Az már önmagában is rendkívülinek számított, hogy az OTP Bank július 20-án bejelentette, azonnali hatállyal távozik az általános vezérigazgató-helyettese, Barna Zsolt, aki Csányi Sándor után a második ember volt, az elnök-vezérigazgató akadályoztatása esetén neki kellett helyettesítenie a főnökét. A távozás okáról a közlemény nem szólt, ezért arról megindultak a találgatások, amelyeket a közlés apropóján írt cikkünkben lapunk is ismertetett.
Egyúttal azt is leírtuk, hogy Barna a Budapest Bank (BB), az MKB Bank és a Takarékbank egyesüléséből létrejövő megabankban kaphat szerepet. Azt nem tartottuk valószínűnek, hogy első számú vezető lesz – e pozíció toronymagas esélyese Vida József, a Takarék Csoport jelenlegi vezetője –, az azonban egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, hogy a fuzionált pénzintézet valamelyik magas posztján azért majd számíthatnak rá. Részben a NER-es kötődése, részben annak kapcsán, hogy a megabankot az OTP egyfajta ellensúlyának is szánják.
Még másfél hónapnak sem kellett eltelnie ahhoz, hogy e feltételezés valósággá váljon. A nyár utolsó napján ugyanis a Mészáros Csoport bejelentette, hogy Barna szeptember 1-jétől a Magyar Bankholding Zrt. alelnöke lesz. E társaság idén május 26-án arra a célra jött létre, hogy előkészítse a már említett három hazai nagybank egyesülését. A BB-MKB-Takarékbank fúzióval létrejövő hitelintézet mérlegfőösszege alapján az OTP Bank után a második legnagyobb lesz, vagyis Barna egykori munkahelyének első számú versenytársa.
Emiatt érdekes Barna helycseréje. Focihasonlattal az ő „átigazolása” olyan súlyú a bankszektorban, mintha a Barcelonából állítólag elvágyódó Lionel Messi a Real Madridnál kötne ki.
Csakhogy, míg a sportban gyakorlatilag lehetetlen korlátozni, hogy valaki pont a legnagyobb riválisánál kössön ki, addig a gazdasági életben ez bevett szokás. A cégek előszeretettel íratnak alá a vezető állású munkavállalóikkal versenytilalmi megállapodást arról, hogy a munkaviszonyuk megszűnését követően bizonyos ideig nem helyezkednek el az ő konkurensüknek számító társaságnál, illetve nem tanúsítanak olyan magatartást, amellyel a volt munkáltatójuk gazdasági érdekeit sértenék vagy veszélyeztetnék. Ilyen lehet az, amikor valaki a régi cége „legyőzése” érdekében használja fel az exénél szerzett tudását, tapasztalatait. E korlátozásnak persze ára van, a versenytilalmi megállapodásért cserébe a cégek általában súlyos összegeket fizetnek a tőlük távozó vezetőnek.
Idehaza több olyan esetre is sor került a hazai bankrendszer 1987 óta íródó történetében, amikor egy nagybanki vezető egy másik nagybankhoz, vagy bizonyos tekintetben versenytársnak számító hitelintézethez távozott. Ezen esetek egy részében volt csak versenytilalmi megállapodás.
Spéder túlteljesített
Az egyik eset alanya éppen az OTP, s akkor is Csányi közvetlen helyettese vette a kalapját. Spéder Zoltán 2007 januárjában távozott, melyet követően több mint egy évig, 2008 áprilisáig nem vállalt bankban tisztséget. Akkor az FHB igazgatóságának az elnöke lett. Az azóta már a Takarékbankba olvadt FHB ugyan egy közepes méretű hitelintézet volt, jelzálogfinanszírozási tevékenysége révén azonban az OTP-vel konkurált. Spéderrel korábbi munkaadója egyéves versenytilalmi megállapodást íratott alá, amelyet tehát ő nemcsak, hogy betartott, hanem még túl is teljesített azzal, hogy csak 15 hónap elteltével helyezkedett el az FHB-nál.
