Az államkötvények, az ingatlanok vagy a részvények évei következnek?

Milyen érzés ennyi díjat nyerni, az Év Alapkezelőjének lenni?

Szabó Balázs (Sz. B.): Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy már negyedik alkalommal nyertük meg ezt a díjat, ráadásul két egymás követő évben lettünk az Év Alapkezelője. Azért is nagy dolog, mert a díj egyszerre tartalmazza a közönség, tehát a potenciális ügyfelek szavazatait és egy szakmai zsűriét is. Utóbbiban a többi alapkezelő, újságírók és más szakemberek is vannak. Azt gondoljuk, hogy a díjnak komoly presztízse van.

Mivel érdemelte ki ezt a cég, mi a nyerő stratégia?

Sz. B.: A HOLD Alapkezelő általában jobban teljesít, amikor a világban izgalmas dolgok történnek: válságok, nagy esések, majd nagy fellendülések. Ilyenkor a stratégiánkkal jól lehetett keresni, és az elmúlt pár évben bizony volt bőven ilyen esemény: a covid, a háború, az ezek következtében kialakuló energiaársokk és infláció. Az extrém lehetőségek közepette a részvényes stratégiánk és az abszolút hozamú stratégiánk egyaránt nagyon jól teljesített.

Melyek voltak a legsikeresebb alapok?

Móricz Dániel (M. D.): Az abszolút hozamú alapjaink egyértelműen ezek közé tartoznak, itt mondanék konkrét példákat, mint a Columbus, a Citadella, az Orion vagy az Expedíció alap. De nem egyszerűen arról van szó, hogy a volatilis időszakban is voltak kifejezetten jól teljesítő alapjaink, hanem arról, hogy nem nagyon voltak olyanok, amelyek kátyúba, göndörbe kerültek volna. Sikerült tehát a buktatókat is elkerülni.

Sok abszolút hozamú alapunk van, széles befektetői körrel, amelyek számos helyen elérhetőek, és a legtöbb befektető, remélem, elégedett a teljesítményükkel. Ezzel párhuzamosan a részvény- és vegyes alapjaink is kifejezetten jól teljesítettek.

Sz. B.: Két szektorral sok pénzt lehetett például keresni, az egyik az energia-, a másik a bankszektor, a régióban is és globálisan is.

Az S&P 500 index energiaszektora számára 2018, 2019 és 2020 nagyon pocsék év volt, 2021 és 2022 jó, 2023 megint rossz, 2024 megint jó.

Sz. B.: Igen, de a fundamentális elemzésre alapuló stratégiának pont az a lényege, hogy bármi is történt, az rengeteg lehetőséget adott egyes részvényekben való kereskedésre. Néha energiát termelő céget kellett venni, ezen belül olykor hagyományos, most inkább megújuló termelőket, néha az energiahálózat üzemeltető céget érdemes tartani, és folytathatnám a sort. Azt gondolom, hogy ezeket sikerült jól eltalálnunk.

Szőcs Gábor kollégánk foglalkozik kiemelten az energiapiaccal. Gábor tippjei és a közös megbeszéléseink eredménye az, hogy olyan években is extra eredményt értünk el az energiapiacon, amikor a szektor indexe egyébként nem ment igazából sehova, esetleg stagnált vagy esett.

Akkor ez egy jó példa arra, hogy miért érdemes alapkezelőkre bízni a befektetést. Az átlagember csak azt látja, hogy a részvénypiac merre megy, a kicsit műveltebb kisbefektető azt is, hogy az energiapiac merre, de az alapkezelők ezeken belül is sokféle alágazatot figyelnek.

M. D.: Sőt, a regionális teljesítményben is vannak különbségek a szektoron belül. Ez most, a háború kirobbanását követő időszakban különösen látványos volt, a sokkokra nem egyformán és nem egyszerre reagáltak a különböző régiós piacok, mint Nyugat-Európa, az Egyesült Államok vagy Közép-Kelet-Európa. Át lehetett rotálni a tőkét egyik eszközből a másikba, egyik régióból a másikba, annak függvényében, hogy hol volt sokkal nagyobb pesszimizmus, azaz esés.

