A boldog békeidők
Amikor megalakult a Budapesti Értéktőzsde 1990-ben, úgy tűnt, hogy minden úgy lesz, mint régen, az előző kapitalista rendszerben: tőzsdepalota, sürgölődő brókerek, befektetők és spekulánsok, nagy élet, nagy forgalom, óriási fellendülések és összeomlások, vagyonok keletkezése és eltűnése, miközben a tőzsdei forrásbevonás által virágoznak a jó cégek és így a gazdaság.
Az első 10 évben ez nagyjából meg is valósult: ugyan nem a Szabadság téri méltó tőzsdepalotában, hisz ott akkor még a királyi televízió székelt (ma elhagyottan árválkodik az épület), hanem a Vörösmarty tér és a Váci utca sarkán, ugyancsak jó helyen és ugyancsak impozáns épületben, megfelelő teremmel és látogatótérrel.
A felhőbe szállt
Jött a sok részvény, volt forgalom, érdeklődés, izgalmak, hosszok, besszek, minden úgy, ahogy a régi szép időkben. De a technikai fejlődés közbeszólt, az ember képes volt megalkotni a számítógépek olyan összekapcsolt hálózatát, amely összeköt a világon mindenkit mindenkivel. Addig a hazai cégek és befektetők csak a Vörösmarty térre mehettek, és ott jól is érezték magukat. Aztán mutatkozott az első jel: egyszer csak eltűntek a brókerek, immár irodáikban kereskedtek.
Furcsa lett a félig üres terem, de a határidős szekció, a „buxolók” még egy ideig harsányan kereskedtek, aztán ez a szekció is átkerült a sokkalta hatékonyabb rendszerbe. A tőzsdeterem kiürült, be is zárták, az intézmény lényegében a felhőbe költözött. Oda a pezsgés, oda a hangulat. Egy darabig a brókercégek befektetői klubjaiban, erre a célra kialakított termeiben folyt tovább az élet, de egy idő után az ottaniak nem generálták elég forgalmat, nem érte meg fenntartani a kis közösségi tereket.
Kinyílt a világ
Az igazi gond viszont csak ezután következett: a számítógépeken és drótokon a befektetők innentől kezdve ugyanúgy elérhetik a Nasdaqot vagy a DAX-komponenseket, a kínai startupokat vagy az olajat, aranyat, vagyis milliószor annyi lehetőségük van, mint a BÉT-en volt. És persze a kárpótlásijegy-cserék és a privatizációk lezárulta után óhatatlanul csendesebb lett a hazai börze, így keresni kezdtek mellette-helyette más befektetési lehetőségeket, Apple-t, Teslát, Baidut, kinek mi tetszik.
A BÉT közben osztrák kezekbe került, miután azt hitték, az a megoldás, ha egy tulajdonosnál van a sok kis tőzsde, majd hatékonyabb lesz. De nem ez történt. A megoldás nem ez lesz, ugyanis egyszerűen nincs már szükség a sok kis tőzsdére. A technikai fejlődés túllépett rajtuk, idővel meg fognak szűnni, marad pár nagy intézmény.
Kötvénybörze
Ebben a helyzetben az, hogy az MNB visszavásárolta a BÉT-et, tulajdonképpen annak megmentését, vagy legalábbis életének meghosszabbítását jelenti. A komoly magáncégek ugyanis eleve már a legnagyobb piacokra mennek (lásd Wizzair Londonban), viszont egyrészt a magyar államnak van pár cége, melyekből kisebbségi részesedéseket a tőzsdére vihet, másrészt némi befolyása lehet a keresleti oldalra is. Így a tőzsde, legalábbis egy darabig, még a magyar tőkepiac része maradhat.
Nézzük ezek után, mik az új tulaj konkrét lehetőségei? A legkézenfekvőbb a jelenleg teljesen vagy majdnem teljesen állami tulajdonban lévő cégek kisebbségi hányadának tőzsdére vitele. Ezek általában stabil, a szakzsargonban fejőstehénnek minősülő cégek, melyek, ha osztalékot fizetnek, a kötvények alternatíváiként jelenhetnek meg. Ezáltal tulajdonképpen nem egy klasszikus részvénytőzsde fejlődne ki, hanem egy kvázi-kötvénypiac, amire viszont nagyon is szükség lenne a Quaestor kötvények gyászos korszaka után.
Részvények
Az új börze emellett bátoríthat is új magáncégeket a tőzsdére lépésre, de azt látni kell, hogy ennek a lehetőségei limitáltak, mivel egyszerűen kevés olyan cég van, amelyik egyáltalán szóba jöhet, amelyik tőzsdeképes lehet, és van is számára értelme a jelenlétnek. A Prezi-szerű, világszerte sikeres magyar vállalkozások legfeljebb patriotizmusból mennének a BÉT-re, ha tőzsdére akarnának menni, ők is inkább a Nasdaqon éreznék jól magukat, hisz a hasonló cégek ott vannak.
Csak azért pedig fölösleges cégeket bevezetni, hogy ott legyenek, ha nem tőzsdeérettek, ezt a jegybank alelnöke is hangsúlyozta. Ma is rengeteg részvény van a hátsó sorban, melyeknek semmi keresnivalójuk nem lenne a börzén. Viszont azért pár lehetőség akadna, mint pl. a most elszaladt Waberer’s vagy Duna House.
A kereslet
Az állam a keresleti oldalt is növelheti valamelyest, egyrészt bizonyos szervezeteket szabályozói eszközökkel is a börzére terelhet (inkább kedvezményekkel, mint sem valamiféle kötelező befektetéssel), másrészt átterelhet sok olyan kisbefektetőt, akik jelenleg államkötvényt tartanak, és bíznak az állami ajánlásban. Persze ha van hozam, legyen az árfolyamemelkedés vagy osztalék, nem kell semmilyen ösztönzés vagy reklám, akkor zúdul a pénz.
Vannak árnyoldalai is a szovjet időkből megmaradt hatalmas készleteknek. 
