Egyszer volt, hol nem volt, volt egy békés időszak, még a válság előtt, amikor mindenki ingatlant vett (mostanában is van ilyen), de akkor a legtöbben hitelre. Az euró kamata normális volt (2-4 százalék közt), a forinté az egekben (8 százalék), a svájci franké a mélységben. Mit tettek hát a lakáshitelt felvevők? Alacsony kamatot akartak, felvették a hitelt svájci frankban, csak arra nem gondoltak, hogy a frank árfolyama majd emelkedhet is.
Az első intő jelek
A frank árfolyama pedig csak csökkent akkor, hisz a hitelfelvétel azt jelentette, hogy a felvett svájci frankot rögtön eladták, eurót, forintot, zlotyt, lejt vettek belőle, attól függően, melyik országban zajlott az ingatlanvásárlás. A nagy frankkínálat pedig gyengítette a frankot, persze arra akkor is lehetett gondolni, hogy a hitelek visszafizetése fokozatos frankvásárlást, így esetleg frankerősödést okoz majd, de ez nem izgatott senkit.
Nos, jött a válság, eleinte csak annyi történt, hogy gyorsan abbahagyták a bankok a frankhitel nyújtását, megijedve a lehetséges árfolyammozgástól. Ez önmagában az addigi frank kínálat megszűnését jelentette, ami erősítette a svájci fizetőeszközt. A korábbi 1,65 körülivel szemben már csak 1,5 frankot adtak az euróért, ettől még nem lett pánik, de a hitelesek máris érezni kezdték döntésük átgondolatlanságát, igaz, azzal vigasztalódhattak, hogy még mindig beljebb vannak, mintha magas kamatú forintban vették volna fel a hitelt.
|
| Euró/svájci frank, 10 év |
A hegymenet
Igen ám, de 2010-től egy drámai esemény bontakozott ki, ami teljesen felborította a piacot. A 2008-s válságban gyorsan költekezni kezdő országok eddigre fizetési nehézségekkel szembesültek, jó pár ilyen volt az eurózónában. Ki kellett menteni őket, az euró és az eurózóna iránti bizalom megroggyant, a pénz más európai pénzekbe, angol fontba, svéd, dán és norvég koronába, de mindenekelőtt a jó öreg, 150 éve stabil svájci frankba kezdett menekülni. Ekkor már senkit nem érdekelt a kamat: a pánik, a rettegés, a tömegpszichológia lett az úr.
A frank persze az óriási kereslettől meredeken emelkedni kezdett, míg 2009 végén egy euróért még másfél, addig 2011 őszén már csak 1 frankot adtak. Nos, nemcsak a lakáshitelek estek pánikba, hanem a svájci jegybank is megijedt jogosan, hogy a túl erős hazai valuta tönkreteszi az ország exportját és a belső fogyasztást is lecsökkenti, mivel a kis országból kevés utazással át lehet rándulni az eurózónába egy jóval olcsóbb bevásárlásra, hogy az eurós webáruházakat ne is említsük.
Jegybanki intézkedés és összeomlás
A jegybank 1,20-on limitet húzott, azt mondta, ott akármennyi eurót megvesz és akármennyi frankot elad, van neki korlátlanul, hisz ő teremti. Infláció úgysem lesz belőle, mivel senki nem azért veszi, hogy Svájcban elköltse, hanem azért, hogy elbújjon benne. Nos, a rendszer úgy-ahogy működött is, persze megjelent a spekuláció, hisz ha valami 1,20 alá nem mehet, csak fölé, az egyirányú utca, elvileg kockázatmentes pénzkereset lehetősége attól függően, hogy az árfolyam mennyire van közel az 1,20-hoz.
Három évig működött a rendszer, trendszerűen azonban nem akart gyengülni a frank, sőt elkezdett odatapadni az 1,20-hoz. 2015 elején a svájci jegybank ígérgette nap mint nap, hogy mindenáron megtartja a szintet, de január 15-én, mikor úgy tűnt, a világ összes euróját meg kell venniük, berezeltek, és ahelyett, hogy átgondolták volna, hogyan hátráljanak ki a tarthatatlan helyzetből mérsékelt károkozással, hirtelen elmenekültek. Egyszer csak eltörölték a limitet, persze a sok kockázatmentesnek hitt ügylet stopja nem tudott életbe lépni, a piac összeomlott, egy ideig kereskedés sem volt, majd 1,03-1,05 körül állt helyre a kereskedés, de a következő hónapokban volt még 1 alatt is az euró a frankhoz képest.
Csend volt
A piac utána egyensúlyba került, két évig nagyjából 1,05-1,10 között ingadozott, nem kizárt, hogy a svájci jegybank visszavette annak a franknak egy részét, amit a paritás körül a piac stabilizálása érdekében adott el. A keresletet máshogy nehéz magyarázni, hisz közben a frank kamata -0,75 százalék volt, ki az az ostoba, aki ekkora negatív kamatra nagy összegekért megvesz egy valutát? Persze nem kizárható, hogy voltak ilyenek bőven.
Az igazság pillanata
Most viszont mintha elérkezett volna az igazság pillanata. Végre helyreállt az euró renoméja, mindenki látja, hogy az eurózóna túlélte a válság utáni válságot, sőt nem hogy túlélte, még meg is erősödött. Robusztus növekedés, csökkenő munkanélküliség, a kimentett Írország a világ egyik leggazdagabbja lett, Ciprus és Portugália is talpra állt, sőt még a reménytelennek tűnő görög helyzetet is sikerült stabilizálni.
|
| Euró/svájci frank, 3 év |
Először az angol font engedte el magát a tavalyi Brexit-népszavazás után, de utána már a koronákért sem kapkodtak annyira, idén a dollár is zuhanni kezdett az euróhoz képest, és most végül a svájci frankra is sor került. Megfelel már mindenkinek az euró, aki menekült, előbújik, miután jó sok negatív kamatot fizetett Svájcnak, és szépen visszaveszi az eurót. Az árfolyam átlépte az 1,10-es szintet, sőt begyorsult az emelkedés, és közelítjük az 1,14-et. Biztosra vesszük, hogy előbb-utóbb az 1,20-at is viszont fogjuk látni és ott sokan könnyeket fognak hullatni, akik elvéreztek azon a szomorú januári napon.
A hazai átlagárak továbbra is stabilak. 