Az alapkezelő blogja, a HOLDBLOG is többet foglalkozik árupiacokkal. Lehet, hogy ez a szektor nagy jövő előtt áll?

Sz. B.: A fundamentális befektetési stratégia lényege, hogy próbálunk akkor vásárolni, amikor bizonyos szektorok éppen nem vonzóak a többi befektető számára. Az árupiacon most vannak jó lehetőségek. Ilyenek például a lítium, illetve a lítiummal foglalkozó cégek, amelyekbe két éve még nem igazán érte meg fektetni, mert mindenki ezekről beszélt. Akkoriban a Tesla volt a sztárpapír, de a lítiumcégeket is nagyon szerették.

Most inkább megcsappant a lelkesedés, épp úgy néz ki, hogy van elég lítium, van a szektorban verseny, és az árak lementek. Így esett az ezzel foglalkozó cégek árfolyama is. Amikor valami mások számára nem vonzó, akkor gondoljuk azt, hogy nekünk érdemes az adott piacon – amelynek egyébként nagy jövője van – beszállási pontot keresni. Ezért is írunk a nyersanyagpiacokról többet, Maróti Ádám kollégánk ezzel foglalkozik.

M. D.: De az is fontos, hogy legyen egy szilárd világképünk, amihez a befektetési politikát igazítjuk. Már jó ideje úgy látjuk, hogy ebben az évtizedben valószínűleg érezhetően magasabbak lesznek a kamatok és az infláció is, mint korábban, különösen az elmúlt évtizedben. Részben geopolitikai vagy belpolitikai okokból, részben demográfiai és környezetvédelmi folyamatok miatt. Egy ilyen időszakban a nyersanyag-befektetések többnyire relatíve jobban tudnak teljesíteni.

Hosszú távon egyébként érdekes, hogy a nyersanyag önmagában nem biztos, hogy jó befektetés. A nyersanyag-kitermelő vállalatok viszont lehetnek azok, különösen most, amikor erős piaci koncentráció zajlott le és elég nyomott árazási szintről indult a szektor.

Az árazottság nagyon sokat számít a befektetéseknél, az határozza meg alapvetően a hosszú távú teljesítményt is. Kellett ehhez a covid-sokk, a háború, az energia– és inflációs sokk is. De valami azután megváltozott a világban, amiből kiderült, hogy tényleg nagy emelkedési potenciál volt az alulárazott energia– és bankszektorokban.

A pénzügyi szektornak voltak látványos mélypontjai, mint a 2008-2009-es Lehman-válság, aztán az európai adósságválság, a Brexit. Most éppen olcsó vagy drága?

M. D.: A bankszektor szerintem még mindig az egyik legolcsóbb ágazat Európában, ahol más az árazottság, mint az Egyesült Államokban. 2008-ban volt ugyanis a fejlett világban egy mélypont a pénzügyi szektorban, amelyre válaszul elképesztő szabályozási hullám indult. Ennek eredményeképpen ez az ágazat sokkal biztonságosabbá vált a befektetők számára, mint korábban volt. Ráadásul, ha a világképünk beigazolódik, és magasabb lesz a kamatszint ebben az évtizedben, akkor ez javuló profitabilitást jelent ennek a szektornak is. A 0,8-as könyv szerinti értékre vetített árazáson (price/book value) forgó nyugat-európai bankszektort nem nevezném drágának.

Van egy befektetési stratégia, ahol különböző részvénypiaci szektorok között csoportosítja át a tőkéjét a befektető, a „sector rotation”. Ez előbbiek alapján ezt az alapkezelő előszeretettel alkalmazza.

Sz. B.: Ezt így nem írnám le. Van természetesen véleményünk arról, hogy melyik szektor olcsóbb, de amivel igazán értéket akarunk teremteni, az az, hogy lemegyünk az iparágon belül a cégek szintjére. Bármilyen ágazatban hajlandóak vagyunk vásárolni, ha azt gondoljuk, hogy azon belül van egy jó befektetés. Ha pedig egy szektor olcsó, akkor abban igyekszünk megkeresni a legvonzóbb szereplőket.