Vele szemben nem volt versenytilalmi megállapodása viszont Simák Pálnak, pedig ő szó szerint egyik napról a másikra váltott. 2014. március 31-éig az MKB elnök-vezérigazgatója volt, április 1. óta pedig a CIB Banknál tölti be ugyanezt a pozíciót. Más kérdés, hogy tudomásunk szerint e váltásból semmilyen konfliktus nem adódott, Simák nem vitt magával ügyfeleket és egyéb, az MKB-nál megismert információval sem próbált az egykori munkaadójával szemben versenyelőnyre szert tenni.
Zolnai György egy hónapot kivárt a nagybank-vezetői váltása között. 2017. március 31-éig volt Budapest Bank (BB) elnök-vezérigazgatója, május 1-jétől pedig a Raiffeisen vezérigazgatója. Kivárásának oka éppen az volt, hogy vele kötött a BB versenytilalmi megállapodást, még ha szokatlanul rövid idejűt is – hiszen egy hónap azért nem tűnik elegendőnek ahhoz, hogy elveszítsék aktualitásukat az üzleti információk. Ám Zolnai már a távozása előtt három hónappal sem vett részt stratégiai döntésekben, ami ugyancsak azt szolgálta, hogy még csak véletlenül se vihessen át az akkor már ismert konkurenséhez fontos információkat (azt, hogy Zolnai 2017. május 1-jén a Raiffeisenhez megy, már január 11-én bejelentették).
Forrásaink szerint Barna Zsoltnak is volt az OTP-vel versenytilalmi megállapodása, ám erről a felek – ahogyan az ügyekre rálátó, névtelenséget kérő informátorunk fogalmazott – gentlemen’s agrement-et kötöttek. (Ez tehette tehát lehetővé – értelmezésünk szerint –, hogy Barna a megabankot előkészítő céghez távozhasson.)
Információnkat megkeresésünkre az OTP és az immár Barnát foglalkoztató Mészáros Csoport sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta. Az OTP általánosságban annyit közölt:
„Az OTP Bank az elmúlt évtizedekben versenyben helytállva vált kényelmes monopóliumból tizenkét országban jelen lévő, több helyen piacvezető, regionálisan meghatározó pénzintézetté. Ebben a folyamatban megtanultuk, hogy a piaci verseny nemcsak az ügyfeleknek kedvez, hanem javára válik a banki szolgáltatóknak is, hiszen hatékonyságra ösztönöz és serkenti az innovációt.”
Válaszában az OTP utalt a BB, MKB és Takarékbank egyesülésére is, mondván: „Legalább tíz éve aktuális a magyarországi bankpiac konszolidációja, amelyben a tervezett hármas összeolvadás jelentős lépés. Egy ilyen változás, egy ekkora szereplő megjelenése a verseny további erősödését fogja jelenteni, amire az OTP Banknak is megfelelően kell reagálnia, tovább kell erősítenünk termékeink és szolgáltatásaink fejlesztését. Reméljük, hogy a létrejövő új szereplő nem fog a versenytársaihoz képest szabályozói vagy egyéb, nem piaci jellegű előnyöket élvezni.”
Mindenesetre Barna váltását árnyalja, hogy ő az OTP-től nem közvetlenül ment egy másik nagybankhoz, hanem csak egy olyan társasághoz, valamivel több mint egy havi várakozást követően, amely – ahogy a Mészáros Csoport közleményében szerepel – „egy új, jelentős piaci súllyal rendelkező, hazai tulajdonú bankcsoport létrehozását hivatott előkészíteni”.
Még öt év?
Más kérdés, hogy a Magyar Bankholding alelnökeként, a leendő megabank első számú vezetői posztjára esélyes Vida egyik helyetteseként azért mégis csak olyan, mintha a BB-be, az MKB-ba vagy a Takarékbankba igazolt volna át. Még ha szinte biztosra is vehető, hogy a három bankból nem lesz egyhamar egy. Egy ilyen kaliberű fúzió ugyanis időigényes, az akár 2025-ig is eltarthat. Erre lehet következtetni a Barna Zsolt érkezését közhírré tevő közlemény azon mondatából is, miszerint a „stratégiai cél ugyanis, hogy a három pénzintézett fúziójával létrejövő bankcsoport a szektor egyik legjelentősebb szereplőjévé váljon a következő 5 évben”.
Romániában megdőlt az autópálya-építés 11 éves rekordja. A hálózat 2024-ben jelentősen bővült. 
