1993 elejétől a kárpótlási jegy kibocsátása tömegessé vált, így egyre több került a tőzsdére is. Szemben minden más értékpapírral, ebből folyamatosan érkeztek az újak a piacra, viszont ahogy felhasználták őket, a papírok egy része távozott is. Sosem lehetett tudni, mennyi van belőle, mennyi a „piaci kapitalizáció”. Még ma sem tudjuk, bő 20 évvel később, hisz valamennyi még mindig van, bár semmire nem használható.
A jegycserék
A tőzsdére 93-ban vezették be az épp most távozó Danubiust és a Zwackot. Egyik sem váltott ki nagy érdeklődést, miután addig nem hoztak nagy nyerőt az újonnan bevezetett részvények. Ellenben amit kárpótlási jegyért kínáltak, azokért annál inkább kapkodtak a jegyzésnél, hisz azokon biztos nyereség volt amiatt, hogy a kárpótlási jegy piaci értéke sokkal kisebb volt, mint a hivatalos (kamattal növelt) névértéke, ami a cseréknél a számítás alapját képezte.
A Pick részvénye volt a nyár slágere, jegyért adták, óriási nyerő lett, ráadásul a papírban méretes rali bontakozott ki. Ez volt az első alkalom, hogy a külföldi alapok komolyabban belenyúltuk egy magyar részvénybe.
Ősszel a folyamat felgyorsult, jöttek sorba a jegyért kínált részvények: a Domus, a Globus, a Graboplast és a Prímagáz. Sajnos ma már nincsenek a börzén, akkor azonban a Pick sikerén felbuzdulva a rengetegen jegyeztek ezekből a részvényekből, és nagy nyerőt tehettek zsebre, mikor eladták a tőzsdén. Ennek gyorsan híre ment, ezért a jegyzési helyeken sorban állás alakult ki, néha már napokkal korábban. Miután egy jegyző egyre kevesebb részvényt kapott, voltak, akik egyetemistákat fogadtak fel bérsorbanállónak, velük jegyeztettek, és zsebre vágták a mesés nyerőt. Íme, megjelent a nemzeti ingyenebéd.
Az első hossz
Akik nem adták el rögtön papírjaikat, még jobban jártak. 1994 januárjában a BÉT megélte az első igazi bikapiacot, egy mindössze egy hónapig tartó, de elképesztő hegymenetet. Az emelkedés olyan heves volt, hogy a brókerek szinte ölték egymást nyitáskor, hogy a kevés eladótól megvegyék, amit tudnak, sokszor utána eladó hiányában le is állt a kereskedés. Ez egy hónapon keresztül így ment, a papírok a többszörösükre emelkedtek ezalatt, akinek megvoltak még kárpótlási jegyért cserélt papírjai, vagyonos emberek lettek.
Február másodikán, pont a medvefordulón, kipukkadt az időközben lufivá alakuló hossz. Ettől kezdve minden áldott nap azért ölték egymást a brókerek, hogy el tudjanak valamit adni a pár vevőnek. A folyamat megfordult, sokszor kötni sem lehetett, így esett vissza a piac majdnem oda, ahonnan indult. A BÉT megélte első bika-, és medvepiacát, és a befektetők is belekóstolhattak az igazi tőzsdézésbe.
A brókerek viszont már nem sokáig csapkodtak, kiabáltak. A technika fejlődött, megjelent a számítógépes kereskedési platform, a részvények fokozatosan átkerültek ebbe, a nyílt kikiáltásos kereskedés egyre kevesebb papírra vonatkozott, majd végül megszűnt. A kereskedés még így is a tőzsdeteremben zajlott évekig, sokat kellett még arra várni, hogy a brókercégek irodájukba vihessék a kereskedési állomásukat.
Érkeznek a nagyok
1994-ben feltűntek a mai nagypapírok, de még nem a tőzsdén, hanem azon kívül, az ún. OTC piacon. Ez a fogalom ma már nem is létezik, vagy a tőzsdén van egy részvény, vagy gyakorlatilag forgalmazhatatlan. Akkor viszont a brókercégek árat jegyezhettek rájuk, melyet az újságokban közzétettek, így a tőzsdén kívül is élénk kereskedés volt.
Először a Mol jelent meg kárpótlási jegy csere formájában, de érdekes módon nem vezették a tőzsdére. Ugyanez történt a Chinoinnal (sosem jött a tőzsdére végül), mindkettőn szépen lehetett keresni jegycserével. A Telekom elődje, a Matáv úgy jelent meg a tőzsdén kívül, hogy az önkormányzatok az államtól kapott részvénycsomagjaikat árulni kezdték.
A Richter viszont szabályos kibocsátással, ráadásul készpénzért érkezett a piacra. Az éve eleji hossz úgy feltüzelte a befektetőket, hogy mindenki jegyezni akart. Ennek az lett az eredménye, hogy egy jegyző csak pár darab részvényt kapott. Ehhez képest viszont nem lett nagy az ugrás a kereskedésben: az 1350 (mai értéken 135) forintért jegyzett papírok utána 1700-on forogtak. Közben az Egis is felbukkant, itt nem volt akkora tülekedés a papírokért.
1995-ben aztán megérkezett a tőzsdére az OTP, a mai legkomolyabb papír, és az év végén a Mol is bevezetésre került. Ekkor még nem volt nagy kapkodás a papírokért, de ez volt az utolsó viszonylag langyos év a tőzsdén. A páratlan felfutás, a tőzsde aranykora csak ezután következett.
Átalakítanák a különbözeti adót. 
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