M. D.: A szektor jó kiindulási pont. Felhívja a figyelmet arra, hogy abban az iparágban talán több olcsóbb vállalatot lehet találni, de ezeket egyesével nézzük meg.

Ha valóban a magasabb kamatok, magasabb infláció időszaka következik, akkor nem lehet, hogy az egész részvénypiac évekig szenvedni fog, és inkább a kötvények évei jönnek?

M. D.: Nem mindegy, hogy milyen a részvénypiac összetétele, kitettsége erre a helyzetre. Nagyon nagy különbség van szerintem az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között. Az tengerentúlon kifejezetten magasak a kötvényhozamok ahhoz képest, amit az elmúlt évtizedben láttunk. Az inflációkövető állampapír várható reálhozama például, ami számunkra fontos indikátor, két-két és fél százalék között van dollárban. Ehhez képest szerintem az amerikai részvénypiac nagyon drága.

Nyugat-Európában a kötvény reálhozama jóval alacsonyabb, jellemzően inkább fél százalék körül van, amihez viszonylag alacsony részvénypiaci árazottság társul. Így szerintem a nyugat-európai részvényindexek nagyjából fair módon vannak árazva a kötvényhozamokhoz képest.

Sz. B.: Hogy okoz-e a magas infláció problémát a részvénypiacnak? Vannak olyan részvények, ahol igen, és vannak olyanok, ahol nem. Ahol fix bevétel van, ott nyilvánvalóan az infláció megeszi ennek a reálértékét, így értékét veszíti ez a befektetés. De van egy csomó cég, amelyeknek az infláció jobb környezetet teremt, ahol könnyebb árat emelni.

Itt vannak például a telekommunikációs cégek. Senki sem gondolta az elemzők közül, hogy ezen a területen ilyen könnyedén lehet majd árat emelni, mert tíz évig nem lehetett. Aztán egy-két inflációs év után rájöttek, hogy mégis. Magyarország ennek extrém példája volt a húsz százalék fölötti inflációval.

A HOLD Alapkezelő sok abszolút hozamú és részvényalapot kezel, de alig vannak szektoralapjai és régiós alapjai. Ez stratégiai döntés?

M. D.: Igen, mert nem úgy tekintünk magunkra, mint egy gyár, amelyik különböző termékeket készít futószalagon, és sorban piacra dobja ezeket. Nem szeretnénk, a befektetőket állandóan kiugratni az egyik befektetésből és behúzni egy a másikba. Az a fő üzenetünk – és a nevünk is erre utal –, hogy vegyék meg azt a szakmai tudást, azt a munkát, amit beleteszünk. (‘Hold’ angolul: “tartani” – a szerk.)

Mindig vannak érdekes és vonzó befektetési lehetőségek a piacon, de ezek változnak. A befektetők vegyék meg a vagyonkezelési tudásunkat az alapjainkon keresztül, és majd mi változtatunk a befektetésük összetételén. A közép-kelet-európai részvényalapunk például viszonylag szűk piacra fókuszál, de hogy ezen belül éppen lengyel, osztrák, görög, magyar vagy román részvényeket tartunk, az mindig változik - annak a függvényében, hogy melyiket látjuk izgalmasabbnak.

A befektetők sajnos makacs módon ragaszkodnak, ahhoz a mentalitáshoz, hogy a múltbeli jó teljesítmények alapján ugranak rá egy-egy szektorra, általában későn, akkor, amikor az már nem annyira vonzó befektetés. A múltbeli rosszabb teljesítmények miatt pedig elpártolnak, elmenekülnek egy-egy befektetésből, miközben az pont kezd vonzó befektetés lenni. Ennek a hibázási lehetőségnek a kockázatát szeretnénk levenni a befektetők válláról.

Sz. B.: Azt gondoljuk, hogy nagyobb ügyfélértéket tudunk teremteni azzal, hogy felvállaljuk ezeket a döntéseket, és nem az ügyfelekre bízzuk. Ez elvi kérdés.

