Vörös Szabolcs, a Válasz Online újságírója egy gyalogsági lövészkiképzésre látogatott el Harkiv mellett, valamint a donbaszi front mögé vont tüzérekkel és harckocsizókkal beszélgetett a front közelében.
Mint írja, a lövészkiképzésre oda rendelt gyalogsági rajt nem újoncok alkotják, hanem a frontról hátra rotált katonák, akik ukrán UAR-15-ös gépkarabéllyal, belga FM Minimi géppuskával, M2 Browning amerikai nehézgéppuskával és RPG szovjet páncéltörő gránátvetővel gyakorolnak.
Motivált és jó gyalogost egyre nehezebb toborozni, életkorilag huszonévesektől a negyven pluszosokig tart a vertikum. A rekord egy 58 éves katona volt.
A most képzettek fő feladata, hogy ha visszakerülnek a frontra, tartsák a pozíciót és újakat ássanak.
Fotó: MTI/EPA/24. gépesített dandár
Vörös Szabolcs a donbaszi front közelében olyan tüzérekkel beszélt, akik már 2019, illetve 2022 óta harcolnak. „Ez már egy másik háború. A legnagyobb különbség, hogy az oroszok megtanultak harcolni”, mondta egyikük.
Az interjúalanyok, ha épp nem a löveg őrzésére vannak beosztva ketten, a közeli falu házaiban lakva várják, hogy harcba rendeljék őket.
„Jelenleg a tüzérség a legbiztonságosabb szolgálati hely, habár fennáll a kockázat a gyalogságba rendelésre. Ott tényleg titánok harcolnak, egészen más képességet igényel, mint a mi munkánk. Nagy is ott a hiány. Előfordul, hogy az újonnan odarendeltek fele dezertál: otthon bujkálnak, külföldre szöknek, de van olyan is, aki visszajön, más meg inkább a börtönt választja”, mondták.
„A legnyomasztóbb, hogy nem látszik a háború vége. Eszünkbe jut néha, hogy hagyni kéne az egészet, mert pszichikailag nagyon nehéz. (…) Ha lenne elég ember, akit rotálni tudunk, többet lennénk otthon. De nincs, úgyhogy itt kell lennünk,” tette hozzá egyikük.
Szerinte „nem igaz, hogy Ukrajna kifogyott volna az emberből. Csak nem hajlandók jönni.”
Egy harckocsizós arról beszélt, hogy nincs jövője a harckocsizásnak: „Túl nagy és túl könnyű célpont vagyunk. Két 500 dolláros drón el tud pusztítani egy többmilliós járművet.”
A jövőről a harckocsizók azt mondták: „Nem látszik, hogy a háború vége felé haladna. Minden egyre csak rosszabb és rosszabb. Az oroszoknak több embere és több erőforrása van. Nekünk az állam alig ad valamit. Önkéntesektől vannak FPV drónjaink, járműveink.”
Panaszkodtak a kormányzati korrupcióra, és arra, hogy kevés a rotáció és a szabadság.
Elmondásuk szerint nagyjából fél éve nem kaptak új katonát, az önkéntesek 2022-23-ban jöttek. „De mi addig csináljuk, amíg csak kell. Harcolunk a végéig.”
A teljes cikket itt olvashatják. Korábbi podcastunkat Nyilas Gergely újságíróval, aki szintén járt a kelet-ukrajnai frontnál, itt nézhetik meg:
Aki áresésre várt, annak csalódnia kell. 
