Bukva is felülteljesített a pesti tőzsde

- A múlt hét közepén Fellegi Tamás tárcanélküli miniszter ismét Washintonba

utazott az IMF-hez egy informális találkozóra. A magyar IMF-bizottságnak Ön

is tagja. Hogyan működik ez a grémium, összeülnek egyeztetni néha?

- Ez a delegáció igazából akkor áll fel majd, ha valóban elkezdődnek a

hivatalosan tárgyalások a Valutaalappal, addig mi informálisan egyeztetgetünk,

de formális ülések természetesen nincsenek. Pillanatnyilag mi azon

munkálkodunk, hogy azokat az előfeltételeket, amiket főleg az Európai Unió és

az IMF támasztott a tárgyalások megkezdése érdekében támasztott,

megpróbáljuk kielégíteni.

- Hányszor mentek eddig együtt tárgyalni Fellegi Tamással?

-  Mondjuk úgy, bemutatkozó látogatáson voltam már Washingtonban Fellegi

Tamással együtt. De voltunk Frankfurtban, Brüsszelben és Bécsben is, tehát

elég sok helyen megfordultunk már. Gyakorlatilag bemutatkoztunk: elmondtuk,

mi a mi mandátumunk és milyen keretek között dolgozunk.

- Milyen volt a hangulat ezeken a tárgyalásokon? A kipaterolt IMF részéről

nem érzékeltek valamifajta sértettséget? A kormányfő Barrosó Úr leveleit is

udvariasan visszautasította, majd tavaly év végén gyorsan elfogadtadta a

stabilatás törvényt és az MNB-törvényt is, amit Brüsszel most több ponton

kifogásol. Voltak a tárgyalásokon nehéz pillanatok?

- Nehéz pillanatok mindig vannak. Az IMF-fel tulajdonképpen ezekről a

dolgokról nem nagyon tárgyaltunk. Az ő álláspontjuk ugyanis az volt, hogy a

tárgyalásokat alapvetően az Unióra hagyják, és ha a Bizottság úgy gondolja,

hogy megértek a feltételek a tárgyalások elkezdésére, akkor az IMF

bekapcsolódik abba. Tulajdonképpen az IMF részéről egy udvarias várakozás

tapasztalható.

A Bizottsággal folynak egyeztetéseink, én nem érzek különösebb sértettséget,

azt gondolom, hogy elég tárgyszerű légkörben folynak ezek a tárgyalások. Az

kétségtelen, hogy elég sok dolgoba belekapaszkodnak, amik talán egy kicsit

túlzottak. Alapvetően pénzügyi témájú tárgyalások megkezdésének

előfeltételéül lényegében politikai, a pénzügyitől egészen távol álló feltételeket is

hozzákapcsolnak, mint a bírák nyugdíjazása vagy az adatvédelmi ombudsman

helyzete. Összességeben azt nem mondanám, hogy rossz indulatot

tapasztalunk. nem könnyűek ezek a tárgyalások.

- Januárelején egy, a WSJ-nak adott nyilatkozatát felkapta a hazai sajtó, ezek

szerint azt mondta, nem tragédia, ha nem egyezünk meg a nemzetközi

szervezetekkel. Ehhez képest Fellegi Tamás az elmúlt hetekben többször is

hangsúlyozta, hogy nincs B-terv, meg kell állapodnunk. Mi változott?

- A januári nyilatkozat egy sajnálatos félreértés volt, egy félmondat ugyanis

lemaradt. Jelesen én azt mondtam, hogy nem tragédia, ha nem állapodunk meg

a két pénzügyi intézménnyel rövid időn belül. Ezzel arra céloztam, hogy az nem

baj, hogyha a tárgyalások elhúzódnak, mélységében megismerjük egymás

álláspontját, oda-vsissza meg tudjuk egymást győzni. A lényeg az, hogy akkor

úgy gondoltam, nem gond, ha nem két hét, hanem mondjuk egy hónap alatt

állapodunk meg.

- Április van. A tárgyalások elhúzódtak. Ön szerint mikor kötjük meg a

megállapodást?

