Öngólt rúg a kormányzat a devizahitel-perekben?

Alaposan bakot lő az állam, ha nekimegy annak a néhány pernek, ahol első fokon, ráadásul csak részben nyertek a hitelintézetek a devizahiteles perekben. Arról, hogy az állam nem nyugszik ebbe bele, Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője beszélt az Echo TV szerdai műsorában - elmondva, hogy azokban a perekben, amelyeknél a bankok részlegesen nyertek, az állam ügyvédei fellebbezni fognak.

Egy átlagos per esetén ez teljesen normális dolog, a magyar állam most alperesként szerepel ezekben az ügyekben, a terhére rótt esetekben ésszerű, hogy fellebbez.

De a devizahiteles perek rendhagyóak - ezt ne felejtsük el. A nyáron elfogadott törvény ugyanis egy generális vélelmet állított fel azzal kapcsolatban, hogy minden hitelintézet minden egyoldalú kamatemelést alátámasztó szerződési feltétele semmis. Vagyis a jogalkotó nem vizsgálta azt, hogy ez a vélekedés az egyes konkrét ügyekben hogy áll meg, annyit mondott a bankoknak, hogy egyedileg joguk van megdönteni a vélelmet saját szabályaiknak a bíróság előtt történő bemutatásával.

Az az elején is látszott: nem sok bank nyer majd

Azt a kezdetektől fogva látni lehetett, hogy nem sok olyan eset lesz, ahol a banknak lesz keresnivalója, hiszen a Kúria korábbi döntése olyan szintű bizonyítást követelt meg, ahol például pusztán az a kitétel, hogy a kamat követi a jegybanki alapkamatot, egyes - persze túlzó - értelmezések szerint nem felel meg az egyértelmű és érthető megfogalmazás követelményének. Mint arra már többször felhívtuk a figyelmet, maga Wellmann György, a Kúria Polgári Kollégiumának elnöke is jelezte, hogy a jogalkotónak van lehetősége, hogy bizonyos szerződésmódosítási elemekre közgazdasági vagy épp banküzemtani okokból a törvény megszövegezésekor figyelemmel legyen, a bíróság ilyet nem tud tenni a jogegységi határozatban.

Az egyik per végén pedig még az is elhangzott: a bíróság egyetért a felperes bankkal abban, hogy a törvényben rögzített - és a szerződés tisztességességét megalapozó - hét alapelvnek "nagyon nehéz" megfelelni.

A bankok joga tehát megvolt. És - eddig - két esetben, igaz csak részlegesen, de megdöntötték ezt a néhány törvényi sorban elintézett vélelmet a bankok keresetei.

Miért nem jó ötlet fellebbeznie az államnak?

Ebben az esetben úgy tűnik, hogy az államnak nem kellene és elfogadni az ítéletet. Ez persze "feleslegessé" teszi az államot védő ügyvédek által leszámlázott tételeket, tehát ha másért nem, ezért érdemes dolgoztatni őket, de mégiscsak jobb lenne a csend.

Egyrészt azért, mert az épp az államra nézve lenne igencsak kellemetlen, hogy kivétel nélkül minden bank át tudta verni. (E tekintetben édesmindegy, hogy a devizahitelek az "elmúltnyolcév" termékei, mert a hitelezés felfutásakor épp ellenzékben lévő fideszes honatyák sem interpelláltak naphosszat a kockázatokra figyelmeztetve, hanem ők is felvették a hitelüket.)

Emellett nem árt, ha az állam azt is fel tudja mutatni a pert vesztett (vagy a bírósági döntésig el sem jutott) többségnek, hogy mégiscsak volt példa arra, hogy meg lehetett oldani (legalább részlegesen) jogszerűen is ezt a devizahitelezést. Azok, akik nem így tettek, még inkább szégyelljék magukat.

A harmadik érv pedig egyszerűen annak szól, hogy itt nem a klasszikus értelemben vett perről van szó. A bank oldaláról igen, hiszen ő azt vitatja majd a fellebbezések során is, hogy neki van igaza, a szabályzata rendben van. De a per másik oldala érdekesebb, hiszen egy bank és annak szabályzata áll szemben egy törvényi vélelemmel. A vélelem - hangsúlyozzuk: részleges, időben korlátozott - megdöntése után most a vélelem szól vissza? Szép kihívás, most az államot képviselő jogászoknak kell elmerülniük a banki szabályzatokban - jó esély van rá, hogy eddig erre nem mindig került sor.

Lehet olyan devizahiteles, akit kevésbé kell megmenteni?

Persze érthető a "kötelező fellebbezés" a másik oldalról is. A kormány minden devizahitelest meg akar menteni, az pedig furcsa lenne, ha egyes devizahitelesekről - részlegesen - bebizonyosodna, hogy őket nem lehet, vagy ennek okán nem kell (?) megmenteni. Arról nem is beszélve, hogy a pert nyert bankok érvei felbukkanhatnak majd az elutasított keresetek elleni fellebbezések érvei között is... Van tehát miért fellebbezni.

Pedig valójában - miként arról írtunk - nem is ezekben a perekben dőlnek el majd a komoly dolgok. És ezt annak ellenére is fenntartjuk, hogy a mai napon megtört a jég és egy banki kereset már bizonyosan eljut az Alkotmánybíróságra és - az ottani döntés függvényében - jó eséllyel az EU Bíróságára is.