Az alapok épp olyanoknak valók, akik nem tudnak, vagy nem akarnak különböző befektetések között választani. Az elnyert díjaik alapján a vagyonkezelési, alapkezelési eredmények, a díjak visszaigazolják ezt a stratégiát.

M. D.: Örülünk, ha ezt a piac is így látja, ezen dolgozunk. Közben persze biztosan vannak, lesznek nekünk is hibáink, emiatt sokszor lassan, fokozatosan haladunk. Tudjuk például, hogy nem lehet a piac legalját és a legtetejét eltalálni. Állandóan vizsgáljuk, hogy valóban jól gondolkodunk-e, minden héten komoly belső viták zajlanak arról, hogy most éppen venni vagy eladni kell valamilyen eszközt.

Amikor elhangzik például egy olyan vélemény, hogy a következő években magas kamatszint várható, akkor azt lehet, hogy ötven ember száz különböző vitán alakította ki?

Sz. B.: Ötvenen nem, de mondjuk tizenöten. Ennyi elemző és portfóliókezelő dolgozik a HOLD-nál.

Elismerik az eredményeket az ügyfelek is?

M. D.: Az elmúlt években a stratégiát az ügyfelek is határozottan visszaigazolják, akár a befektetőink darabszámát, akár a kezelt vagyont nézve. Piaci részesedésünk növekedett, miközben nőtt a piac is. Olyan pénzek mozdultak meg az infláció és a magasabb kamatok hatására, amik eddig parlagon hevertek. A tőke keresi az intézményi típusú megtakarításokban a helyét, így tudott növekedni a befektetési alapok piaca is, és ezen belül enyhén a mi arányunk is.

Sz. B.:  A HOLD növekedésben van, nem csak kezelt vagyonban, de ügyfelek számát tekintve is. Erre büszkék vagyunk és örülünk neki. Ami legalább ilyen fontos visszajelzés a számunkra, hogy az új ügyfeleink döntő többsége tartós befektetési számlát (TBSZ-t) választ, értik tehát, hogy hosszútávon gondolkozunk, és ők is így terveznek.      

Mi a véleményük a magyar részvényekről?

Sz. B.: Van, amikor vonzóak, ilyenkor szeretünk belőlük jelentős pozíciót vállalni. Az elmúlt években is volt ilyen a Magyar Telekomban és az OTP-ben. Még most is úgy gondoljuk, hogy ezek az eszközök nem drágák, továbbra sem rossz befektetések. De már nem számítanak extrém jó lehetőségnek, mint másfél évvel ezelőtt. Akkor a háború okozta problémák mélypontját láttuk, nagyon magasak voltak a gázárak, amire nagyot estek a részvényindexek 2022 őszén. Akkor lehetett igazán olcsón vásárolni. A véleményünk ugyanakkor bármikor változhat, ahogy az árfolyamok és a fundamentumok változnak.

A magyar részvényekre egyébként pont úgy tekintünk, mint bármelyik másik részvényre a régióban, legyen az lengyel, román, görög vagy cseh. Ha találunk olcsó és jó lehetőséget, akkor vásárlunk. Annyiban persze nekünk is kivételes a hazai terep, hogy talán a magyar eszközökről tudunk a legtöbbet, és mindig van egy úgynevezett “home bias”, elfogultság. Ez abból is fakad, hogy egyszerűen itt többet hallunk ezekről a cégekről.

Gyakori panasz, hogy kevés a kellőképpen likvid, nagy magyar részvény.

M. D.: Ez egy fontos pont, de nem akadályoz meg abban, hogy akár egy közepes vagy kisebb papírból is vásároljunk. Talán nem tudunk nagyon nagy pozíciót kiépíteni, de mivel fundamentálisan nézünk a világra, képesek vagyunk több évig ülni egy befektetésben, így fel tudunk vállalni relatíve illikvid pozíciókat is. De akkor nagyobb emelkedési potenciált kell benne látnunk, azaz egy ilyen döntés az árfolyam kérdése is. Minél kevésbé likvid egy részvény, annál inkább a megfelelő árazás mellett kell megvenni.