- Én most azt gondolom, hogy nem nálunk van a labda. Korábban egy 100

oldalas dokumentumot küldtünk Brüsszelbe, amiben az EU aggályaira

igyekeztünk választ kapni. Erre visszajött két jogilag is megalapozott kifogás és

visszajött egy tájokoztatást kérő levél, ez utóbbi a jegybank függetlenségével

kapcsolatos álláspontunkat érintette. Válaszoltunk, mi két hete pénteken

kiküldtünk újra egy nagyon-nagyon részletes levelet az MNB-vel kapcsolatos

álláspontunkról Brüsszelbe (az EKB és az MNB elnökeis kapott ebből

másolatot). Igyekeztünk még világosabbá tenni az álláspontunkat erről az

ügyről, úgy gondolom ez a levél már elegendő rugalmasságot tartalmaz ahhoz,

hogy a Bizottság ezt most már poztívan értékelje.

Remélem, hogy a Bizottság csak a jegybank ügyéhez kapcsolja a tárgyalások

megkezdését és a másik két ügyet hagyja menni a maga útján (adatvédelmi

ombudsman és bírák nyugdíjazása - A szerk.), mert azok sem a

makrogazdasághoz, sem a finanszírozhatósághoz nem igen kapcsolhatóak.

Ugyanakkor persze készek vagyunk ezeket is végig tárgyalni.
Én abban reménykedem, ha rendezzük a jegybank ügyét, akkor

elkezdődhetnek a tárgyalások, és ha az így lesz, akkor én elég optimista

vagyok: szerintem pár hét alatt megkezdhetjük a párbeszédet. A lényeg, hogy

jelenleg nem nálunk van a labda, és reméljük, hogy a Bizottság gyorsan fog

tudni dönteni.

- Szóba került az eddigi informális megbeszéléseken a hitelkeret nagysága,

hogy hány milliárd euró lehet elegendő Magyarországnak?

- Bár a magyar tárgyaló bizottásg még tulajdonképpen nem kezdte meg

munkáját, mint mondtam, tavaly december közepén már találkoztunk az IMF

és az EU képviselőivel. Összegről nem volt szó, bár már több szám is

felröppent - 5-től 20 milliárd euróig -, konkrét összegről még nem volt szó.

- Ön szerint mekkora hitelkeretre lehet szükségünk?

- H azt nézem, hogy kicsit kevesebb mint 12,5 milliárd eurót hívtunk le a

korábbi keretből, azt gondolom, hogy egy 10-15 milliárd eurónyi keret

megnyugtatná a piacokat. De ez az én személyes véleményem.

- Ön az Államadósságkezelő Központtól (ÁKK) jött átt a szaktárcához, nehéz

szívvel hagyta ott a korábbi állását?

- Nem mondhatnám, hogy könnyű szívvel hagytam ott, nagyon jól éreztem

magam az ÁKK-nál. Egy nagyon összeszokott és jól felkészült, professzionális

társasággal dolgoztam ott, nagyon szívesen végeztem azt a munkát, de más

feladatok szólítottak. A kapcsolatom nem szakadt meg a központtal, az

igazgatóság elnökeként is, meg egyébként is napi munkakapcsolatban

vagyunk.

- Az idei év nagy kérdése, hogy tudjuk-e magunkat finanszírozni a piacról, mit

gondol sikerüllhet ez egy IMF-megállapodás nélkül is?

- Nyomatékosan leszögezném, hogy lesz megállapodás. Ha egyszer

bejelentettük, hogy meg akarunk állapodni a két pénzügyi intézménnyel, akkor

meg kell állapodnunk. H ehhez képest vissza kellene táncolnunk, az nagyon

rossz üzenet lenne a piacok felé, ami megjelenne a felárainkban és a befektetők

hozzáállásában. Nagyon sok befektetővel találkozunk renszeresen, és azt

mondják, hogy azok után, hogy bejelentettük, szükség van az IMF

megállapodásra.

- Mennyire optimisták ezek a befektetők a megállapodással kapcsolatban?

- Azt gondolom, veszik azt az üzenetünket, hogy meg akarunk állapodni.

