Sértődötten teregette ki a Goldman Sachs belső ügyeit a céget nemrég otthagyó Greg Smith ügyvezető igazgató. A befektetőkhöz írott levelében felfedi, hogy a cég felső vezetése csak Muppetként” emlegeti a befektetőket, azaz gyakorlatilag kesztyűbáboknak tekintik őket. A levél miatt felhorgadtak az érintettek, videóüzenetben válaszoltak. A Saxo bank vezető elemzője, Thomas Berggren ennek apropóján publikált cikket arról, hogy a rosszindulatú levélen kívül milyen gondok nyomasztják a nagy befektetési bankokat, illetve azok részvényeseit.

Berggren szerint „ ennél jóval fontosabb, hogy a befektetési bankok részvényei a világon mindenütt izzadva igyekeznek teljesíteni, míg a befektetők egyre türelmetlenebbek a csenevész nyereség miatt. Az elmúlt tíz évben egyedül a Goldman Sachs részvények megtérülése sikeredett pozitívra. Ma kétségtelenül veszteséget kellene elkönyvelnie annak, aki 2002-ben a legnagyobb befektetési bankokat tartalmazó, és az akkortájt még sikkes Lehman és Bear Stearns papírokkal is megspékelt kiegyenlített portfólióba helyezte el a pénzét.

A Saxo elemzője szerint a befektetési bankok jövedelme hagyományosan a saját számlás ügyletekből származott. A legújabb felügyeleti kezdeményezések alapján azonban az Egyesült Államokban a Volcker szabály, Európában és globálisan pedig a Basel 2.5-3 tiltja, vagy legalábbis erőteljesen korlátozza a saját számlás ügyleteket. Nem kivétel ez alól a fedezeti és a magántőke alapokba történő közvetlen befektetés sem.

(Az Amerikában kitalált Volcker-szabály lényege, hogy korlátozzák a kereskedelmi bankok méretét és leválasztják a kockázatos vagyonelemeket az alaptevékenységtől, ami megóvja az intézményt a válsághelyzetek, illetve nem várt kockázatok esetén a veszteségektől.)

A Saxo Bank elemzője szerint mivel ezek a "belső fedezeti alapok" vagy egyesek szóhasználata szerint "fekete dobozok" végleg bezárulnak, az elemzők szerint a kereskedők búcsút intenek a befektetési bankoknak, és a saját számlás ügyletek új, mutáns változatokban, azaz a befektetési bankokkal hivatalos kapcsolatot nem ápoló egyedi cégek formájában fognak megújulni.

Az elemzés szerint az M&A tevékenység volumene 2011 IV. negyedévében 393 milliárd USD ügyleti forgalom mellett vaskos 14.6%-kal esett vissza az előző évhez képest. A Thomson Reuters szerint a M&A-ból származó csekélyebb bevétel miatt 2010 és 2011 között a befektetési bankok bukszája 24%-kal, azaz 16 milliárd dollárral lett laposabb. A Goldman Sachs a tranzakciók értékét tekintve 123 milliárd dollárral a mezőny élén végzett.

Berggren szerint a fúzióktól és felvásárlásoktól gördül a vállalkozások kereke. A befektetési bankok tevékenységén belül a fúziók és felvásárlások (M&A) olyan terület, ahol a bankok tanácsára a vállalatok más társaságokat szereznek meg, vagy összeolvadnak azokkal. Ez a vállalatfinanszírozás szíve-lelke, sok-sok globális befektetési bank fő üzleti tevékenysége és egyben a közvetlen befektetések kezelésén kívül e bankok működésének legkevésbé ellentmondásos területe.

Az M&A piac még a befektetési bankok véleménye szerint is fordulat előtt áll. Ez befektetői szemmel nézve rosszat jelent, mert a tranzakciók volumene a részvénypiacokkal, sőt ami még ennél is fontosabb, a bankok hitelezési hajlandóságával korrelál. Jelenleg pedig az ösztönzés e két forrása egyaránt kétes. A befektetési bankokba fektetni az M&A tevékenységből származó árbevétel meghatározó volta miatt is erőteljesen kockázatos.

Az elemzés óvatosságra int abban a tekintetben, hogy érdemes-e befektetési bank részvényébe fektetni. A minősítésből származó feszültségektől és a finanszírozás magasabb költségétől annak ellenére eltekintve, hogy ez a két tényező a befektetési bankok üzleti modelljében lehetséges veszélyforrás, baljós jövőt sejtet a sajátszámlás kereskedésből valamint az M&A tevékenységből származó bevételek elmaradása. A hatóságok haragos álláspontja és a banki mérlegek komplexitása együttesen szinte lehetetlenné teszi a befektető számára egy-egy cég tényleges kockázatainak felmérését, így a befektetési bankok pillanatnyilag a befektetőnek aligha kínálnak ígéretes lehetőséget manapság.

Berggren szerint változhat a helyzet, ha a fúziók és felvásárlások hirtelen meglódulnak, a tranzakciók piaca lendületet vesz, és a részvénytőzsdék szárnyalni kezdenek. Az elemző azzal a megállapítással zárja rövid összefoglalóját, hogy „az elmúlt tíz évben többet fialt volna a befektetőnek, ha a világ legpompásabb befektetési bankjai helyett a pénzt inkább a sarki kereskedelmi banknál vezetett takarékszámlán tartotta volna.”