Fontos, hogy csak akkor kell befektetnünk, ha valami extrém, vagy legalábbis a többihez képest jóval vonzóbb befektetési lehetőséget látunk. Ha találunk máshol sokkal olcsóbb részvényeket, akkor arra mozgunk.

Merre mehet a forint? Ez a magyarok talán legkedveltebb témája.

Sz. B.: A forintról természetesen sokat vitatkozunk, az ügyfeleinknek is ez az egyik legfontosabb kérdés. Vannak érvek az erősödésre meg a gyengülésre is. Az erősödés mellett szól, hogy rövid távon még mindig itt a legmagasabb a kamat a régióban, miközben az elmúlt hónapokban a jegybank kommunikációja inkább szigorúbb, “héjább” lett - már csak óvatos kamatcsökkentésről beszélnek. A másik, ami nagyot javult, az a folyó fizetési mérlegünk. A gázárak csökkentek, ami sokat segít abban, hogy Magyarországnak mennyi pénzt kell devizában kiutalnia, hogy energiát szerezzen be.

A másik oldalon a politikusok erőltetik a gazdasági növekedést, ahogy a világ elég sok országában is. Amerikában is ez a helyzet, bármelyik elnök is jön, biztos, hogy a költségvetési hiányt továbbra is nagyon magasan szeretné tartani. Pedig már eddig is rekordokat látunk. Magyarországon magas növekedést szeretne a politika, méghozzá mielőbb, és ilyenkor a külső egyensúlyi mutatók mindig egy kicsit romlani szoktak, ami forintgyengítő hatású.

Összességében nem gondolom, hogy a közeljövőben valami nagyon extrém dolog történne a forinttal, én személyesen inkább egy kicsit erősnek tartom. Azt valószínűsítem, hogy inkább a gyengülés irányába megy majd. De már csak a kamatkülönbözetből, az inflációs különbözetből fakadó hatások is ezt igazolhatják.

M. D.: Mivel szerintünk világszerte magasabban maradnak a kamatok és az infláció is ahhoz képest, mint amit a megelőző évtizedben láttunk, ezért Magyarország is kevésbé engedheti meg majd magának az alacsony kamatszintet. Nem úgy, mint a korábbi, idilli állapotok idején, főleg a 2010-es évek második felében. Szerintem az inflációcsökkenésen túl vagyunk, innentől már nem lesz könnyű tovább csökkenteni a hazai mutatót.  

Nagy mozgástere a jegybanknak sincs arra, hogy lényegesen tovább vágjon a kamaton.

Szerintem tartósabban magasan kell tartani, ami azt jelenti, hogy a hosszú futamidejű magyar kötvénybefektetések nem kecsegtetnek kiemelkedő hozammal. A magasabb inflációs időszakban valószínűleg a reáleszközök lesznek vonzóbb befektetések, mint a nominális eszközök (azaz a kötény vagy a bankbetét).

A 2000 és 2008 közötti, magasabb hazai inflációval jellemezhető időszakban a magyar alapkamat és bankközi kamat jellemzően legalább 3-4 százalékponttal magasabb kellett, hogy legyen, mint a nyugat-európai kamatszint, néha még többel is. Ha az Európai Központi Bank kamatot vág, és a jelenlegi négy százalékos nyugat-európai kamatszint lemegy 2,0-2,5 százalékra, akkor az a kérdés, hogy a magyar gazdaság kellőképpen tud-e nőni legalább hatszázalékos alapkamattal.

Ilyenkor jönnek az alternatív, unortodox megoldások, amikor többféle kamatszintet alkalmaznak más-más szereplőkre.

M. D.: Igen, láttunk ilyet a közelmúltban is, és nincs kizárva, hogy ez marad a jövőben is. Ha azonban tartósan alkalmazzák, akkor valószínűleg lesznek problémák a külső egyensúlyban és a gazdaság szerkezetében. Hosszú távon ez az inflációt emeli, ami előbb-utóbb a forint leértékelődéséhez vezet.