- Nem érződik rajtuk valamifajta türelmetlenség? Az elemzők korábban az első

negyedévre tették a megállapodást, a prognózis folyamatosan csúszik és egyre

többen dobják be, hogy Magyarország a török sztorival próbálkozik...

- Azt valóban sokan felvetik, de leginkább újságírók és nem annyira elemzők,

hogy Magyarország megpróbála eljátszani a török forgatókönyvet. A helyzet

azonban egészen más. Ahogy Fellegi miniszter úr ezt már ezerszer bejelentette,

mi nem gondolkozunk B-tervben. Mi tényleg meg akarunk állapodni és ennek

érdekében vért és verejtéket hullajtva tárgyalunk, elsősorban Brüsszelben,

másodsorban Washingtonban.

Ami a finanszírozhatóságot illeti, amikor befektetőkkel találkozunk, akkor

mindig az IMF az első kérdés. Erre mindig azt mondom, hogy meg fogjuk

kötni a megegyezést, és igyekszünk minél hamarabb, de egy pillanatra toljuk

félre ezt a megállapodás-témát és figyeljünk oda a fundamentumokra is.

Nézzük meg, a strukturális változások, amiket a kormány elért, illetve azokat a

számok, eredményeket, amiket a kormány eddig produkált. Jelesen, ha csak

az elmúlt évre godnolunk, ott van az 1,7%-os gazdasági növekedés, ami

majdnem duplája a piaci konszunezusnak,. vagy a 4,3%-os, ugyan egyszeri

hatásoknak köszönhető költségvetési többlet, amit ha megtisztítunk ezektől a

hatásoktól, akkor kijön a 2,43%-os hiány, ami nagyon szépen belül van a

3%-os hiánycélon. Ezt az adatot most már megerősítette a KSH és az MNB

is. A folyó fizetési mérlegünk poztiív, az export növekszik, sikerült

valamennyivel növelni az aktivitási rátát - tehát tulajdonképpen egészséges és

jó folyamatok indultak el. Én mindig próbálom erre terelni a befektetőket és azt

gondolom, hogy  a mi hagyományos befektetőink fogékonyak erre. Ha

megnézzük az ÁKK aukcióit végülis sikeresnek mondhatók, egy-két likviditási

diszkontkincstárjegy-aukció nem volt akkora sikerd, de összességében jók az

eredmények. Az a finanszírozási terv, amit az ÁKK összerakott, az működik,

sőt annak időarányos részét túl is teljesítette az államaodásságkezelő.

Tény és való, hogy vannak devizalejárataink, erre megvannak a forrásaink.

Tehát nem vagyunk semmi fajta időszorításban. Ezzel együtt az

IMF-megállapodás abban segítene, hogy a kamatszintjeink lejjebb csússzanak.

Az én becslésem szerint egy aláírt megállapodás 1-1,5 százalékos

hozamcsökkenést tudnak eredményezni.

- Ami a fundamentumokat illeti, a számok most meggyőzőek. Az a kérdés

mennyire tartósak. A túlzottdeficit-eljárást ellenünk azért folytatták, mert nem

tartottuk be az ECOFIN-csoport ajánlásait, hiába teljesült a hiánycél. A

lengyelekkel a Bizottságnak semmi baja nem volt például, ők ugyan nem

teljesítették a hiánycélt tavaly, de megfogadták, amit a pénzügyminiszterek

tanácsa ajánlott, tartós kiigazítást hajtanak végre. Mi arrra a garancia, hogy a

magyar államháztartás hiánya a jövőben nem fog elszállni?

- Kezdjük a kályhától! A fő probléma az volt Magyarországgal, hogy 2004 óta

eljárás alatt álltunk, egyszer sem sikerült teljesíteni az előírt kritériumokat. Ezzel

mi csúcstartók vagyunk. Ez egy elég komoly érv a Bizottság számára, hogy

velünk szemben szigorúbbak legyenek.

