Az év kezdete nem sok jót mutatott az amerikai részvénypiacon. Az első három napi esés, majd az ezt követő gyors felpattanás a mackókat megelőző éveket, 2000-et és 2008-at idézte. Utána viszont igen volatilis volt az egész hónap: mind az S&P 500, mind a Dow Jones összehozott még egy erős lejtmenetet, egy újabb felpattanást, és a hónap végén még egy harmadik nagy esést is. Ilyen hullámzó hónapot igen ritkán látni a piacon. Végül a hónap összességében három százalék mínuszt hozott.
Hasonló évkezdetek
Ha ezt összehasonlítjuk a korábbiakkal, akkor azt látjuk, hogy nemcsak a medvepiacok kezdetén szokott mínuszos lenni a január, hanem azok végén is. Ez logikus is, hisz valahol egy medvének is véget kell érnie, rendszerint év közben, és olyankor a január még értelemszerűen az eső szakaszban van. Ez történt 2003-ban és 2009-ben. Ezekkel az esetekkel most nem vonhatunk párhuzamot, hisz most egy hosszú, hat éves emelkedő trend áll mögöttünk. Az összevetés még a tavalyi évvel lehet érdekes: 2014-ben a január gyenge volt, az év mégis nagy ralit hozott.
Európa remekel
Egészen más a helyzet Európában, különösen a német piacon. Ott a tavalyi év vége sokkal gyengébb volt, mint Amerikában, viszont az idei első hónap egy tankönyvi kitörést hozott a tízezer pontos szintről, és egy azt követő óriási szárnyalást, döntően a hónap végén.
A helyzet tehát merőben ellentétes a két kontinensen, ami viszonylag ritka szituáció. Viszont a piacoknak logikus okuk van erre: a monetáris politikák eltérő ciklusa. Amerikában véget ért a korlátlan pénznyomtatás, megszüntették az eszközvásárlási programot, és kamatemelés is várható a következő időszakban, jóllehet arról megoszlanak a vélemények, hogy ez csak jelképes lesz, vagy egy ciklus kezdete. Európa viszont most tért rá a korábbi amerikai útra: az EKB a 0 kamat mellett combos kötvényvásárlásokba kezd, és ennek befejezése a távoli jövőbe vész.
Ha azt a logikát vesszük figyelembe, hogy a mostani folyamatokat leginkább a monetáris politika, jelen esetben a szokatlan pénzbőség mértéke határozza meg, akkor az első havi folyamatok tartósak lehetnek, vagyis Európa felülteljesít Amerikához képest. Persze ez megtörténhet úgy is, hogy Európa hatalmasat ralizik, Amerika egy kisebbet emelkedik, és úgy is, hogy Európa stagnál, Amerika pedig hat éve először összehoz egy eső évet.
Bika vagy maci?
Önmagában a Wall Street-en látott január nem jó jel. Ha csak ebből indulunk ki, az nagyobb valószínűséggel medvét vetít előre, hisz az évkezdet leginkább a 2008-asra hasonlít. Az év folyamán viszont döntő hatása lesz annak, hogy az amerikai kamatemelést befolyásoló tényezők, mint például az olajár és a dollár árfolyama hogyan alakulnak.
Az alacsony olajár deflációs hatású, az erősödő dollár pedig fékezi az amerikai gazdaságot, így ezek az esetek a kamatemelés kitolódása felé hatnak. Ha viszont a két termékben korrekció indul, az felbátoríthatja a FED héjáit, és belekezdhetnek az intenzív kamatemelésbe, gyorsan ledöfve a bikát.
Kerek számok kedvelőinek
A világméretű pénzeső közepette nehezebb a múlttal való összevetés alapján következtetni, de a piac kínál most nekünk egy-egy jól számszerűsíthető szintet, ami segít a dilemmát eldönteni az. Ezek pedig az S&P 500-nál a kétezer pont, a DAX-nál pedig a tízezer. Amíg az indexek e szintek fölött vannak, a bikapiac töretlen. Ha aláesnek, különösen ha tartósan, akkor kezdhetünk aggódni: akkor az amerikai január nem csak vaklárma volt.
Ha komolyan lehetne venni Donald Trump vámemelési ígéretét, akkor látványos vereséget kellene szenvednie a szavazáson. 