Sz. B.: Szerintem ennek a típusú politikának már látszanak a negatív következményei. A 2010-es évek második felében adott, támogatott hitelekből sokáig csak a jót lehetett látni, de eltelt 4-5-6 év, és azt tapasztaljuk, hogy az államháztartásnak, a jegybanknak már problémát jelentenek ezek a megoldások. Felmentek a kamatok, és egészen más kamatköltséggel kell szembenézni annak, aki végül kifizeti ezt a támogatott hitelt, aki nem más, mint az állam. Ezért szerintem, ha ezt a gazdaságpolitikai eszközt be is vetik a jövőben, talán óvatosabbak lesznek, hiszen látszik már az árnyoldala - ez nem egy csodafegyver.

Érdemes egyáltalán kisbefektetőknek közvetlenül tőzsdézni?

Sz. B.: A világban egyre több a lehetőség, egyre könnyebben elérhető egyre többféle befektetés. Ez bizonyos szempontból kielégíti sok ügyfél intellektuális igényeit, érdeklődését - azokét, akik képesek regisztrálni platformokon, ETF-eket vásárolni.

Régen lehetett választani harmincféle részvényindex közül, most ehhez képest van rengeteg tematikus alap, egzotikusabb országok indexei - összességében sokkal szélesebb a paletta. Ettől nem biztos azonban, hogy valakinek jobb lesz a hozama, jobban fektet be, mert lehet, hogy a bőség zavarában pont rosszabbul dönt.

A nagyobb lehetőségek az elkövetett hibákat is felnagyítják?

M. D.: Valószínűleg igen. Több a lehetőség a mániák kialakulására is. Úgy 15-20 évvel ezelőtt nem Nvidia részvényeket vásároltak a magyar tőzsdei befektetők. Ami most izgalmas, arra sokan ráugranak, de a legtöbben nem nézik meg a fundamentumokat, nincsenek tudatában a kockázatoknak. A vételi döntés mögötti legfontosabb tényező, hogy a befektetők optimistává válnak-e a jövő illetően, valamint az, hogy a részvény a közelmúltban szépen emelkedett. Ez ideig-óráig működhet, de a többség nem tud ebből a „játékból” időben kiszállni.

Nem a kötvények évtizede vár ránk?

M. D.: Alapvetően jó dolog volt kötvénybefektetőnek lenni a 2020 őszét megelőző három- négy évtizeden át. Aki biztonságos kötvényekbe fektetett, az nem nagyon veszített. Ez a történelemben egy nagyon ritkán látható, hosszú aranykora volt a kötvénybefektetéseknek. De mára megváltozhatott a helyzet, most valószínűleg sokkal több reáleszközt érdemes tartani a portfóliókban.

A magyar megtakarítási szerkezet, a pénzügyi kultúra olyan, hogy nagyon-nagyon sok alacsony kockázatú eszköz van a portfóliókban, aminek már jelentős hozamáldozata van hosszabb távon.

Kötvény helyett mi kecsegtet jó hozammal?

M. D.: Ilyenkor sokan el szoktak mozdulni az ingatlanpiac, mint reáleszköz felé, de nekünk az a véleményünk, hogy egyrészt az ingatlanpiac nem kifejezetten olcsó, másrészt a hozamát sokan túlbecsülik. Nem foglalkoznak ugyanis azzal, hogy mennyi munka, többletköltség, amortizáció van mögötte, mennyi adót kell fizetni. Ehhez képest a tőkepiacon van egy csomó jó lehetőség, ahogy azt már említettük.

Van, aki esetleg boldog, mert megkapott egy ingatlant 1,3 millió forintos négyzetméteráron, miközben állítólag csak másfél millió forintért lehetne megvenni. Csakhogy vannak olyan tőzsdei cégek, amelyek ennek mondjuk a kétharmadán forognak ingatlanértékben számolva, hasonló ingatlanportfólióval. A tőzsdén gyorsabban változnak az árak, vannak néha túllövések fölfelé és lefelé is, ezek egy csomó jó lehetőséget teremtenek.

Mit is nevezünk reáleszközöknek?