Én azt gondolom, hogy azt tudomásul veszi a Bizottság, hogy bizonyos egyszeri

lépésekre egyszerűen szüksége volt a magyar kormánynak. Emlékezzünk

visza! Az új kormány első útja Brüsszelbe vezetett, ahol bemutatta, milyen

reformokra készül és ehhez a Bizottság megértését kérte, hogy futhassunk egy

magasabb hiánypályát egy darabig. Erre elutasítás volt a válasz. Ebből volt még

egy kör a többi régiós országgal együtt, hogy a hiányból levonhassuk a

nyugdíjreform okozta hiányt, erre megint csak elutasító választ kaptunk.

Igazából a kormánynak nem nagyon maradt mozgástere, csak hog meglépje

ezeket az egyszeri és bizony érdekeket sértő lépéseket. De ezzel sikerült azt

elérni, hogy a tavalyi évet szufficittel zártuk és neki lehetett kezdeni annak a

reformsorozatnak, amit Széll Kálmán Terv néven ismert meg a világ

közvéleménye.

Ezt a tervet nagyon pozitívan fogadta a befektetői közösség, hiszen ha

visszagondolunk a Széll Kálmán Terv bejelentésére, illetve az azt követő

globális devizakibocsátásokra, az hihetetlen nagy siker volt, hihetetlenül jó volt

a fogadtatása. A terv 80-85%-a már teljesült is, beépült a 2012-es

költségvetésbe is, és ennek alapján is, illetve a további intézkedések kapcsán -

melyek a strukturális reformok irányába mutatnak - azt gondoljuk, hogy a

célként kitűzött 2,5%-os hiány tartható lesz idén. Erről folynak az egyeztetések

az Európai Bizottsággal. Korábban már volt egy konszenzus arról, hogy

2012-ben 3% alatt tudunk maradni, de mi ragaszkodunk ahhoz, hogy év

végére az államháztartás hiánya a GDP 2,5%-a lesz. A Bizottság 2,8%-ot

mondott korábban, de ezt most "leporolták", az eurózóna növekedési

kockázatai miatt egy új makropályát tartanak lehetségesnek, újraértékelik az

eredményeinket, így az idei és a jövő évi hiánycélt is. A prognózisokról folynak

a tárgyalások egyelőre.

- Mennyire kezelik azt prioritásként a minisztériumban, hogy a magyar

kisbefektetők kezében minél több állampapír legyen? A külföldiek kezében

lévő állomány folyamatosan rekordokat dönt, ezzel nem leszünk mi

sérülékenyebbek?

- Ezt két oldallról is lehet vizsgálni. Egyfelől az, hogy a külföldiek állománya

rekordszinten van, az jelent egyfjata bizalmat. Bíznak abban, hogy meglesz a

megállapodás és hogy Magyarország komoly vívmányokat ért el a strukturális

reformok terén, fenntartható pályára kerül a gadzaság és az

adósságcsökkentés, miközben a hiányt a megfelelő szinten tudjuk tartani, és a

növekedében is tudjuk tartani azt, amit ígértünk. Ez a bizalom jele.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a magas külföldi részarány az

adósságfinanszírozásban az jelent egyfajta kockázatot. Egy nagyobb globális

összeomlás esetén ebből például komoly gondok lehetnek. Ez ellen viszont az

szól, hogy iszonyatos veszteségek árán tudnának csak kivonulni innen gyorsan

a befektetők.

A lakossági források bevonása mindenképp egy elérendő, legalább is

támogatandó cél ezzel együtt is. A lakosság tipikusan "buy and hold" típusú

befektető, vagyis a lejáratig tartás híve, ami mindenféleképpen stabilizálja az

adósságfinanszírozást.  
Ennek is két oldala van. A lakossági forrásokbevonása drágább, mint az

egyébb piaci források bevonása, hiszen nekünk a bankrendszer lakossági

betéteivel kell felvennünk a versenyt. Összességében ez növeli a finanszírozás

költségeit. Másrészt meg kell találni valami fajta optimális egyensúlyt, hiszen

azon túlmenően, hogy a lakossági források finanszírozhatják az

államadósságot, van más "feladata" is: a gazdaság finaszírozásában is számolni

kell a bankokon keresztül (vállalkozások hitelezése) a lakosság pénzével.

