Hasonlóságok
A helyzet nagyon érdekes, mert ezek alapján most is jöhetne egy minden eddiginél brutálisabb tőzsdei hegymenet. Azonban vannak jelentős eltérések is, nem árt ezeket is áttekinteni, hogy megpróbáljuk átgondolni a közeljövő lehetséges tőzsdei mozgását.
A közelmúltban átnéztük, hogy technikailag hosszútávon az amerikai piac 2013-ban 13 éves bázisból tört ki, ami ugyancsak egy hosszú, meredek emelkedő trendet szokott előrevetíteni. Van tehát két olyan hasonlóságunk, ami a bikákat erősíti. Ráadásul, ha még áprilisban is több mint 200 ezer új munkahely létesül, akkor ez már egy 14 hónapos sorozat, ami 1976-77-ben fordult elő, 15 hónapos pedig 1983-84-ben. Ez utóbbi volt a rekord, egyben az ezredfordulóig tartó 18 éves bikapiac kezdő szakasza.
| S&P 500, utolsó 50 év |
Ha ránézünk az 50 éves chartra, ekkor ezek a hasonlóságok, mondhatni egybeesések egy garantált ingyenebédet, egy évekig tartó, maximum korrekcióval tarkított hegymenetet vetítenének elő, ahol még az indexek is többszöröznek, nem hogy a legjobb egyedi papírok. Elég lenne ülni egy S&P 500 ETF-en, vagy egy kosáron, mely 5-10 gondosan kiválasztott, vezető, jól húzó cég papírjaiból áll.
Eltérések
Csakhogy most jönnek az eltérések, azok a tények, amelyek gyakorlatilag kizárnak egy ilyen idealisztikus szcenáriót. Először is nézzük meg, mik voltak akkor a körülmények, miben tértek el a mostaniaktól. Ezen belül is két időszakot nézünk: az 1982-83-ast, és az 1994-95-öst.
A 80-as évek elején még két világrendszer volt, a nyugati, kapitalista világrendszert hajtotta versenyszellem, hogy bizonyítsa, sokkal jobb életet biztosít a kommunista rendszernél. Ráadásul az azt megelőző időszakban volt egy kis nyugati bizonytalankodás a Szovjetunióval folytatott versenyben, bár nem gazdaságilag, hanem politikailag. A 70-es évek végén az Egyesült Államokat egy jámbor ember, Carter vezette, aki képtelen volt a rámenős szovjet vezérrel, Brezsnyevvel felvenni a harcot. Ennek az lett a következménye, hogy szovjetbarát rendszer létesült néhány afrikai országban, megdőlt az iráni Amerika-barát rendszer, és végül a Szovjetunió bevonult Afganisztánba.
Mindezek látszólag a kommunizmus ijesztő térnyerését mutatták, miközben a valóságban már megindult a kommunizmus gazdasági hanyatlása nem kis részben az olajár sokkok miatt, ami akkor még az egész világot megrázta. A gazdaság sokkal érzékenyebb volt az olajárra, mint ma, és ha az olaj emelkedett, hatalmas infláció következett úgy Amerikában, mint Nyugat-Európában. Ehhez természetesen magas kamatok is járultak.
A nyugat fellendülése
A 80-as évek elejére azonban lenyugodott az olajár, a kapitalista országok pedig kezdtek gyorsan alkalmazkodni, beindult az energiatakarékosság, gyorsan teret hódítottak a kevéssé energiaigényes technológiák, a kis fogyasztású autók. A kommunista országok, innováció-képtelenségük híján, nem tudtak így reagálni, megindult végső gazdasági hanyatlásuk és eladósodásuk.
A nyugat 1980-ban politikailag is lépett, hogy a Brezsnyev által elért szovjet előretörést visszaszorítsa. Amerika, Anglia és Nyugat-Németország egyaránt keménykezű, rendkívül szovjetellenes vezetőt választott Ronald Reagan, Margaret Thatcher és Helmut Kohl személyében, akik erősebb gazdaságaik segítségével a Szovjetuniót olyan fegyverkezésbe vitték bele, ami azt végül két vállra fektette.
Nos, 1982-83-ban ezek a gazdasági és politikai sikerek kezdtek hatni nyugaton. A hatalmas infláció végre csökkenni kezdett, ugyanígy a kamatszint is, a cégek növekedni kezdtek, a részvények árazása viszont alacsony volt. Ideális környezet egy hosszú távú részvénypiaci rali meginduláshoz. Ami most döntően eltér ettől, hogy infláció rég nincs, a kamatok hat éve 0-n vannak, tehát már csak emelkedni tudnak, míg akkor kétszámjegyű szintekről indultak lefelé. A részvények már egyáltalán nem olcsók történelmi összevetésben, ugyanakkor az akkori gyors gazdasági növekedésnek sincs meg most a lehetősége. Így értelemszerűen egy ugyanolyan tőzsdei hossz lehetősége is kevéssé valószínű, gyakorlatilag kizárt.
Egységesülő világgazdaság
Nézzük meg, mi történt 1994-95-ben. Az a bizonyos 80-as évek elején indult rali immár több mint 10 éve tartott, de még egyenletes és szolid volt, és a cégek eredménynövekedése is lépést tartott vele. A kamatok immár normál szintekre érkeztek, és ami a legfontosabb: időközben megszűnt a kommunista világrendszer. A volt kommunista országok ekkor kezdtek beintegrálódni a világgazdaságba, ami felpörgette a gazdaságot, de még inkább a várakozásokat. A befektetők elkezdtek csodát várni, konkrétan azt, hogy ezek az országok gyorsan felzárkóznak a nyugathoz. A pénz elkezdett Oroszországba özönleni, de hozzánk is: ez okozta 96-ban induló soha nem látott szárnyalást a BÉT-en.
És végül: az immár begyorsult, lufivá váló hossznak 2-3 évvel később megadta a végső lökést a csodálatos új találmány, ami a befektetők fantáziáját korlátlanná tette: az internet. Nem volt határ, az egész tőzsdei hossz immár egy spirál volt, ami beszippantotta a világ befektetőinek nagy részét, hogy aztán 2000-ben kipukkadjon a lufi.
Most viszont nincs új ország csoport, akitől csodát várunk, nincs már csökkenő kamat, hisz az a lehetséges minimumon van, nem alulértékeltek már a részvények (sőt inkább már kissé túlértékeltek), nincs új technikai csoda, és kizárt, hogy a cégek mostantól úgy tudjanak növekedni, mint akkor. És végül: 6 éves, viszonylag meredek emelkedő trend van már mögöttünk.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