M. D.: Reáleszköznek tekintjük az ingatlant, az árupiaci termékeket és a részvényeket. Nagyon hosszú távon az árupiaci termékek nem jó befektetések, mert nem termelnek készpénzt, cash-flow-t, és a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre kevésbé energia- és nyersanyagintenzívek a gazdaságok. Így egyébként reálértelemben csökkent is az áruk. Az aranynak nulla a reálhozama hosszú távon, tehát az legalább tartja az értékét.

Az ingatlan és a részvény cash flow-t termel. Nem biztos, hogy az egész részvénypiac, de azon belül nagyon sok papír szerintünk sokkal vonzóbb, mint az ingatlan.

Mikor lesz az alapkezelőnek saját gazdasági televíziója?

Sz. B.: A podcastunk, amelyet saját stúdióban veszünk fel, a HOLD Alapkezelő, mint médiacég fejlettségének igen magas szintje, amin most nem is tervezünk változtatni. De a tréfát félretéve: hisszük, hogy felelősségünk van a pénzügyi tudatosság fejlesztésében, nagyon egyszerűen, érthetően kell beszélnünk arról, amit csinálunk. Ez jó annak, aki olvassa, hallgatja, és persze jó nekünk is, mert a potenciális ügyfelek jobban megismerik a HOLD-at és azt, hogyan gondolkodunk. Reméljük, hogy ha keretek között is, de ez értéket teremt a társadalomban.

Mekkora a podcast közönsége, kik szokták leginkább hallgatni?

Sz. B.: Körülbelül nyolcezer hallgatónk van hetente, 85-90 százalékban férfiak, korosztályonként eléggé nagy szóródással. Vannak a 20-as, 30-as, 40-es és az 50-es korosztályból is bőven.

A podcast befolyásolja az alapok eladását?

Sz. B.: Ezt nem tudjuk megmondani, de a podcast hallgatásán és a blog olvasásán keresztül sokkal többen ismerik meg a HOLD Alapkezelőt. Érdekes, hogy azokban az európai nagyvárosokban, ahol kivándorolt magyarok élnek, relatíve nagyon magas a hallgatottság, például az itthoni vidéki városokhoz képest.

A podcast egyébként nem azzal a céllal indult, hogy sok befektetőt becsatornázzunk, inkább egy alapkutatás-jellegű dolog. Hasonlóképpen a HOLDBLOG és a HOLD Lexikon is a lakosság pénzügyi edukációját célozza. Van olyan kollégánk is, aki általános iskolákban pénzügyi ismeretekről tart órákat, mi pedig mindketten tanítunk a Bankárképzőben is, én vállalatértékelést, Dani pedig a kötvénypiacokról. Emellett több kollégánk is tart órákat, előadásokat pénzügyi témákban, a szakmánkról, befektetésekről. Felelősségünk visszaadni abból a tudásból, amit megszereztünk.

A HOLD Alapkezelő díjai 2024-ben

• Privátbankár.hu Klasszis 2024 - Az Év Alapkezelője
• I. Helyezés: HOLD Alapkezelő
• Privátbankár.hu Klasszis 2024 - Legjobb Vegyes Kiegyensúlyozott Alap
• III. Helyezés: HOLD 2000 Nyíltvégű Alap A sorozata
• Privátbankár.hu Klasszis 2024 - Legjobb Közép-Kelet-Európai Részvény Alap
• I. Helyezés: HOLD Részvény Alap A sorozat
• Privátbankár.hu Klasszis 2024 - Legjobb Globális Részvény Alap
• I. Helyezés: HOLD 2024 Deep Value Nyíltvégű Befektetési Alap C sorozat
• Privátbankár.hu Klasszis 2024 - Legjobb Abszolút Hozamú és Származtatott  Alap, alacsony kockázat
• II. Helyezés: HOLD Széf Abszolút Hozamú Befektetési Alap
• Privátbankár.hu Klasszis 2024 - Az Elmúlt 10 Év Legjobb Abszolút Hozamú Alapja
• I. Helyezés: HOLD Columbus Alap A sorozat