Érdemes egy optimumot megkeresni.
Emlékszem arra, mikor még az állampapírokat ún. adótőkeszámlán lehetett

nyilvántartani ugyanúgy mint a részvényeket, és akkor se kamat- se

árfolyamnyereségadó nem terhelte ezeket a befektetéseket - a lakosság ekkor

az adósság 10%-át finanszírozta, ami azóta is csúcs. Ma 2-2,5% körül

mocorgunk. Ha ezt fel tudnánk tornászni újra 10% könyékére, akkor azt

hiszem elégedettel lehetnénk magunkkal.

- Nem lesz túl drága elérni ezt a 10%-ot? Láthatóan a magyar kisbefektetőket

a magas hozamok vonzzák (ezt bizonyítja az inflációkövető kötvényük is, ami

nagy siker). Vannak olyan európai országok (pl.: Olaszország), ahol civil

kezdeményezésre szerveztek kampányt, hogy az állampolgárok vegyenek

állampapírt...

- A 10%-os szint ez én személyes becslésem, azt gondolom ez a szint még nem

jelentene túlzottan nagy kamatterhet a költségvetésnek és lenne egy egészséges

stabilizáló hatása. A 10% egy "jó szám", erre már volt is példa, azért mondom.
Annak keretében, hogy mi a lakosságot kiemelt befektetői szegmensnek

tekintjük most, természetesen egy erős marketing kampányt is folytat az ÁKK

az állampapírok megismertetésére. Igyekeznek termék oldalról is kielégíteni a

lakosság igényeit, olyan széles palettát kínálni, adott esetben új termékek

bevezetésével, ami vonzó lehet a lakosság számára is.
Tekintettel arra, hogy versenyben vagyunk a bankszektorral a

megtakarításokért, arra nem lehet számítani,. hogy a bankok élenjárók lesznek majd az állampapírok értékesítésében. Ezért igyekszünk alternatív csatornákat is kialakítani, itt alapvetően a Kincstárra és esetleg a Postára gondolok. És igyekszünk minél szélesebb körben terjeszteni, hogy az állampapír egy biztos és jó befektetés.

- Cséfalvay államtitkár úr azt mondta, a piacoknak "sztorit kell adni". A mi sztorink eddig annyi, hogy a kormány januárban tett egy kommunikációs kanayart, ezzel sikerült is a befektetőket megnyugtatni. De hogyan tovább, mi lesz a mi történetünk?

- Az, hogy megállapodunk az Unióval, egy szükséges feltétel, megígértük, meg fogjuk tenni. De ezen kívűl készül a magyar sztori, készül például úgy, hogy április közepére elkészül a konvergenciaprogram katualizált változata, készül egy fejlesztési stratégia, egy gazdasági akcióterv. Újra összeáll az a nagy betűs sztori, ami tavaly Széll Kálmán Terv néven futott ki, ugyanezt szeretnénk folytatni. Szeretnénk elmegyarázni, mi az ami a Széll Kálmán Tervből hátra van, amit be kell még fejezni.

- Lesznek ebben új elemek az eredeti tervhez képest?

- Természetesen. A Széll Kálmán Tervre épülően jönnek további strukturális lépések, hiszen még szükség van további átalakításokra.

- Ezek az átalakítások akár fájdalmas intézkedéseket is jelenthetnek? Tudom, hogy kerülik a "megszorítás" szót, de beszéljünk arról, lesznek-e még ilyen jellegű lépések?

- Azt gondolom a nehezén már túl vagyunk. Én azt mondanám inkább, hogy finomhangoéások lesznek még. Vannak olyan területek, ahol nyilvánvalóan vannak elmaradásai a Széll Kálmán Tervnek.

- Ezek mely területek?

- Például a tömegközlekedés, a MÁV és a Volánok, tehát a nagy közlekedési hálózatok kérdése, de el vagyunk maradva az elektronikus útdíjjal is. De ezenkívűl most már inkább a kialakuló illetve kialakított új rendszerek csiszolása várható, javítani ezeket ott, ahol még lehet. Drasztikusabb lépés már nem lesz.

29.25