéke – a különbözet bizonyos időszakokban akár 4 százalékos is lehetett.

9. Mit kell csinálni?

A legegyszerűbb válasz: várni. A törvényekre (fair bank, forintosítás), az elszámolási rendeletekre, a bírósági ügyek lezárultára és kiértesítésre. Addig pedig fizetni a törlesztést - meglátjuk milyen árfolyamon.